A Donáth-ügyről

„A kormánypropaganda azzal gyalázza Donáth Annát, hogy szexuálisan zaklatott egy fiatal lányt. Nyilvánvaló, hogy a metoo sérelmi kultúrája s a jog védősáncait megkerülő közösségi ítélkezés és rituális kiközösítés alkalmatlan eszközei az igazságszolgáltatásnak. A feministák harmadik hullámának agresszív nyomulása, a jogállam biztosítékainak félresöprése, az ártatlanság vélelmének és az elévülés intézményének felszámolása nem a nők és nem az egyenlőség, hanem kifejezetten hatalmi célok érdekében zajlik. A sérelmek csak üzemanyagként szolgálnak.

Amikor a Fidesz él ezzel a fegyverrel, s járatja le nyilvánosan Juhász Pétert és Havas Henriket, vagy most Donáth Lászlót és Donáth Annát, az nem kevésbé idézi a bolsevikok működését, mint amikor a kultúrbal saját sorait tizedeli meg ugyanezzel a gyalázatos módszerrel – és mégis van különbség.

Az ÁVH kötelékéhez kétféle ember tartozott. A meggyőződéses kommunisták hitték és vallották, hogy a világ igazságosabbá tételéhez veséket kell leverni, körmöket kell kitépni, osztályellenségeket kell agyonlőni. Amit tettek, borzalmas – s még borzalmasabb, hogy közben azt hitték, helyes.

Az ÁVH állományához ugyanakkor cinikus pszichopaták és beteges szadisták is tartoztak, akiket nem érdekelt, hogy jó-e az ügyük vagy sem, egyszerűen csak élvezték mindazt, amit áldozataikkal megtehettek. Látva a karaktervadászatot kísérő kéjes örömöt, mely a Fidesz propagandistáiból árad, úgy érzem, hogy ma Magyarországon a meghatározó pozíciókban az utóbbiak foglalnak helyet. Ezek élvezik.”