Ez itt a kérdés: megint a „melegterápiáról” vitatkoztak

Ezúttal a „meleggén” kérdéséről kezdődött az M5 Ez itt a kérdés szerda esti adása, a nemrég napvilágot látott és nagy port kavart kutatás kapcsán, amely megint kimutatta, hogy a homoszexualitásnak biológiai oka maximum csak minimálisan van, és az is maximum hajlamosít, a környezeti tényezők tehát sokkal meghatározóbbak. 

Trombitás Kristóf műsorvezető vendége ezúttal Hodász András atya mellett Szilvay Gergely, portálunk főmunkatársa, a Melegházasság – Kritika a klasszikus gondolkodás fényében című, 400 oldalas kötet szerzője (a kötetről itt olvashat bővebben), valamint Dombos Tamás, a Háttér a Melegekért Társaság ügyvezetője volt.

A műsor elején elhangzott: a közvélekedéssel ellentétben eddig sem volt tudományos bizonyítéka a homoszexualitás veleszületettségének (erről itt olvashat bővebben).

Martin Dannecker, a Frankfurti Egyetem Szexuáltudományi Intézetének professzora, a melegmozgalom egyik fő alakja egy 2000-es publikációjában, amelyben a német kormány felkérésére foglalt állást a kortárs gén-, agy-, hormon- és ikerkutatásokra vonatkozóan, beismerte: min den addigi kísérlet, ami biológiai magyarázatot akart adni a homoszexualitásra, kudarcot vallott: „Minden olyan múltbéli kísérlet, amely arra irányult, hogy a homoszexualitást biológiai magyarázattal támassza alá, kudarcot vallott.”

Richard Pillard, a nagy visszhangot kiváltó, 1991-es ikervizsgálatokról ismert professzor, aki az egyik első, homoszexualitását nyíltan vállaló tudós volt, egy 2010-es interjúban elismerte: „Igazán nehéz bármilyen végleges állásfoglalással előállni a helyzetet illetően. Szerintem valamennyi genetikai hatás eléggé valószínűnek tűnik, de ezen túl mit mondhatnánk? A válasz: nem sok mindent.”

Nem igaz tehát, hogy eddig lett volna bármilyen tudományos bizonyíték arra, hogy a melegek „born that way”.

A januári adás

Trombitás Kristóf és Dombos Tamás közt némi vita bontakozott ki, Dombos kifogásolta, hogy januárban, amikor Hodász András és Szőnyi Szilárd volt a műsor vendége, az utolsó pillanatban hívták be őket. Hodász atya jelezte, őket is előző este hívták, Trombitás pedig rámutatott, hogy ez egy napi szerkesztésű műsor, egy főállásban LMBTQ-jogvédelemmel foglalkozó szervezet embereinek pedig talán nem kell külön készülni egy ilyen adásra. (A januári adást itt nézheti meg és olvashat róla részletesebben.)

Megint „melegterápia”

Ezután természetesen megint a terápiák kerültek szóba. Dombos Tamás tudománytalan kuruzslásnak állította be a reintegratív terápiás megközelítéseket. Hodász és Szilvay azonban rámutatott: el kell választani egymástól a valóban kuruzslásnak tekinthető healingeket és táborokat, valamint a tudományos pszichoterápiát, mint amilyet például Joseph Nicolosi művelt. Ráadásul nem egy, hanem sokféle tudományos terápia van. 

Megint elhangzott: az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó tanulmány a homoszexualitás megváltoztathatóságáról annak a Robert Spitzernek a nevéhez kötődik, akinek fontos szerepe volt az 1973-as döntésben, a homoszexualitás lekerülésében az APA diagnózislistájáról. Spitzer ugyanis rengeteg telefonhívást kapott egykori melegektől, akik felhívták a figyelmét arra, hogy meg lehet változni. Több mint kétszáz, egyenként 45 perces telefoninterjút készített volt melegekkel, s 2001-es tanulmányában arra jutott: a megkérdezett férfiak 66 és a nők 44 százaléka meg tudott változni, habár állítása szerint szkeptikusan kezdte a munkát. Spitzer ugyan 2012-ben visszavonta ezt a tanulmányát, de ezt melegszervezetek nyomására tette. 

