Jó reggelt, ez már a polgárosodás?

2019. szeptember 16. 9:15

Rajcsányi Gellért
Mandiner hetilap
Rajtunk is áll ám a választás, merre lépünk és hová indulunk. Alattunk a Balkán, előttünk Európa, bennünk a létra.

 

Rajcsányi Gellért írása a Mandiner hetilap első számából, elődlapunk, az Utolsó Figyelmeztetés (UFi) egykori szerzőinek új rovatából

 

Nyári hétvége az M7-esen: alig férnek el egymástól a vadiúj városi terepjárók, de azért

jön egy nagyobb SUV-os, beáll az előtte álló seggébe,

hogy aztán felzárkózzon mögéjük a még nagyobb bálna, s mindkettőt dudálva szorítsa le a jobb sávban cammogó prolik közé.

Hiszen számít az az egy perc és némi plusz vérnyomás megszerzése a dugóban, hogy hamarabb leérjen az északi partra, és a lemenő nap utolsó sugarai még megcsillanjanak a borhűtőből elővett rozé üvegén, a frissen elkészült rusztikus nyaraló bőséggel térkövezett teraszán.

Krónikás, ki a mostani Magyarország gyarapodását kutatod majd egykor, jegyezd fel magadnak ezt a képet: ilyen a mi polgárosodásunk az Úr kétezres éveiben.

Mi nekünk, magyaroknak a polgárosodás, vagy legalább annak víziója? Hiába vagyunk ezer éve túl sokszor kelet felé rángatott, életvágyunkban meg délies nép,

csak-csak valami északnyugat-európaias kép úszik elénk.

Tüchtig családi ház áll a zöld gyep és jól vágott sövény mögött, előtte egy szolid német családi autó, a szomszédságban teli polcos bolt, összetartó közösség, bizalom, nyugalom, biedermeier hétköznapok és életre szóló kiszámíthatóság… Na nem mintha ilyen hibátlan lenne ma már az a bizonyos északnyugat-európai valóság, de az évtizedekig vasfüggönnyel elkerített barlangjainkban mégis ilyesmi képek vetültek föl a falra. Ez van, Platón mester, nekünk ilyen víziók jutottak.

És hányszor próbálkoztunk kimászni a barlangunkból, hányszor futottunk neki a polgárosodásnak csak az elmúlt évtizedekben! Késő Kádár-kor, kettős társadalom, óvatos próbakapitalizmus, eredeti tőke-, infarktus- és agyvérzés-felhalmozás, alávetett (ex)gyarmati népek helyett önmagunk, testünk és elménk kizsákmányolása. Csak hogy legyen egy plusznyaralás Jugóban, még egy szint a soknemzedékesnek szánt családi házra, még egy kis tuning az Osztrákból behozott használt Mercire.

Aztán mire egyről a… másfélre jutottunk, jött a rendszerváltás összeomlása, a szocialista ipar ment a levesbe, mentek vele a darálóba melósok, férfiak és nők, güriző dolgozók és (kényszer)vállalkozók.

Papíron létező polgárosodásunk elakadt.

Ott maradt beépítve a zsugorodó kisvárosok kihaló családi házaiba,

rég felgazosodott hétvégi telkek fészereibe, elmúlt nyaralások megsárguló emlékképeibe a polcon porosodó albumban. Az idő elvágtatott, a valóság kicsúszott a markolni vágyó markaink közül.

De jöttek az ezredforduló évei, újra nekifutottunk a polgárosodásnak, kinyílva a világra, a szabaddá vált Európára, felvéve a ritmust a globalizáció gazdaságával, kultúrájával és életmódjával is. Már épp elkezdtük álmodni a cukrászdát Bécsben… csak megint egy kicsit hiányzott, ide hát a hitellel, euró, frank, jen, egyre megy, mind bele a zsebekbe, megint polgárosodtunk papíron, és megint csak csúszott ki a valóság a markainkból.

Jött az újabb válság, teljes politikai, gazdasági és társadalmi krízis, előbb és rosszabbul ért el minket, mint a legtöbb európai nemzetet egy jó évtizeddel ezelőtt – és megint becsődölt a polgárosodásunk. Bedőltek a hitelek, a vállalkozások és a munkahelyek,

rámentek minderre családok, házasságok, férfiak és nők, s az összes gyermekeik a maguk szétfoszló álmaival.

