A piacpárti mainstream és a kommunista progresszió összefog

„Ritka pillanat, amikor a piacpárti mainstream és a kommunista progresszió összefog. Világháború kell hozzá, de legalább a civilizációs alapokat megrengető kihívás. A radikális antikapitalista Tamás Gáspár Miklós a neoliberális 444-en publikál – Orbán Viktor bizonyára valami bestiálisat követett el. Talán a jogállam maradékát verte szét? Megvonta az egészségügyi ellátást a cigányoktól? Sárga félhold viselésére kötelezte a tranzitzónában várakozó migránsokat? Fel voltam készülve a legrosszabbra, és nem is tévedtem.

Tamás Gáspár Miklós és a 444 népfrontja nem csekélyebb problémára fókuszálta a balliberális kurzus dühét, mint Lovasi András tusnádfürdői jelenlétének és botrányos interjújának gyalázatára. A nemrég még Kiss Tibinek és a Quimbynek előadott lemez újra a lejátszón: részt vehet-e rendes, demokrata zenész a legnagyobb erdélyi könnyűzenei fesztiválon, amely nem mellesleg a Fidesz politikai seregszemléje? Érthetőbben fogalmazva: szabad-e este azon a színpadon énekelni, amelyiken nappal Orbán Viktor beszélt? Hiába bírálta interjújában Lovasi András példás keménységgel a nemzeti együttműködés rendszerét, egy mondatával arcon törölte Tamás Gáspár Miklóst, a 444-et és a teljes balliberális véleményelitet, melynek tagjai még veszettebbek, mióta megrendelőik kiszorultak a kormányzati hatalomból. Álljon itt tehát a mondat, mely ellen az MSZP-SZDSZ koalíció 2019-ben újraalakult:

„Szívből gyűlölöm a pártpolitika kicsinyességét, és a szélsőliberális hörgést, ami ugyanannyira meg akarja mondani nekem, hogyan viselkedjek, mint ahogy a szélsőjobbosok meg akarják.”

Tamás Gáspár Miklós, a hithű kommunista már azt sem érti, mi az a liberális szélsőség. Immanuel Kant? Kossuth Lajos? Eötvös József? Eszébe sem jut a neoliberalizmus, a részvénytársaságok uralma, a Wall Streeten elherdált bolygó, a politikai korrektség véleményszabadságot sértő diktátumainak sora, a safe space-ek új, absztrakt erkölcse, vagy a jogállam szétverése a metoo áldozati kultuszának jegyében. A színlelt hülyeség és a megélhetési félreértés magyarországi csúcsragadozója, Tamás Gáspár Miklós írásában öv alatti ütések sorozatát helyezi el: Lovasi András szemére hányja, hogy az nem helyesen használja a magyar nyelvet, és a dalszövegein gúnyolódik. Megsemmisítő erejű roham a balliberális ikon ellen a teljes karaktergyilkos fegyverzet bevetésével – a 444 szerkesztőségének javára legyen írva, hogy a hentesmunkához külső szakembert alkalmazott.

Zárjuk le egyszer s mindenkorra az arra hivatkozó ítélkezést, hogy ki hová megy el, hogy ott azt hordozza és képviselje, aki ő. Legyen az a vád, hogy mit mond, vagy mit énekel, de soha többé ne legyen az a vád, hogy hol! Ezt a vitát már huszonöt éve le kellett volna folytatni – azóta mérgezi a közéletet az egy asztalhoz le nem ülés magatartása. Ez volt az SZDSZ nulladik számú identitáshazugsága, ez volt a hideg polgárháborúnak az a frontja, ahol balliberális kurzus mindent elvesztett. Bebizonyosodott, hogy aki nem hajlandó a diskurzusra, aki csak a sajátjaihoz beszél, akinek büdös az ország fele, az vereségre ítéli magát, és vereségre ítéli azokat az értékeket is, amelyeket képvisel. Ha pedig ezek liberális értékek, akkor nem pusztán vereségre ítéli, de el is árulja azokat – hiába győzködi magát önelégülten, hogy bizonyos szint fölött nem megy bizonyos szint alá.

Az SZDSZ azt hazudta, hogy egyes helyekről Thomas Mann humanista embere orrát befogva kivonul – vannak ugyanis körülmények, melyek teljesülésekor egyetlen európai sem lehet fehérek közt, mert ilyenkor az európaiság feltétele, hogy fehér ember a közelben se legyen. Ez az a hamis erkölcs, amit Tamás Gáspár Miklós most újra, ezredszer is számon kér – ezúttal Lovasi Andráson: nem az számít, hogy ő ki, hanem az, hogy hol. Nem az számít, mit gondol, és mit képvisel, hanem az, hogy hol és kiknek énekel, kikkel iszik meg egy sört. Ez a törzsi háború logikája, a szegregáció és az apartheid etikája. Így válik a hazug, a léhűtő meg a tolvaj a mi kutyánk kölykévé, s így válik a kiváló, becsületes és őszinte ember gyűlölet prédájává. Ez a mentalitás vezetett el Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor Magyarországához. Erre utalt Lovasi András, amikor szélsőliberális hörgésről beszélt.

