Nem koedukált mosdókért kívánok szót emelni

„Mindenekelőtt a liberálisokat és a szabadelvű gondolkodókat megbélyegző megjegyzéseket megelőzendő: nem koedukált mosdókért kívánok szót emelni.

Hosszú ideje gondolom, hogy a rendszerváltás után valami rendkívüli módon elcsúszott Magyarországon. Azt hiszem, a társadalom a nyolcvanas években nyitottabb lett volna egy ilyen táblára ebben az országban, mint most: maximum viccek tárgya lett volna. Ma sokaknál gyűlöleten alapul az elutasítása. Elképesztő indulatokat szabadított el Orbán Viktor kormányzása ebben az egyébként széplelkű társadalomban. Abban a pillanatban, hogy »közösködnünk kéne valakivel«, vagy amikor elhangzik az egyenlő méltóság és egyenlő bánásmód követelménye, mintha minden összeomlana.

Személyes történetek tömkelege igazolja, hogy iskolában, kórházban, de akár a BKK központban sem világos: az itt élők az Európai Unió polgárai, jár nekik az emberhez, felnőtthöz méltó bánásmód. Jár nekik a jogaik és kötelességeik ismerete. Jár nekik, hogy dönthessenek. Jár nekik, hogy tájékoztassák őket. Jár nekik, hogy tiltakozhassanak. Jár nekik, hogy megvalósíthassák önmagukat.

Pontosabban: járna nekik egy olyan ország, ahol ahhoz, hogy minden siker az egyéni teljesítményen múljon - ne pedig a kiinduló helyzeten vagy az egyéni ismeretségi körön, privilégiumokon -, adottak a feltételek. A képpel szólva: járna nekik egy olyan ország, ahol ki lehet írni az alábbi piktogramok kíséretében egy WC-ajtóra - ha már Semmelweis népe vagyunk -, hogy »nekünk mindegy, csak kérünk, moss kezet«. És végtére is, nagyjából ennyi a lényeg.

Meg persze az, látom magam előtt a kommentet: »a liberálisok már az ufóknak és a sellőknek is egyenlő jogokat követelnek«. Nos, pont ez az a típusú hozzáállás, amiről beszélek. És ami annak is rosszabb életminőséget hoz az életébe, aki egyébként nyeregben érzi magát.”