Ha valakinek izzó levegő kerül a tüdejébe, az általában az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket szenved. Amennyiben az Amazonas-menti esőerdő valóban a Föld tüdeje, akkor… fölösleges folytatni: tényleg az életünkkel játszik mindenki, akinek ehhez a tűzhöz köze van.
A magyar kormány a jelek szerint szeret a tűzzel (a fenti logika alapján: az élettel) játszani. Egy-egy ünnepinek szánt Áder- vagy Kövér-nyilatkozat után az ember egyszerre hiszi és reméli, hogy talán-talán elértük végre a mélypontot. De aztán meggyullad az erdő, és miközben a nagypolitika tisztességesebb szereplői azon morfondíroznak, hogy mivel tudnák rászorítani Brazília elnökét az egész bolygót fenyegető erdőpusztítás megfékezésére, az Orbán-kabinet szép csöndben jól bevásárol a brazíliai marhahúsból. A dél-amerikai őserdőket jellemzően a marhák, pontosabban a marhatenyésztésből hasznot húzó, Bolsonaro elnökkel cimboráló nagygazdák kedvéért szokták felégetni, és aki épp a formálódó nemzetközi bojkott idején köt üzletet az erdőgyilkosokkal, azt erkölcsi értelemben, a lényeget tekintve semmi sem különbözteti meg azoktól, akik a lángot föllobbantották.