Az anyagi fedezet – mint látjuk – megvan rá. Ily módon az pusztán döntés (ők úgy mondják: akarat) kérdése, hogy további negyven műtőben megszüntetik a fertőzésveszélyt a léghűtő berendezések beszerelésével, avagy ezt a pénzt inkább odaadják a kormány pacaltagozatát képviselő Német Szilárd birkózóalapítványának.
Döntöttek: inkább odaadják.
Egy régi félreértés miatt, némely bölcselkedők az ilyen összevetéseket demagógiának tartják (főleg amíg mások gyerekeit hűtik jeges ruhával az operáció alatt), őket emlékeztetjük az adóztató-újraelosztó állam alapvető szabályaira: 1. a költségvetés véges, 2. egyetlen forintot sem lehet két különböző célra elkölteni. Ebből az a nyilvánvaló, mégis félvállról vett igazság következik, hogy amit a miniszterfeleség szépségversenyére fizetnek ki, azt nem tudják a műtők hűtésére fordítani. A kettő közti választást hívjuk kormányzásnak. Azt az értékrendet pedig, amely az efféle dilemmáknál irányt mutat: politikai világnézetnek vagy erkölcsi meggyőződésnek.”