Sulok Zoltán

Nem szabad Európa összes problémáját a muszlimokra terhelni – Magyar muszlim vezető a Mandinernek

2019. június 28. 11:30

Írta: Maráczi Tamás

Az iszlámot nem lehet kihagyni az európai kultúrából, a muszlim radikálisok nem helyes irányt képviselnek, és nem szabad Európa összes problémáját a muszlimokra terhelni, mert nem a muszlimok tehetnek róluk – mondja Sulok Zoltán a Mandinernek. A legnagyobb magyarországi mecsetben, a Fehérvári úti Budapest Mecsetben találkoztunk a Magyarországi Muszlimok Egyházának elnökével, akit a muszlimok hazai helyzetéről, a keresztény és a muszlim civilizáció együttéléséről, valamint arról kérdeztünk, hogy kell-e félni az iszlámtól.

Sulok Zoltán 1995-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett közgazdász diplomát. 1991-től a Gazdaságkutató Intézet, majd a GKI Gazdaságkutató Zrt. munkatársa, 1995-tól 2006-ig kutatásvezetője. 1995 óta muszlim. Az iszlám világ különböző országaiban neves vallástudósoktól tanult, 2014-ben iszlám vallásjogi diplomát szerzett. A 2000 szeptemberében létrehozott Magyarországi Muszlimok Egyháza alapító tagja, 2001-től elnöke és hitoktatója. Jelenlegi kutatási területe az iszlám közgazdaságtan.

***

Mit éreznek az itt élő muszlimok: van muszlimellenes légkör Magyarországon?

Sajnos ez egy általános nyugati tendencia, hogy az iszlámellenesség növekedett az elmúlt időszakban. Ebben a trendben Magyarország is benne van. Sőt, Magyarországon ez fokozottabban érvényesült, főleg a migrációs válság csúcspontját követően. Elég erős iszlám-ellenes retorika jelent meg.

A választási kampányokban – a tavalyi parlamenti, majd most, az EP-választási kampányban – valóban erős bevándorlásellenes jelszavak voltak, de ezek explicite nem a muszlimok ellen irányultak.

De az itt élő muszlimok isszák meg a levét. Mert ez úgy történik, hogy a közhangulat felhevül, a politikusok megadják az alaptónust. Most a közbeszédben is más hangok vannak, mint régebben. Ez nem jó irány szerintem. És még ha le is kerül a napirendről ez a téma, akkor sem hűl vissza könnyen a dolog, és ezt a helyzetet sokan nem élik meg jól.

Persze, amikor a bevándorlásellenes pártok a bevándorlás ellen, valamint a keresztény Európa, a keresztény civilizáció megvédéséről beszélnek, akkor még ha nem is említik nevükön a muszlimokat, mégis nyilvánvalóan az iszlám terjeszkedését akarják megakadályozni.

Van egy történelmi tény, hogy az iszlám 711 óta permanensen jelen van Európában, tehát sokkal előbb, mint hogy a magyarok a Kárpát-medencében letelepedtek. Tehát

az iszlámot kihagyni az európai kultúrából elég durva csúsztatás.

A másik dolog pedig az, hogy azt  sem lehet elfelejteni, hogy volt két világháború, amely főleg Európában szedte az áldozatait, így a bevándorlás egy szükségszerű dolog volt, újjá kellett építeni Európát. Így jelentek meg az eredeti európai bevándorló csoportok, gazdasági-társadalmi szükségszerűségként, például a szétbombázott Németországban. Sokan a bevándorlókkal kapcsolatban az integrációt teljes mértékben félreértelmezik, mert itt asszimilációra gondolnak. Én az integrációt sokkal inkább úgy képzelném el, mint ahogy az Egyesült Államokban van: ott mindenki tud amerikai lenni úgy, hogy közben megtartja a saját eredeti identitását, és ez nem okoz problémát.