Szóba került: az Amazon kitiltotta kínálatából Joseph Nicolosi könyveit. Szilvay szóba hozta: amikor egy ELTE-s pszichológus professzorasszony megrendelte a könyvtárba Nicolosi könyveit, az LMBTQ-hallgatók hadjáratot indítottak ellene. Vajon az ELTE pszichológia professzora is kuruzsló? – tette fel a kérdést Szilvay.

Megjegyezték azt is: Nicolosi maga eredetileg nem akart reintegratív terápiát kidolgozni, viszont arra lett figyelmes, hogy azok a páciensei, akik gyermekkori traumákkal, főleg családon belüli erőszakkal fordultak hozzá, a terápia után a férfiak helyett a nők iránt érdeklődnek, azaz megváltozott a nemi irányultságuk.

A terápiás szabadság

A vendégek megemlítettek egy friss jelentést a témával kapcsolatban. A Terápiás választás tervezett betiltása című dokumentum, amely számos volt kliens tanúságtételét is idézi, leszögezi: az LMBTQ-mozgalom ezen terápiás módszerek karikatúraszerű rémképe ellen küzd. A reintegratív terápiákat a brit kormány például lényegében azok definiálása nélkül tiltotta be, annyi féle megközelítés van. 

A londoni IFTCC jelentése leszögezi: miközben az LMBTQ-mozgalom azt állítja, hogy szakmai konszenzus és tudományos bizonyítékok támasztják alá a nem kívánt homoszexualitást a heteroszexualitás irányába elmozdító terápiás megközelítéseket, aközben a valóság az, hogy a területen rendelkezésre álló kutatások módszertanilag problémásak, és sok a tudományos bizonytalanság. Azaz minden bizonytalan, nincsen a kérdéskörről biztos tudásunk, túl kevés a rendelkezésre álló tudományos adat. Ilyen esetben pedig nem ildomos semmit betiltani, sem áltudományosnak kikiáltani.

Akik nem az LMBTQ-mozgalom kívánalmainak megfelelő eredményekre jutnak kutatásaik folyamán, azokat „elítélik, szakmájukban marginalizálják, nyomozást indítanak ellenük, megfosztják őket a pályázati lehetőségektől, és az akadémiai karrierjüket kockáztatják”. Ennek következtében az IFTCC szerint csoda, hogy egyáltalán a domináns narratívával ellentétes kutatások egyáltalán megjelenhetnek.

Az IFTCC jelentése rámutat: három szakember, Paul Santero, Neil Whitehead és Dolores Ballesteros 2018-as tanulmánya szerint a nem kívánt homoszexualitást a heteroszexualitás irányába terelő terápia a legtöbb résztvevő számára akkor is pozitívan hatott, ha nem vagy kis elmozdulás volt a heteroszexualitás irányába. Például javította az önbecsülést, csökkentette a depressziót, az öngyilkosságra való hajlamot. Káros hatásai pedig nem voltak jelentősebbek, mint bármilyen más terápiának.

A műsorból kiderült, hogy Hodász atyának és Dombos Tamásnak homlokegyenest ellenkező a tapasztalata. Hodász atya elmondta: rengeteg olyan embert ismer, akinek változott a szexuális irányultsága a terápia hatására. 

A Hír tévé Terc című műsorának szerdai adásában a melegpárok örökbefogadásának kérdése is szóba került.

A kérdéssel több cikkben foglalkoztunk már:
A melegházasságot kritizálja kötetében a mandineres szerző
M5: Válhatnak-e heteróvá melegek?
A „melegterápia” és a heteroszexualitás, mint alap
Betiltja az Amazon a reintegratív terápiák atyjának könyveit
Félmilliós kutatás: megint bebizonyosodott, hogy nincs „meleg gén”
Mark Regnerus: A meleg párok által nevelt gyermekek sokkal rosszabbul teljesítenek
Amerikai szociológus: Kétszer több érzelmi problémája van a meleg párok által nevelt gyermekeknek