Karácsony Gergely a minap sokadik búcsúkoncertjét adta a zömében szomorú szépkorúakból álló közönsége előtt.
„Nem mintha érdekes lenne a Szabadság téren összeverődött hallgatóság átlagéletkora. Mi, a balliberális sajtóban dolgozó ellenzéki aktivistákkal szemben alapvetően meglehetősen régimódian gondolkozunk a demokrácia természetéről. Szerintünk minden szavazó szavazata pontosan ugyanannyit ér.
Egyet.
Szerintünk teljesen mindegy, hogy ki adta le azt a bizonyos egy szavazatot, hisz a demokrácia lényege ez: a nép szavaz. A nép dönt. A szavazók között vannak szegények, gazdagok, nyugdíjasok, romák, vidékiek, kőfaragók és balett-táncos is. Mindössze azért jegyeztük meg a hallgatóság korára vonatkozó megállapításunkat, mert a haladó sajtó lelkes videóriportjaiban a véletlenek furcsa játékának köszönhetően ugyanaz a négy darab húsz év körüli momentumos aktivista nyilatkozott csillogó szemmel. Dacára annak, hogy a Karácsonynak felállított színpad előtt a fiatalok finoman szólva alul voltak reprezentálva.
Maga a kampánynyitónak becézett tüntetés egyébként tényleg nem érdemel sok szót. Dés művész úr szokás szerint újabb koncertet adott, Szalay Kriszta színművésznő konferált, Szabó Kimmel Tamás pedig az indokoltnál és a zenei alapnál egy fokkal hangosabban és dühösebben énekelt. Ez utóbbit tökéletesen megértjük.
Tényleg roppant frusztráló lehet egy olyan diktatúrában élni, ahol a szegény, elnyomott ellenzéki művészt körömletépés helyett a hatalom egyfolytában filmes és színházi munkákra kényszeríti. No meg az is különböző diszkrepanciákat okozhat, hogy miközben a kampánydalban a csodálatos fővárosunk legszebb tereit és épületeit láthatja a nagyérdemű, aközben Szabó Kimmelnek arról kell énekelnie, hogy tiszta kosz a város és minden rossz. A rendezői változatban meg nem erősített hírek szerint patkányok is felbukkantak volna, de Bangóné miatt azt a pár snittet végül kivágták a végleges verzióból. Valószínűleg Dés úr is hasonló okokból szokta a szaxofonját fújni. Ahelyett, hogy a rezsim kétnaponta rendőrökkel veretné össze, kénytelen zenéket komponálni, amiket a fővárosi és az állami fenntartású színházak jól be is mutatnak.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
A főpolgármestert augusztus 1-jén hallgatták ki gyanúsítottként.
A demonstrálók szeretnének minél közelebb jutni az Európai Tanács ülésének épületéhez, ezzel is nagyobb nyomást gyakorolva a politikusokra.
Minden napra jut egy kataton őrjöngés Nárcinál. Most épp egy újságot akar bezúzatni.
