Az egész integrációs folyamat súlyos kudarc

2019. szeptember 30. 8:33

Vecsei Miklós
168 Óra
Azzal egyetértek, hogy a kistelepüléseken az önkormányzatok alá ne tartozzanak iskolák. Interjú.

„Tehát a kormány is a hiányok orvoslására választotta ki önt.

Mi 1989 óta mindig ezzel foglalkoztunk, s a legszélesebb körben igyekszünk a kormányokkal együttműködni, mert a dolgunk az, hogy kiegészítsük, ami az állam működéséből hiányzik.

Ez civil munka, de ön most kormányzati szerepet kapott.

Tiszabőn és Tiszaburán kezdődött, három éve keresett meg a kormány. Arra kért minket, hogy azt a tudást, amelynek segítségével más településeken már sikerült megfordítani bizonyos folyamatokat, próbáljuk itt is hasznosítani. Később ez fogalmazódott meg a kormányprogramban. Sokszor elmondtuk, ilyen típusú településből több száz van. Ezek, eltérően másoktól, nem tudtak élni a lehetőségeikkel. Van egy sor hasonló helyzetű település, amely az elmúlt 15 vagy 20 évben el tudott indulni, mert jól pályázott, jól használta a közfoglalkoztatást, jól választott vezetőt, és van jövőképe. Ezeket a településeket békén kell hagyni. A többinél viszont nézzük meg, mit kell csinálni, méghozzá egyedileg. Itt sincsenek univerzális módszerek.

Igen, de ezt az autonómiát nyesték vissza például az oktatásban.

Azzal egyetértek, hogy a kistelepüléseken az önkormányzatok alá ne tartozzanak iskolák.

De én a tanszabadság visszanyeséséről beszélek.

A mi iskoláinkban nincs olyan ember, aki vitatná, hogy egy budai iskolában meg a tiszabőiben más módon kell hozzányúlni a kérdésekhez.

Két budai között is másképp kell.

Minden iskolában másképp kell. A mi esetünkben egy kikötés van: minden gyereknek az első iskolai hónapjaiban azt kell éreznie, hogy sikeres. Teljesen mindegy, hogy ezt labdapattogtatásban, búgócsigahajtásban vagy nyusziugrásban érjük-e el. És el kell mondani a szülőnek is, hogy az ő gyereke sikeres. És akkor sincs gond, ha fél évvel később fogja csak a kis a betű írásánál a kanyarítást megtanulni, mert addigra már elhiszi, hogy ő egyébként képes a sikerre. Mi a jelenlétünkkel az információkat próbáljuk összekötni. A védőnői szolgálat legyen része az iskola, az óvoda, a bölcsőde mindennapos életének. Mindenkinek egyaránt fontos, milyen sorsa lesz a megszülető gyerekeknek, hiszen ők érkeznek majd az óvodába, iskolába. A védőnői szolgálat ezért közös ügy. Amikor már megvan a védőnő, akkor tovább haladunk, mert már el tudjuk intézni, hogy világítson a lámpa és legyen legalább egy fűtött helyiség. És viszünk helybe egészséges vizet. El fogunk jutni odáig, hogy a születés körüli időszakban minden elképzelhető segítséget megadjunk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nincs fontosabb cél egy kicsi és szegény (gyermekben is) ország számára, mint a népesség cca. 10%-át kitevők felzárkóztatása.

Ez most egy más nézőpont, mint az eddigiek. Az első 1000 nap fontosságának felismerése már egy mérföldkő. Ez egy másféle hozzáállás, mint az eddigiek, ez reményt keltő, ráadásul már eredmények birtokában.

További nyugodt építkezésért drukkolok.

Válaszok:
Csomorkany | 2019. szeptember 30. 11:16

Bizony. És az is nagyon értékes, hogy tényleg politikailag semleges. Nem pártjelszavakat akar megvalósítani cigánygyerekeken, hanem a cigánygyerekekre figyel.

Bizony a cigányság integrációja rengeteg egyedi probléma apró lépésekkel való kezelését jelenti, sok-sok kudarccal és újrakezdéssel. A kulcsmondat az, hogy - "Az nem megy, hogy vannak emberek, akik megmondják a tutit, de nincs, aki megcsinálja." Minden olyan projekt megbukik - legyen akármilyen jól is kitalálva -, amellyel magukra hagyják a helyieket: szervezzék meg, költsék el a pénzt, számoljanak el maguk a romák. Mert nem tudják megszervezni és nem tudnak elszámolni. Egyedül a pénzt tudják elkölteni, abban viszont nincs köszönet. És rányomják az integrálhatatlanokat a helyben élőkre a Budán élő és konferenciázó szociológusok, majd jó esetben csodálkoznak, hogy elmenekülnek a megoldhatatlan elől azok is, akik még ottmaradtak. Tiszabőre korábban csak úgy jó szándékkal bekószálni sem volt tanácsos. A segítséget is csak intézményesen lehet odavinni. Örüljünk, hogy egyáltalán vannak, akik vállalkoznak rá, akik erre áldozzák az életüket, mert ennél nehezebb feladat ma nem létezik. A nagyokos liberális belpesti újságíró fiatalasszony is jobban tenné, ha ilyesmivel foglalkozna politikai kekeckedés helyett. Annak legalább lenne haszna. Könnyű úgy okoskodni 'mélyszegénységből kiemelkedő rákkutatókról', hogy soha nem élt tartósan együtt 'mélyszegényekkel'.

Ha az első lépés nem talál, utána csak eszement bolyongás jöhet.
Az első lépés: 19 éven aluli szüléseket a magyarok népe soha, semmilyen formában közös pénzből NE TÁMOGASSON.
Nyersebben: ne fizesse a magyar állam 13-18 éves "fiatalok" baszá.át".
Ezek következménye az életre esélytelen újszülöttek, akik egész életükben szenvednek, bűnöznek, emberhez méltatlanul élik le az éveiket.
És újra és újra termelik a "törmelék emberek" százezreit, a bázisszám növekedésével rövidesen: millióit.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés