Keresztény szabadság

Orbán Viktor viszonyát az erkölcshöz (és persze a valláshoz is) pontosan mutatja a Borkai-epizód: egy hete, a Fidesz frakcióülésén nemcsak a botránykezelés elvárt módját ismertette (»Szavak nélkül is tudjuk, hogy egy vérből valók vagyunk. A bajtársiasság a legfontosabb dolog. Politikai pártként és szövetségesekként is ezen fordul meg a sorsunk. A bajtársiasság azt jelenti, hogy akkor is lojális vagyok hozzád, amikor te tévedsz, s akkor is számíthatok rád, amikor én tévedtem.«), hanem azt is, hogy az egyházakon is be fogja vasalni a szolidaritást. Nincs rá más magyarázat, hogy akkor, amikor minden bizonnyal tudott már a győri polgármestert lebuktató felvételekről, a kommunikációs irány meghatározása mellett miért tartotta szükségesnek, hogy a keresztény államról is kifejtse a nézeteit. »Létrehoztunk egy új és valódi, mármint a valóságban is kipróbált és működő államelméleti modellt. (…) Jogunk van a keresztény szabadság törvényei szerint berendezni az életünket.« Értsd: »Fizettünk annyit a névhasználatért, hogy bármit is művelünk, azt kereszténynek nevezhessük.«

Én – magyar állampolgárként és hívőként – azt gondolom, hogy ez tévedés. Téved Orbán is, ha így gondolja, és végzetesen félreértik a szerepüket az egyházak is, ha ebbe belemennek. Szerintem vagy Borkai Zsolt politikai karrierje fog véget érni napokon belül, vagy a kormány lesz kénytelen lemondani arról, hogy »keresztény szabadságként« definiálja a rendszerét. Ha ugyanis Borkait bevédik, akkor ezentúl hangos röhögés fogja fogadni - még a sajátjaik között, sőt alighanem a templomokban is – az ön- és hatalomfényező keresztényezést. (Tartok tőle, hogy egy ideig akkor is, ha nem védik be, de ez legyen az ő problémájuk.) Mert gondoljunk bármit a kereszténységről: ha abba – nemcsak Orbán Viktor és köre, hanem a keresztény egyházak szerint is – kényelmesen belefér, hogy az uralkodó elit az emberektől ellopott pénzből feslett nők és kokaincsíkok élvezete közben orgiázik a tengeren, akkor… 

Mit is mond erről az Írás? »Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek, de jaj annak, aki által esnek. Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül.«”