S itt van ez az újabb gyarapodás: szinte már érthetetlenül kitartóan hasít a világgazdaság, s benne a magyar is, és rohanunk megvalósítani a gyarapodásról szőtt reményeinket. Vásárolunk, fogyasztunk, szerzünk, kell az újabb, a jobb, a nagyobb, semmi nem elég, hajszoljuk magunkat, versenyben az idővel, az újabb válságot ígérő próféciákkal, a Kárpát-medencében túl gyakran hullámzó jó és rossz idők váltakozásával – de hát egyszer élünk, egye meg a fene a vén Sarudykat, ma kiesszük őket a vagyonukból; hát magyarok vagyunk, nem?

Csak te, beérkezettség dicsősége, hol késel e napfényes homályban? És hol vagy, nyugalom, kiegyensúlyozottság és kiszámítható rend? Hol vagy, szerénység, mértékletesség, bölcsesség, takarékosság, türelem és belátás? Hol vagy, te, klasszikus műveltség, te, hosszú távra tervezés, te, felelősségvállalás, s mikor jön már a markolni vágyó markok kiengedése?

Hol vagy, élet, amely nem rohan, mert ami kell, már rég megvan? Hol vagy, hátradőlés öröme?

Vagy jönni fog egy hullámvölgy, és megy bele megint minden a nagy magyar (fel)őrlőgépbe,

s kezdhetünk mindent újra elölről?

Eljutunk-e hát valaha a magyar polgárosodásban egyről a kettőre, elsőtől a második lépésig, s aztán a harmadikig, negyedikig, és így tovább?

Rajtunk is áll ám a választás, merre lépünk és hová indulunk. Alattunk a Balkán, előttünk Európa, bennünk a létra.

Összesen 148 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Pozitív életérzés nélkül nincs polgárosodás.
Az pedig napról napra, óráról órára rombolódik, erodálódik.
Az egész már az iskolában, sőt, az óvodában kezdődik.
Első osztályt most kezdő kislány, közepes magyar város jobb iskolájában:
"Egész nap nem megyek vécére, mert ott minden borzalmas, inkább bent tartom."
És ez csak a kezdet, ami ezután jön, egy mai fiatal számára, az RÉM-Á-LOM...
A ma reggeli tv-műsorban sajnálkozik a jogvédő, a tanárok túlterheltek, képtelenség az egész rendszer.
A legkézenfekvőbb okról mindenki hallgat:
a tanárok túlterheltségének, kiégésének okozója:
az alapvető viselkedési szabályok teljes figyelmen kívül hagyásának KÖ-VET-KEZ-MÉNY-NÉL-KÜ-LI-SÉ-GE...
Már többedszer írom, - a nulladik pont! - nem hagyom abba:
Minden iskola kapja meg a lehetőséget az ÉPÍTŐ KÜLÖNVÁLASZTÁSRA, a tanulók magatartása, viselkedése alapján.
1-4. osztályig a kezelhetetleneket speciális tanítók által egy összevont csoportba és ugyanígy az 5-8. is, visszatérési lehetőséggel a normál osztályaikba.
Amit megeszel, az vagy. Ez a testi egészségünk.
Ahogy viselkedsz, az vagy, ez pedig a lelki-mentális.
Mindkettő változtatható, javítható, ha nem: az betegség, a betegség pedig halál.
Leszögezhető: a magyar oktatási rendszer - a Soros-NGO-k és mindenféle "jogvédők" rombolása eredményeként: a betegség fenntartásán, kiszélesítésén dolgozva, a magyar ifjúság haláláért tevékenykednek, a spekuláns dollár millióiért.
Közben elsikkad: minden tanulónak, gyermeknek állampolgári joga a fejlődésvezérelt oktatás körülményeinek megteremtése és biztosítása.

" valakik rohadtul meggazdagodtak azon, hogy Magyarország ilyen mélyen leszakadt -- s csak most kezd ismét feltápászkodni"
Mi 30 év hátrányból indultunk, 2010-ben.
Úgyhogy, a helyzetünket nem szabad összehasonlítani az általad említettekkel.
Legalább 20 év kell, hogy a három társunkkal egy lapon lehessünk, sajnos, de ez van. Esetleg faraghatunk 5-7-évet a 20-ból.

"Igen jó írás
hangulatos és találó"

Nekem egyáltalán nem tetszik. Irtó közhelyes, és úgy írja le a jelenséget, mintha csak a magyarokra lenne jellemző.

az írás éppen arról szól, hogy pont nem a kizárólagos - manapság itthon mindenfelé, és főleg az utakon látható - anyagi gyarapodásról kellene, hogy szóljon a polgárosodás, hogy pont máshol van annak a lényege.

