Ég a világ

Ha valakinek izzó levegő kerül a tüdejébe, az általában az élettel összeegyeztethetetlen sérüléseket szenved. Amennyiben az Amazonas-menti esőerdő valóban a Föld tüdeje, akkor… fölösleges folytatni: tényleg az életünkkel játszik mindenki, akinek ehhez a tűzhöz köze van.

A magyar kormány a jelek szerint szeret a tűzzel (a fenti logika alapján: az élettel) játszani. Egy-egy ünnepinek szánt Áder- vagy Kövér-nyilatkozat után az ember egyszerre hiszi és reméli, hogy talán-talán elértük végre a mélypontot. De aztán meggyullad az erdő, és miközben a nagypolitika tisztességesebb szereplői azon morfondíroznak, hogy mivel tudnák rászorítani Brazília elnökét az egész bolygót fenyegető erdőpusztítás megfékezésére, az Orbán-kabinet szép csöndben jól bevásárol a brazíliai marhahúsból. A dél-amerikai őserdőket jellemzően a marhák, pontosabban a marhatenyésztésből hasznot húzó, Bolsonaro elnökkel cimboráló nagygazdák kedvéért szokták felégetni, és aki épp a formálódó nemzetközi bojkott idején köt üzletet az erdőgyilkosokkal, azt erkölcsi értelemben, a lényeget tekintve semmi sem különbözteti meg azoktól, akik a lángot föllobbantották.

Ha már az erkölcsnél tartunk: Oroszország a Krím-félsziget elfoglalása és a független Ukrajna szerződésszegő megtámadása miatt szintén bojkott alatt áll, ami azonban a mi morális kérdésekben sziklaszilárd vezetőinket mégsem akadályozta meg abban, hogy az európai szabályokat megkerülve atomerőművet és metrót vásároljanak tőle. Mondjuk az a szankciórendszer, amely simán lehetővé teszi az atom- és a metróbizniszt annak ellenére, hogy a paksi ügyletet finanszírozó bank több vezetője név szerint is uniós tiltólistán van, Lázár János egykori miniszter ma is érvényes szavaival »annyit is ér«.”