Számítson, hogy Tamás Gáspár Miklós hányszor volt a Napkelte vendége? Számítson, hány publicisztikát írt a Népszavába, és hányszor járt az ATV-ben? Pedig ezek a felületek nagyjából annyira vállalhatóak, mint a tusnádfürdői színpad. Tamás Gáspár Miklós adjon számot Gyárfás Tamás bűneiről, Leisztinger Tamás NER-oligarcha milliárdos vagyonáról, a Hit Gyülekezetének kacskaringós politikai messiáskereséséről? Ne adjon. Tamás Gáspár Miklós egyedül azért feleljen, amiket azokban a stúdiókban meg azokon a hasábokon kimond és leír. Ha pedig a szigorú forradalmi erkölcs esetleg mégis azt súgja, hogy ő a jelenlétével legitimálja ezeket a csatornákat meg az általuk reprezentált politikai és gazdasági érdekeket, akkor esetleg ne szerepeljen, és ne publikáljon ott! Jelzem, hogy az ATV-n annak a Pat Robertsonnak van állandó műsora, aki Orbántól is jobbra áll, és aki a neoprotestáns szavazatokat szállította Trump elnöknek.

Tamás Gáspár Miklós megkövetel egyfajta magatartást a nyilvánosságban, aztán bemegy az ATV-be nézettséget termelni a keresztényfundamentalista, bevándorlásellenes, abortuszellenes, fegyvermániás, klímaváltozás-tagadó amerikai szélsőjobb hazai prófétájának. Bemegy nézettséget termelni annak a Németh Sándornak, aki olyan erős oszlopa a nemzeti együttműködés rendszerének, mint Bayer Zsolt vagy Kovács Ákos. Lovasi András viszont ugyanezt ne tehesse meg! És különösen ne tehesse meg, ha azt állítja, hogy nemcsak a kormányzat szélsőségesen korrupt, hazug, képmutató, gátlástalan és autoriter, hanem az ellenzék zöme is az.

Ugyanezt a törzsi rituálét Hajós Andráson végrehajtva is végignéztük már, akit miután bement a Hír TV-be, és lemondásra kérte Gyurcsányt, hetekig nem hívtak be a Heti Hetesbe, csak hogy jelezzék: lehet, hogy a jövőben nem fogod tudni feladni a sárga csekkjeidet, öreg! Aztán amikor végül elmehetett egy felvételre, ott Hajós Andrást – aki történetesen a legjobb képességű és legkülönb szellemű volt köztük – nyilvánosan szétalázták, majd ezt minden polgár okulására az RTL Klubon műsorra tűzték. Annak a liberális értelmiséginek, aki az utolsó kísérletet tette a köztársaság megmentésére, szó nélkül kellett tűrnie a rituális megszégyenítést, jó pofát kellett vágnia a nyilvános kiátkoztatáshoz és visszafogadtatáshoz. S valójában nem azért rendszabályozták meg Hajós Andrást, mert úgy gondolta, hogy Gyurcsánynak távoznia kell, hanem mert ezt az ellenséges törzs földjén, a Hir TV-ben adta elő. Hajós András azóta megtanulta a leckét, és jó liberálisként támogatásáról biztosította az MSZP miniszterelnök-jelöltjét – a baloldal azonban nem tanult semmit. Ebből a történetből ugyanis nemcsak az következik, hogy a balliberális network milyen titáni erő, és hogy milyen csúnyán pórul jár az, aki vele ujjat húz. A történet fő tanulsága, hogy ez a működés Orbán-korszakot okoz.

Lovasi András interjújával a jobboldalon is kiverte a biztosítékot: a Demokrata publicistája azt követeli, hogy Lovasit meg a többi politikailag nem megbízható előadót többé ne hívják meg Tusnádfürdőre. A kormánypropagandáért felelős Szentesi Zöldi László a magyarságból, a forradalmi propagandáért felelős Tamás Gáspár Miklós Európából rekeszti ki Lovasi Andrást – ugyanazért. Ha Tamás Gáspár Miklós a propagandistára pillant, aki ebben a szennyes polgárháborús komédiában a színpad szemközti oldalán az ő szerepét játssza, talán elszégyelli magát. Talán felismeri, hogy orbánfóbiája és a balliberális network milyen nemtelen szerepet játszat vele.”