Orbán nemzeti burzsoáziát akar felépíteni

2019. július 12. 10:42

Schiffer András
Alfahír

Első kormányzati ciklusa körül rájött, az erős politikai hatalomhoz, erős gazdasági hatalom kell. Interjú.

Az EP-választás egyik legnagyobb győztese, a Momentum volt az a párt, amelynek európai pártcsaládját a Monsanto pénzelte, és amelynek az EP-képviselője ebben semmi kivetnivalót nem látott.

Érdemes azért hátrébb lépni. Ha a nagypolitikát nézzük, akkor a fő csatatér a nemzeti burzsoáziák érdekeit megjelenítő jobboldali populisták és a globális nagytőkét kiszolgáló neoliberális-technokrata pártok között húzódik meg. Nem magyar jelenségről van szó, a nyugat-európai, amerikai folyamatokon is ez látszik, és a magyar EP-eredményeken, a hazai politika tendenciákon is ez hagy nyomot. És miután a 2008-as pénzügyi válságon, a felszínen legalábbis, sikerült túljutni, és most egy konjunktúra ciklus csúcsán vagyunk, többé-kevésbé természetes, hogy a rendszerkritikus pártok és mozgalmak visszább szorulnak.

Mennyire tudja Orbán Viktor úgy képviselni a nemzeti burzsoázia érdekeit, hogy közben teljes mértékben támogatja a szabadkereskedelmet, és adókedvezményekkel csábít ide multikat?

A magyar miniszterelnök teljhatalma birtokában nemzeti burzsoáziát akar felépíteni, de úgy gondolja, hogy ezt nem tudja másképp megtenni, csak ha a globális nagytőke bizonyos szereplőivel, alapvetően a termelő ágazatokban, dealeket köt. Ebből a helyzetből indul ki, ráadásul nem bíz semmit a véletlenre. Bár a támogatási arányukon javított, de még véletlenül sem a 2002-2010 közötti ballib kormányzással méltán elégedetlen, ám legyengített hazai kkv-szektor képviseletére szerződött.

Első kormányzati ciklusa körül rájött, az erős politikai hatalomhoz, erős gazdasági hatalom kell. Így először Simicska Lajoson keresztül, azután pedig közvetlenül a saját rendelkezési tartománya alá rendelné az új nemzeti tőkeerőt. Ez az építkezés erről szól. A nemzeti burzsoáziát másképp kell értelmezni az Egyesült Államokban, és megint másként egy félperifériás országban, ahol ráadásul a posztkommunista térségben példátlan módon ment végbe az új tulajdonosi szerkezet kialakulása. Sehol máshol nem lett ilyen alacsony szintre visszaszorítva a közösségi tulajdon, és sehol nem lett ennyire meghatározó a külföldi tőke részaránya.

Hol tart nálunk ez az építkezés?

Mindennap akad valami, amit a fennhatósága alá vonhat. De túl azon, hogy eleve nem vagyok a nagytőke barátja, finoman szólva is ízlésbéli problémáim vannak azzal kapcsolatban, hogy egy közhatalmi szereplő egyszerűen kijelöli a gazdaságpolitika nyerteseit. Ám még ha ezen is túl lépünk, itt akkor sem az történik, hogy amikor kinéznek egy üzemet, vagy bármilyen jószágot Mészáros Lőrinc, vagy Garancsi István javára, és ahhoz közvagyont rendelnek, ezek elkezdenek olyan termékeket, szolgáltatásokat előállítani, amikkel az európai, vagy a világpiacon Magyarország sikeres lehet.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/151517

Ajánljuk még a témában