Stadionmatek, Pancho Aréna

Tényleg túl sok stadiont építünk túl drágán?

2019. augusztus 6. 16:51

Pongrácz Bálint László

Vajon tényleg aránytalanul nagy összegeket fordít az Orbán-kormány stadionépítésre? Valóban kitelne a felcsúti Pancho Aréna árából egy kórház éves költségvetése, a hármas metró felújítása, vagy csak az ellenzék 2018-as kampányára volna elég? Mennyit költenek stadionépítésre máshol, hány stadiont építenek, és drágának számítanak-e az új magyar stadionok a nemzetközi mezőnyben? Utánajártunk.

Mihez képest építünk túl sok vagy akár túl kevés stadiont? A Nielsen Sports 2018-as kutatása szerint Magyarországon a lakosság 54 százalékát érdekli a labdarúgás, és ezzel az arányszámmal a vizsgált országok tekintetében Németországot követjük, megelőzve az Egyesült Királyságot és Franciaországot. A rangsorban elfoglalt előkelő helyen túl ez persze nem meglepő: a labdarúgás a világ legnépszerűbb sportja. Az tehát, hogy itthon – és a világon mindenfelé – is épülnek stadionok, alapvetően nem kéne, hogy elfogadhatatlan legyen. A futballarénák számát – hogy valós képet kapjunk – mindenféleképpen valamivel összehasonlítva érdemes számba venni.

A világunk tele van megoldásra váró, égető problémákkal: a modern technológiának és információáramlásnak köszönhetően az emberek egy része sokkal több figyelmet fordít ezekre a problémákra. Magyarországon is mindinkább tisztában vagyunk az egészségtelen életmód, a környezeti károkozás, a fejlődő világ szegénysége vagy akár a tömeges bevándorlás veszélyeivel. Ez a tudatosság kiindulásnak jó dolog, de a politikai kommunikációban szokás rájátszani az emberek érzékenységére, és az adott kormányzat minden egyes lépését, költését ezeknek a globális problémáknak a megoldhatatlanságával összehasonlítani. Ha sokat kalandozik az ember egyes portálokon, az a benyomása lehet, hogy

Orbán Viktor egymaga már régen megoldhatta volna a magyar egészség- és oktatásügy helyzetén túl az összes afrikai gyermek ivóvízellátását és az esőerdők védelmét is. Mindezt persze csak akkor, ha nem építene mindenáron stadionokat.

Érdemes viszont szem előtt tartani a számok makacs racionalitását, és releváns összehasonlításokkal élni. Matekozzunk kicsit, és tekintsük példának a felcsúti Pancho Arénát, a stadionépítéseket érő támadások elsődleges célpontját. A stadionra a TAO-rendszeren keresztül összesen 2,7 milliárd forintot költött (közvetetten) az állam. Nézzük meg, mit vásárolhatnánk ebből a pénzből. Ha valaki épp metrózás közben olvassa ezt a cikket, biztos eszébe jut, hogy ennyiből fel lehetett volna újítani a  hármas metrót már évekkel ezelőtt is. Sajnos nem, a főváros a 2019-es költségvetésében 80 milliárd forintot kapott az államtól erre a célra. Ez a Puskás Akadémia stadionjára költött TAO-pénz közel harmincszorosa. Stadionépítés helyett persze költhettük volna egy Normafa-projekthez hasonló, környezetbarát beruházásra is. De nagyon nem: ennek a projektnek az összköltsége még mindig sokkal több, a tervezett beruházásokkal együtt több mint 15 milliárd forint. Na de egy kórház éves költségvetését biztosan állhatnánk ebből az összegből! Ez sem igazán jön be, ugyanis a Szent János Kórház 2017-es kiadásai több mint 10 milliárd forintra rúgtak.

Szerencsére találtunk valamit, ami kijön ebből a pénzből.

Az összes ellenzéki párt (DK, MSZP-P, LMP, MKKP és Jobbik) 2018-as országgyűlési választási kampányát kb. 2,6 milliárd forint értékben vásárolhattuk volna meg.

Persze miért tennénk ilyet?

Komolyra fordítva a szót: érdemes lenne azt is tisztán látni, hogy a szomszédos, összehasonlításra érdemes országokhoz képest túl sok stadionunk van-e. Az Ausztria, Csehország, Horvátország, Magyarország és Szlovákia nemzeti labdarúgó-szövetségeitől összegyűjtött adatok alapján megnéztük, hány labdarúgó-stadion vagy egyéb, ötezer férőhelynél nagyobb, labdarúgó-mérkőzés lejátszására készült bármilyen építmény működik az adott országokban. A következő ábra azt mutatja, hogy az adott államban egymillió főre hány ilyen stadionférőhely jut. 

Ezek a számok mindenkinek mást mond(hat)nak, de annyit talán reálisan megállapíthatunk, hogy

a régió tekintetében kiemelkedően sok stadiont nem építünk.

Főleg, ha azt is számításba vesszük, hogy Csehországban és Szlovákiában a jégkorong komoly kihívója a labdarúgásnak a lakosság érdeklődését tekintve. 

Rendben van, mennyiségileg nem találtunk kiugróan ésszerűtlen adatot. De a mi stadionjaink biztosan sokkal drágábban épültek, mint a szomszéd országokéi! A KPMG tavalyi kutatása szerint az egész világban az elmúlt hét évben épült összes stadionból a Groupama Aréna és a Nagyerdei Stadion a tíz legolcsóbb stadion között van úgy, hogy szinte csak irreálisan olcsó török projektek előzik meg olcsóságban.

Azt természetesen nem állítja senki, hogy minden tökéletes Magyarországon a focival kapcsolatban, ésszerű kritikának mindig van helye. A magyar labdarúgó-válogatott valóban nem ért el olyan jelentős sikereket a közelmúltban, mint a szomszéd Horvátországé. Ezzel szemben azonban az is igaz, hogy bármilyen sportágban nemzeti szinten eredményességet csak évtizedek konzisztens munkájával, a labdarúgás esetében pedig kizárólag nagy anyagi ráfordítással lehet elérni.

A magyarok közül nemzetközi összehasonlításban is nagyon sokan néznek focit, a magyar bajnokságot is.

Mérkőzésekre viszont valóban már arányaiban is jóval kevesebben mennek ki. Lehet arról is vitatkozni, hogy kevés nagy vagy sok kicsi stadiont jobb-e építeni. Az is jogos kérdés, hogy a megfelelő helyeken épülnek-e a stadionok. Biztos jobban megérdemelte-e Mezőkövesd és Kisvárda az új pályákat, mint például a történelmi futballváros, Vác?

Számos jogos kritika és kérdés merülhet fel, de ahhoz, hogy ezekről tényleg érdemben vitát lehessen folytatni, el kell rugaszkodni a „stadionország”, a „szaramagyarfoci” és az „oktatásegyészségügy” mantráitól. Mindannyiunknak más fontos az életben, de egy ország és annak vezetése akkor cselekszik helyesen, ha a nemzet egészének akar jót tenni. Egy Budapesten rendezett hazai EB-mérkőzésnél – adja a jó Isten, hogy így legyen – katartikusabb és az összetartozás tudatát jobban megerősítő sportélményt nem nagyon élhetünk át a 21. században. Vannak érvek és ellenérvek, de akár a B-középben a himnuszt énekelve, akár otthon, a tévé előtt állva-ugrálva senki nem fogja magának feltenni a kérdést, hogy tényleg túl sok stadiont építünk-e.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/152886

Ajánljuk még a témában