Nem, tévedsz, nem ezt ismételgeti, hanem azt sugallja, állítja:
A kormány hozzá nem értése miatt nem tudják a pedagógusok a munkájukat megfelelően elvégezni.
És itt a csúsztatás, a kormány legfeljebb annyiban hibás, hogy nem képes törvényi szinten biztosítani a hatékony oktatásra alkalmas iskolai légkört, mert nincs lefektetve az antiszociális viselkedés kezelése.

OberEnnsinnen 2019. szeptember 16. 14:25 és még
Minden előrevivő, és a cigánygyerekek szülei által is lelkesen támogatott próbálkozást bíróság elé visznek és a bírói áldemokrácia szabályai szerint: meg is nyerik.
Lásd: Huszár-telepi iskola, bíróság, ítélet.
https://www.nyest.hu/hirek/fel..

"Összefoglalom : a zsidó a hibás."
Én nem ezt mondtam, de ha te ezt gondolod, lehet benne valami, bár nem A zsidó, de: sokan közülük.
Ez nem meglepő, már a Galilei Körös haladók óta tudjuk.

92-ben már elindult a társadalmi szabályok fellazulása, lazítása, de az az idő egy teljesen más történet.
Mára: totális csőd, persze, ebben az iskola csak egy eszköz, a fő vonal, a média, szórakoztatás, a tudatipar átprofilírozása: minden, ami romboló a fehér keresztény emberre - mert azok nem ismerik a Talmudot, általában a jót feltételezik, így könnyű prédák - ezerrel dübörög, rombol, pusztít.
Nem társadalmi osztály szerint, magatartás-viselkedés szerint, aminek egyetlen ismérve: a közösség tanulni vágyóit a tűréshatáron belül, vagy már azon kívül zavarja-e?
És: az elkülönítés-fejlesztés után, ha van változás, vissza az eredeti közösségébe-osztályába. Ez természetes.

Kedves Gellért! A balatoni túra helyett javasolható egy miskolc környéki is. Diósgyőr felé autókázva - már nem az autópályán, hanem bent a városban, max. 50km/óra! - rálelhet a lehajtóra jobbkéz felé a lyukóbányai útra. Akár a Balaton-parton, itt is zöld környezetben sorjáznak a hétvégi házak. Az itt élők környezettudatosak, megújuló energiaforrást használnak az otthon melegéhez (gallyakat, fát) sőt a szemétfeldolgozáshoz is hozzájárulnak a műanyag, gumi és papírszemét elégetésével.

Borhűtő, rozé nincsen, de a Nap itt is lemegy minden este. És amikor reggel felkel, ugyanazt látja, csak egy nappal még lepusztultabban. Gyermekek nőnek fel, öregek halnak meg ebben és a hozzá hasonló gettókban, melyek a polgárosodó Magyarország állapotát mutatják 2019-ben. Nem sok ember él ilyen körülmények között - legalább is a statisztika szerint - de valószínűleg többen, mint ahányan rosét iszogatnak panorámás villájuk teraszán.

Ha a nemzet sorsát viselik a szívükön ne feledkezzenek meg ezekről az emberekről sem. Nélkülük nem lesz polgári Magyarország.

Ez itt a Balkán, mögöttünk Európa előttünk követendő (?) példák: a Gulag szigetcsoport (Putyin), a muszlim berendezkedés (Erdogan), vagy a kínai pártállami modell.

Most még lehet választani.

Tiszteletben tartom a véleményedet.
És nem vitatom az ugrálásokat sem.
Amiről szó van: futballmeccset nem lehet ketrecharc-szabályokkal folytatni.
A pedagógus-szakszervezetek egyetlen feladata:
sztrájkolni az iskolai erőszak ellen,
sztrájkolni a viselkedési alapszabály bevezetéséért.
Minden munkának megvan az alapfeltétele.
Iskolákban: a viselkedési szabályok betartása, az antiszociális résztvevők elválasztása.
Csak ez biztosíthatja a tanulók fejlődésvezérelt képzését, a tanárok munkájának értelmét.
A Soros-NGO-k, jogvédők, akik ez ellen szervezkednek: a tanulók alapvető állampolgári jogait tapossák sárba, törvény- és alkotmányellenesen.
Az, hogy négyes csoportokat alkossunk, ha van rá pénz, paripa, pedagógus, hajrá..., de nincs, a világ leggazdagabb államaiban sem.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés