Konzervatív nézőpontból összemosódik a baloldali és a liberális nézőpont.
„A »túl sok egyenlőség«-től való ódzkodás a konzervatív (mérsékelt jobboldali, nemzeti szabadelvű) kritika egyik sarokpontjának tűnik. Hányszor olvastam, hallottam (vágták a fejemhez!) magukat politikailag konzervatívnak valló emberektől, hogy a »túl sok egyenlőség« bizony káros. A konzervatívok szerint a radikális egyenlőség olykor a liberálisok, olykor a baloldaliak veszélyes ideája, de nem derül ki, hogy akkor végül is melyiké, mivel konzervatív nézőpontból összemosódik a baloldali és a liberális nézőpont. Nos, amennyire én látom, a kérdés nem olyan bonyolult, mint amekkora a körüle keltett eufemizáló homály.
A liberalizmus szótárában az egyenlőség többnyire jogegyenlőséget, tehát törvény előtti egyenlőséget, illetőleg legföljebb esélyegyenlőséget jelent. A jogegyenlőség a modern jogrendszer egyik alapelve, s ahogyan Kapelner Zsolt Körösényiék cikkére reagálva helyesen megjegyzi, egyáltalán nincs ellentmondásban a szabadsággal:
»A szabadság előfeltételezi az egyenlőséget és az egyenlőség megköveteli a szabadságot. Csakis a társadalmi együttműködésben egymással egyenlő felekként részt venni képes emberek lehetnek szabadok nem csak az állam, de a többi ember és a közvélemény szabadságkorlátozó uralmától.« (Kapelner Zsolt: Konzervativizmus és új jobboldal a 21. században, Mérce, 2019, június 10.)
Amennyiben tehát az egyenlőséget a liberális hagyomány vonatkozásban vesszük figyelembe, akkor a konzervatívok a »túl sok egyenlőség« hangsúlyozásával föltehetően a jogkiterjesztés elve ellen akarnak állást foglalni, vagyis az etnikai, vallási, szexuális, táplálkozási stb. kisebbségek egyenjogúsítása ellen vannak. Föltehetően (bár nem biztos, hiszen ezeket az eufemizmusokat nem fejtik ki) e kisebbségekre gondolnak a szerzők, amikor azt mondják, hogy a »progresszív liberalizmus« a »csoportidentitások mindent felülmúló fontosságában hisz«, ami állítólag marxista sajátosság lenne.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Nem várt támogatás.
Bár ő Spanyolországba vágyik.
Még meg sem szerezték, de már az EU-ban befagyasztott orosz pénzekkel sem éri be az ukrán elnök. Kíváncsian várjuk, hogy reagál erre Donald Trump.
