Miért nem léptem be soha a Mi Hazánkba?

„Sokan kérdezték már tőlem: miért nem léptem be soha a Mi Hazánkba? Miért nem szerepelek gyakrabban a médiában? A Jobbikból való távozásom óta a pártok közül a Mi Hazánk állt hozzám legközelebb. Ezért segítettem őket tavaly októbertől egy intenzív és eredményes médiakampánnyal (melynek végén a párt népszerűsége elérte a 3 százalékot) és ezért alakítottuk meg a Mi Hazánk parlamenti képviselői csoportját. A párt tagja azonban – sokak kérése ellenére – soha nem szerettem volna lenni és immár fél éve kerülöm a párt színeiben történő közszereplést. Ma pedig kiléptem a parlamenti képviselői csoportból is, befejezve a párt külső támogatását. A Mi Hazánknak és a benne dolgozó barátaimnak sok sikert kívánok a folytatáshoz!

A lehető legrövidebben igyekszem indokolni a döntésem. Amikor a Mi Hazánk támogatása mellett döntöttem, bíztam abban, hogy modern, nemzeti elkötelezettségű, professzionálisan működő párttá válik. Mára egyértelművé vált, hogy ez soha nem fog teljesülni, hiszen a 10 évvel ezelőtti jobbikos szlogenek (és hibák) változtatás nélküli másolása jelenti a politikacsinálást. Nem lehet a 2006-os és a Gárda-nosztalgiából az idők végezetéig megélni. Lassan egy évtizede nincsenek kormányon a balliberálisok, Orbán Viktor viszont zsinórban a harmadik ciklusát tölti miniszterelnökként. Nem bántó szándékkal írom, de sem rám, sem az értelmiségi barátaim intellektuális támogatására nincs szükség egy kormányzati szerepre esélytelen, a társadalomra érdemi hatást nem gyakorló, pár százalékos rétegpárt fenntartásához. Még egyszer köszönöm a sok szeretetet, amit a mi hazánkos közösségtől kaptam és eredményes szereplést kívánok nekik az önkormányzati választásokon!

Az elmúlt hónapokat alapvetően egy nemzeti elkötelezettségű, mára 150 fősre duzzadt értelmiségi közösség szervezésével töltöttem. Éveken át dolgoztam a Jobbikban kormányzati felkészülésért felelős vezetőként, sok remek embert megismertem ezalatt. Örömmel jelenthetem, mára kivétel nélkül mindenkit az említett értelmiségi közösségben tudhatok, akit miniszteri szerepre alkalmasnak tartottam. Itt tevékenykedik több akadémikus, egyetemi professzor, üzletember, szakszervezeti vezető, de akad volt alkotmánybíró, polgármester, vezető mérnök, kórházigazgató is, közülük többeket bemutatok majd a nyilvánosságnak. Kiváló, a Nemzet ügye iránt elkötelezett közösség vesz körül, mely inspiratív szellemi közeget teremtett a folytatáshoz. A jövő elkezdődött.”