A keresztény szabadság nonszensze

„Még a »Pandzsír oroszlánjaként« is emlegetett Ahmed Sah Maszúd afgán hadúr jósolta meg engesztelhetetlen ellenségeiről, a tálibokról, hogy világszerte le fogják járatni az iszlámot. A prófécia beteljesült. A populista vezetők 2015 óta szerte Európában a terrorizmussal, illetve a bűnözéssel azonosítják az iszlámot, önmagukat a kontinens védelmezőinek kikiáltva a muszlim bevándorlók ellenében. 

Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, aki szakpolitikai dilettantizmusa, szociális érzéketlensége, s a hazánkban burjánzó korrupció következtében más körülmények között régen megbukott volna, éppen a menekültellenes hisztériakeltésnek köszönheti politikai túlélését. Orbán Viktor legutóbbi kinyilatkoztatása az úgynevezett »keresztény szabadságról« viszont pontosan a kereszténység lejáratását vetíti előre a hazai közvélemény előtt. E nehezen értelmezhető frázist nyilván kitörő örömmel fogadták a szekularizáció ellenségeiként számon tartott, integrista ideológiát valló magyarországi főpapok. 

Mindenesetre különös, hogy bármilyen »szabadságra« egy olyan pártvezető hivatkozik nyilvánosan, aki az általa irányított politikai formációt egykoron kivezette a Liberális Internacionáléból, és autokratikus rezsimjét immáron a szabadelvűséggel szembeállítva határozza meg. De mit mond az evangélium szerint Jézus Krisztus a szabadságról? »Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.« (Jn 8,31-32). A krisztusi szabadság kizárólag morálisan értendő, mint az egyén bűntől való megszabadulásának eredménye. Politikai fogalomként használva épp olyan zavaros ideológia származik belőle, amilyen száz évvel ezelőtt volt a »szegedi gondolatként« emlegetett horthysta agyszülemény.”