Erre még visszatérünk, de ha ön előbb a történelmi múltat említette, akkor Magyarországnak pedig van egy 150 éves tapasztalata a török hódoltságról, az iszlám fennhatóságáról. Az iszlám céljai pedig – mivel ez egy vallás, és tanításai nem időhöz kötöttek – vélhetően ma is ugyanazok, így a magyarok tarthatnak tőle, hogy a hódítás a cél.

Csak mi itt két teljesen más dologról beszélünk. Az Oszmán Birodalom egy expanzív birodalom volt, olyan expanzív tevékenységet folytatott, mint minden más birodalom. Nem az iszlám miatt hódítottak. De azt is tudni kell, hogy a 150 éves oszmán hódoltság alatt tudott terjedni a reformáció, ami sem előtte, sem utána nem volt lehetséges, Erdély az oszmán Porta vazallusaként az aranykorát élte, a türelmi rendeletnek köszönhetően az unitárius kereszténység Európában egyedül az oszmán Porta védelme alatt meg tudott maradni. Miközben óriási vallásháborúk dúltak Európa más részein, protestánsok és katolikusok gyilkolták egymást. És a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy volt egy 300 éves Habsburg-hódítás is, ami legalább olyan durva volt, mint az oszmán hódítás, sok felkelés is volt ellene.

Most viszont Európa iszlamizációjától tartanak sokan. A demográfiai trend az, hogy a bevándorlók jelentős része muszlim, az európai népesség öregszik, a keresztény értékrend gyengül – ebből arra lehet következtetni, hogy Európa vallási arányai megváltoznak, az iszlamizáció reális jövőbeli forgatókönyv.

Mi az az iszlamizáció? Ezt teljesen értelmetlen így feltenni. Persze, ez jó propagandának, lehet vele választásokat nyerni, meg szavazatokat szerezni. De miért lenne iszlamizáció? Kinek lenne ez az érdeke?

Az iszlámban az egy teológiai sarokpont, hogy nincs kényszer a vallás felvételére,

tehát senkit nem lehet kényszeríteni erre. De én nagyon sokszor úgy érzem, hogy a keresztény Európa saját magát vetíti ki: azt az erőszakos keresztény hitre térítést, amit korábban tapasztalni lehetett a protestáns-katolikus konfliktusban – amikor a fejedelem protestáns lett, akkor mindenkinek protestánsnak kellett lennie –, vagy a gyarmatokon.

Az iszlámnak nem ez a célja?

Nem, ez egyáltalán nem célja.

Akkor azt csak a muszlim radikálisok követelik, hogy mondd el a shahadát, a muszlim betérési hitvallást, és akkor nem végzünk ki?

Ezek nagyon kevesen vannak. És ilyen mozgalmak régen is voltak. Ha ez lenne a cél, akkor a világ miért nem működött eddig is így? Akkor miért maradtak keresztények Egyiptomban, Szíriában, ha az iszlám ilyen lenne? Európa saját magát vetíti ki, Európa volt az, amely évszázadokon át nem tűrte el a másként gondolkodó keresztényeket sem, ezért mentek Amerikába nagyon sokan. Itt nem tűrték el a másként gondolkodókat, de az iszlámban ez nem volt probléma.

Ön egy muszlim vallási szervezet vezetője.  Önnek nem az a célja, hogy Budapesten, ahol él, minél több muszlim éljen?

Nem.

Nekem az a célom, hogy én muszlimként a vallásomat nyugodtan tudjam gyakorolni.

Nincs kényszer a vallásban, mindenki hisz abban, amiben akar, mindenki azt a vallást gyakorolja, amit akar; a lényeg az, hogy az emberek egymás jogaiba ne nyúljanak bele. A vallás dolgát Isten ítéli meg, nem én, nem nekem kell számot adniuk. Isten fog ítélkezni az ítélet napján, és ő dönti el, hogy ki megy a paradicsomba, és ki nem. Nekem tehát ez egyáltalán nem célom.

