Talán nem kellett volna porig rombolni Szíriát...

Akik lelkesen támogatják a kurdok függetlenségi törekvéseit, azok nyilván száz évvel ezelőtt a szlovákok nemzetállami vágyaihoz is ugyanígy álltak volna hozzá, hiszen „minden nép megérdemli, hogy saját határok között élhessen”. Vagy csak azok, amelyek jó messze vannak, és kockázatmentesen lehet jófejkedni, tudva, hogy akármi is lesz, minket amúgy sem érint?

Nem mintha egy percig is szimpatikusnak tartanám az Erdogan-féle gépezet működését, hiszen hirtelen csak két állam jut eszembe, amelyik rendszeresen és magától értetődően, a nemzetközi közösség passzivitásával – ha nem éppen támogatásával – bombázhat és szállhat meg más országokat. De talán nem kellett volna a nyugat hathatós segítséggel porig rombolni azt a Szíriát, ami közel-keleti mércével prosperálóan és békében működött. És talán egyszer azt a kérdést is feltehetnénk, hogy

Végül is a szíriai kísérlethez csak pár százezer halál kellett, hogy aztán onnan indulhassanak újra, mint 2011-ben. Mondjuk, azt készséggel elhiszem, hogy a progressziónak szimpatikus volt a szír „demokratikus” ellenzék és a kurd Munkáspárt, mert a helyi keresztényeket és templomokat kizárólag az Aszadhoz hű kormányerők és az iráni csapatok védték. Érdemes tán megnézni, hogyan fogadja a helyi lakosság (és a keresztények is) a bevonuló, hivatalos hadsereget.

Apropó, ha már a Kurdisztáni Munkáspártról van szó, amely a fő ideológiai keretét adja a de facto autonóm, szíriai kurd területnek: amikor szimpatizál valaki a kurd törekvésekkel, tisztában van azzal, hogy ezt a pártot nem csak a gaz törökök, de az EU és az USA is terrorszervezetként tartja számon? Nem is akármilyen hatékonyságú szervezet, a mérések szerint top 10-es, már ami az elkövetett bűncselekményeket illeti. Ezzel a logikával nézve a kurd szabadság honi harcosai miért nem állnak a tálibok mellé is? Hiszen a független Afganisztánért küzdenek lassan 20 éve.

Nem beszélve arról, hogy, mint az a nevéből vagy akár a zászlajára tekintve kiderül, a Munkáspárt egy velejéig komcsi szervezet, körülbelül annyira a szabadság előretolt helyőrsége, mint anno Mandeláék.

Nem értem, hogy jobboldali körökben ezekhez hasonló mozgalmak hogyan tudnak népszerűségre szert tenni. Ugyanígy értetlenséggel szemléltem, mikor konzervatív emberek eszmeileg támogatták a barcelonai anarchisták vircsaftját, mondván, olyanok ők, mint a székelyek. Tudják, kik támogatták annak idején a királlyal szemben a nemzetiségeket? Jászi Oszkár és társai. Úgy vélem, velük egy jobboldali sem akar egy platformon állni. Ráadásul székely testvéreinknek a tizede sincs meg a román állam felől annak, mint amit a katalánok kapnak Madridtól.

Nem kellett volna egyetlen ország integritását sem szétrombolni, és akkor senki nem vezetne rablóhadjáratokat az interregnumban. Nem kellett volna elárulnia az USA-nak az egészen idáig jó segítséget nyújtó kurdokat. Nota bene, azt talán sikerült elérni, hogy Aszadék még erősebbek lettek, és hallgatólagosan a kurdok mögött immár nem az USA, hanem Oroszország áll.

Tibet már nem érdekes, Palesztináról meg nem ildomos beszélni, hát most a kollektív önbecsapás ösvényén a kurdok következnek.

Kíváncsi vagyok, 10 év múlva melyik szerencsétlen nép lesz a jómódú nyugatiak lelkiismeretének fő problémája, amikor a kurdok ugyanúgy félre lesznek téve, mint a tibetiek és a palesztinok.