Szabaduljon ki ’56 a politika fogságából!

„Elmondható tehát mindezek után az, hogy az 1956-os forradalom (majd az utána kialakult szabadságharc) morális szempontból igazolható politikai cselekvésként és lineáris történelmi eseményként áll előttünk. Kísérlet egy diktatórikus rendszerből való »morális átmenetre«, egy demokratikus rendszer megteremtésének igényére – a nép és a nemzet akaratából.

A politikafilozófia eszközeivel alátámasztható az is, hogy a forradalom célja a társadalmi-politikai rend megváltoztatása, illetve a klasszikus polgári és emberi szabadságjogok egy részének kiharcolása, végül egy kezdetleges demokratikus rend kialakítása, a létező elnyomás megszüntetése volt. Voltaképp a pluralizmus és a polgári szabadság megteremtésének békés, majd »erőszakos« törekvése. És persze a haza önvédelmének nemes cselekedete volt.

Gyakorlatilag a diákok, a papok, a kétkezi munkások és az elnyomással szemben fellépő értelmiségiek közösen követelték az akkori hatalom megdöntését, és egy »morális átmenetet« egy másik politikai állapotba, az elnyomó hatalom részéről.”