És az sem probléma, hogy önök abban hisznek, hogy a saríja, az iszlám törvénykezés szerint kéne élnünk az életünket, és...

Mi úgy is élünk. Mi a saríja szerint élünk.

És ezt meg is tehetik a magyar jogrend keretein belül. De nincs olyan céljuk, az iszlám nem azt diktálja, hogy lehetőleg minél több ember ezen muszlim jogrend alatt éljen?

De a saríját nem lehet úgy bevezetni, hogy az emberek nem akarják, nincsenek rá felkészülve. Saríját csak akkor lehet bevezetni, ha az emberek úgy döntenek, hogy ők ezt szeretnék bevezetni. Nincsenek ilyen törekvések Európában. A hívő muszlim persze most is a saríja szerint él. A saríja nem csak büntető jog, sokkal tágabb fogalom: az étkezést, a házasságkötést, a válást, a gyereknevelést, az imádkozást, a böjtölést, az adakozást és még nagyon sok mást tartalmaz, de persze vannak benne büntetőintézkedések is. Arra az esetre, ha vannak olyanok, akik nem képesek, nem akarnak, nem hajlandók a többiek jogait tiszteletben tartani. Erre vannak szankciók, de ezek itt nincsenek érvényben, mert a magyar jog mást mond. De

ettől függetlenül mi a saríja szerint élünk.

Én hiszek abban, hogy lopni nem lehet, és ha van szankció, ha nincs, én nem lopok, mert Istennél ez egy nagy bűn. A vallásom szerint házasságot törni nem lehet, de ha ezt itt megtenném, a magyar törvények ezt például nem szankcionálják. De mi nem tesszük meg, mert az Istentől félünk, és abban hiszünk, hogy az Isten az ítéletnapon ítélkezni fog felettünk.

És amikor látja azokat a videófelvételeket, hogy Anjem Choudary vagy más radikális muszlim vezetők társaikkal fekete ruhában – nyilvánvalóan az Iszlám Állammal rokonszenvezve – Londonban tüntetnek, és azt kiabálják, hogy a britek nemsokára a saríja alatt fognak élni, és hogy iszlamizálni fogják Londont, akkor mit gondol?

Ez abszolút marginális, és nem egy helyes irány. Nem lehet így élni, az iszlám éppen nem erre szólít fel. Hanem arra, hogy egy társadalomban élünk, mindannyian Ádám fiai vagyunk, Ádám porból teremtetett, azt mondja az iszlám, hogy senkinek nincs előjoga a másik emberrel szemben, csak a jó cselekedet által. Tehát itt az iszlám tanításaihoz kell visszamenni, és eszerint kell élni.

Ezek a radikálisok ugyanúgy a Koránra és a hadíszra hivatkoznak.

Hát, szelektíven. Mert nem mindent hangoztatnak, és sok mindent más kontextusban idéznek. Nem ők a mérvadók.

És ezeknek a mozgalmaknak általában valamilyen céljuk van a háttérben.

Továbbá ezek nagyon kapóra jönnek a médiának és az iszlámellenes véleményeket hangoztató pártoknak, mert lehet mutatni, hogy lám-lám, ilyenek a muszlimok. És néha az a gyanúnk, hogy ezeket támogatják is. Mert hogyan lehet, hogy egy becsületes ember nem vagy nagyon nehezen tud tartózkodási engedélyt szerezni, ezeknek a radikálisoknak meg minden papírjuk rendben van?

Ezek a radikális csoportok elsősorban az önök életét keserítik meg: az általuk kiváltott előítéletek, félelmek önökre is hatással vannak, hiszen a befogadó társadalom a békés muszlimokat is gyanúsnak találja már. Mi tudnak tenni a radikálisok ellen?

