Az állatoknak márpedig nincsenek jogaik (2018)

2019. augusztus 25. 22:57

Szilvay Gergely
Mandiner
Az állatoknak nincsenek jogaik, de ez nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk és ne lennének kötelességeink feléjük.

„»Remélem, rá tudok mutatni, hogy szerethetjük úgy az állatokat, hogy közben morálisan nem helyteleníthető megenni őket, vadászni rájuk,  háziállatként tartani őket, ruhát csinálni a bőrükből, és akár még kísérletekre is felhasználni őket. Az igazi kérdés nem az, hogy megtehetjük-e mindezt, hanem hogy mikor és hogyan« – írja Roger Scruton Animal Rights and Wrongs című kötetében. (...)

S még akkor sem, ha az állatoknak nincsenek jogaik – mint azt Scruton a nyugati hagyomány fényében állítja –, kezelhetjük őket kedvünk szerint, ugyanis a helyzet az, hogy az állatokkal való egyes bánásmódok helyesek, mások pedig helytelenek. Az állatok jogalanyként és személyként kezelése ugyanakkor nem a méltóságuk elismerése lenne, hanem valódi természetük ignorálása, és ezzel a velük való kapcsolat elvesztése. Máskülönben a rókának kötelessége lenne elismerni a csirke élethez való jogát, és így egész fajok halnának ki. Ha egy kutya megtámad egy bárányt, nyilvánvalóan nem a kutya, hanem a gazdája a felelős ezért. 

»Míg szimpátiáink kiterjedhetnek – és elkerülhetetlenül ki fognak terjedni – az állatokra is, nem szabad, hogy azok válogatás nélküliek legyenek. Az állatoknak ugyan nincsenek jogaik, mégis nekünk vannak feléjük kötelességeink és felelősségünk – vagy legalábbis némelyikük felé.«

Háromféle viszonyunk lehet az állatokhoz: mint háziállatok, mint haszonállatok és mint vadállatok. És ahogy az állatok kapcsolatba kerülnek az emberrel, úgy nő feléjük a felelősségünk: a háziállatok és haszonállatok esetében ez egyértelmű, de már a vadállatok is egyre jobban függnek tőlünk, hogy megvédjük élőhelyüket. Ezek közül azonban csak a háziállatok az emberiség tiszteletbeli tagjai. A háziállatok és haszonállatok közül nagyon sokat, beleértve a kutyákat, a lovakat, a macskákat, gyakorlatilag az ember tenyésztett ki évszázadok folyamán. Az életünket nem áldozhatjuk fel állatokért, ugyanakkor a háziállatokat sem áldozhatjuk fel a vadállatokért – okoskodik Scruton. (...)

Az állatoknak nincsenek jogaik (Alasdair MacIntyre szerint egyébként az embereknek sincs), de ez nem jelenti azt, hogy bármit megtehetünk és ne lennének kötelességeink feléjük. A velük való bánásmódunk nem valamiféle morális  törvényből származik, hanem az erényből, a szimpátiából és a kegyességből.

A szentimentalizmus veszélyes, az állatokat mindentől féltő szentimentalista igazából csak a saját érzelmi jólétét félti. A vidékre látogató turisták azonban az állatokat csak cuki fotókról ismerik, ezért ellenzik a vadászatot, tenyésztést és más dolgokat.  Aki vadászik, horgászik, annak valódi kapcsolata van a természettel, az állatokkal, és valóban érdeke az természet egyensúlyának fenntartása is. 

A törvénynek csak a tudatos, önmagáért való szenvedés okozását szabad tiltania, mint az állatkínzás. A túlszabályozást azonban, ami a modern társadalmak egyik problémája, el kell kerülni. A jogokkal nem rendelkező állatok törvényi védelme – teszem én hozzá – azért nem ellentmondás, mert a teremtés iránti kötelességeink részben kodifikált törvényekben fejeződhetnek ki, ez a praktikus módja a gyakorlatba való ültetésének.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 34 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés