Demokrácia vagy plutokrácia? – Kérdések a megválasztott női EP-képviselőkhöz

„De ez mégsem maradhat ennyiben. Már csak azért sem, mert a klímatudósok még 12 esztendőt jósolnak a neoliberális kapitalizmusban felgyülemlett bajok orvoslására, és úgy tűnik, hogy Greta Thunberget nem lehet leszerelni egy Nobel-békedíj beígérésével sem. Márpedig a dühös fiatalok visszakövetelik a politikusok által ellopott jövőt, és remélhetőleg egyre nagyobb hangon teszik ezt. Az ellopott jövő pedig hazánkban sajátosan az ellopott baloldallal és az alsó rétegeknek kedvező jóléti szociális programok hiányával is azonos, éppen Dobrev férjének, a baloldalról el nem számoltatott Gyurcsány Ferencnek is köszönhetően. 

Május 24-én, az eddigi legnagyobb magyar klímatüntetésen két politikusnő a Parlament ablakából a szemem láttára kiintegetett a tüntető gyerekeknek és fiataloknak, nekünk, mintha azt mondogatták volna: jaj, de cukik vagytok, gyerekek, milyen édesen tüntiztek! 

Mintha fel sem fogták volna a helyzet drámaiságát, és nem értenék meg, hogy az ő tehetetlenségük miatt vonulunk a Parlament elé: mert politikusaink sem a környezeti-, sem a gazdasági-, és sem a szociális válságot nem képesek kezelni és érdemi változtatásokat beindítani.
Pedig nem a plakátokról ismert bájolgó széplelkekre van szükségünk, ahhoz ott vannak a nőarccal megkreált szexi robotok. Ha Sophia, mint szuperintelligens robot„nő” valóban politizálna, akkor bizonyára átlátná a többség logikus érdekeit: követelné, hogy a robotok munkáját adóztassák meg a többség javára, adóztassák meg a sehol sem adózó informatikai mamutcégeket, és alakítsák ki a technikai munkanélküliséget kompenzálni képes feltétel nélküli alapjövedelmet! Addig, amíg ez nem történik meg, sokkal fontosabb olyan politikusnők beszédeit jól észben tartanunk, mint Marcy Kaptur, aki 2008-ban fel tudta ébreszteni a népet parlamenti beszédeivel. Dobrev Klára vajon az altatás hangján duruzsolja tovább a semmit füleinkbe a következő választásokig? És mi erre tényleg ráérünk?

Pedig itt vagyunk mi, magyar feministák, a szülészeti, párkapcsolati, családon belüli , munkahelyi erőszak, és pornóerőszak alapos ismerői, és strukturális szintű tettekre fel nem jogosított harcosai, akik árgus szemekkel figyeljük az élmezőnybe kerülő női politikusokat; hogy vajon tudják-e képviselni azt a hangot, amit szolidaritási alapon elvárnánk tőlük globálisan létező kiszolgáltatottabb helyzetünk, kettős teherviselésünk, alacsonyabb béreink, és rosszabb munkalehetőségeink miatt? 

Tud-e mondani egy magyar politikusnő olyat az Európai Parlamentben, amire fehér sapka nélkül is oda kell figyelni, és aztán a kimondott szavakat nem csak a fizetésért termelt, kosztümös helyzet felejthető kellékeként értékelhetjük?”