A radikálisok ellen mi annyit tudunk tenni, hogy az imahelyeinket felkereső embereknek helyes, jó tanításokat adunk. Aki érdeklődik az iszlámról, annak elmondjuk, hogy mi az iszlám. De ezek ellen effektíve nem tudunk fellépni, nem mi vagyunk az állam, nekünk se hadseregünk, se titkosszolgálatunk nincs. Mi egy vallási szervezet vagyunk, kisebbségként élünk, egy állam területén élünk. Tőlünk elvárni azt, amit az államnak kéne megtennie, irreális.

Mi terrorelhárítást nem tudunk és nem is akarunk végezni.

Visszatérve a muszlim-ellenességhez: ha ezt tapasztalják, akkor az hogyan érzékelhető a hétköznapi életben egy magyar muszlim számára?

Főleg azok érzékelik, akiken látszik, hogy muszlimok. Megjegyzések vannak, néha tettlegesség. És azért ez nem volt jellemző Magyarországon. Az is nagy probléma, hogy sokan el sem tudják képzelni, hogy valaki lehet magyar és muszlim egyszerre.

A tettlegesség mit jelent? Megvernek valakit az utcán?

Volt, hogy egy nőt felpofoztak, letépték a kendőjét, leköpték. Volt egy férfi, akit egy csoport leütött, a földre került. Ilyen előfordult tehát. És ez korábban nem volt jellemző Magyarországra. Hangsúlyoznom kell, hogy a magyar jogrenddel semmi problémánk nincsen, nem ér minket negatív diszkrimináció.

Viszont a sértettek sokszor úgy érzik, hogy a rendőrséghez sem érdemes menni, mert a rendszer ellenük van. Ez a probléma: a percepció más lett, és sokan a közösségünk tagjai közül pogromot várnak.

Azt mondják, hogy lesz pogrom, és csak az a kérdés, hogy mikor.

Az iszlám és a keresztény vallás életvezetési elvei, társadalmi tanításai különbözőek, a két vallás alapján kialakult társadalmi berendezkedések nagyon mások. Ez a két vallási alapú civilizáció ön szerint képes egymás mellett békében élni, vagy kódolva van a békétlenség?

Vannak történelmi példák. A legkiemelkedőbb a córdobai kalifátus az Ibériai-félszigeten 711-től 1492-ig. Tovább regnált, mint amennyi idő azóta eltelt. Egy muszlim vezetés alatt álló államalakulat volt, ahol keresztények, zsidók, muszlimok éltek együtt, viszonylagos békében: kulturálisan Európa legfejlettebb régiója volt akkor. Gazdaságilag, életszínvonalban, tudományosan is. Ott megvalósult a békés egymás mellett élés. Aztán bekövetkezett a reconquista (a muszlim fennhatóság alóli felszabadítás - a szerk.) 1492-ben, jó sok embert kiirtottak és elüldöztek, nemcsak muszlimokat, de zsidókat is, és ez a gazdag államalakulat lecsúszott. Mire Spanyolország az Európai Unió tagja lett, már a perifériára került, miközben egy abszolút fejlett terület volt.

Én hiszek abban, hogy az együttélés megcsinálható, de félre kell tenni a hátsó szándékokat. Félre kell tenni, hogy valaki a saját ideológiáját akarja rákényszeríteni a másikra. Élni kell, és élni hagyni. Biztosítani, hogy mindenki élhessen, ahogy akar, addig, amíg a mások jogát ezzel nem háborgatja, és az igazságosságot, a méltányosságot kell biztosítani az emberek között – az iszlám ugyanis az igazságosságot hirdeti. Ezt a törzsi, népi, nemzeti, nacionalista szellemet pedig félre kéne tenni, mert a világ ebben a jelen állapotában nem tud működni. A muszlimok is dolgoztak Európáért, részt vettek a háborúk utáni újjáépítésben, a társadalmak működtetésében, tehát ezeket is el kellene valahol ismerni. Nem szabad Európa összes problémáját a muszlimokra terhelni, mert nem a muszlimok tehetnek róluk. 

Fotók: Földházi Árpád

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/150805

Ajánljuk még a témában