A magyar rendszerváltásra joggal lehetünk büszkék
„A magyar rendszerváltásra joggal lehetünk büszkék. Az emberek aktív részvételével, békés módon sikerült lebontani a diktatúrát, megteremteni a piacgazdaság és demokrácia alapjait. Létrejött a független és szabad Magyarország, évszázados álmunk vált valóra. Az esemény sok figyelmet, elemzést és értő kutatást igényel a téma jelentősége miatt is. Szükséges lenne vitákat, beszélgetéseket szervezni, független kutatóintézeteket létrehozni a jobb megismerés végett, és azért is, hogy a most felnövekvő fiatalok ne hamis közhelyekkel találkozzanak a rendszerváltás kapcsán.
Persze elemezni kell majd azt is, miért történt az, hogy Magyarország a régió vezető, sikerre ítélt országából visszacsúszott a sereghajtók közé 2003-2004 után. Ez az a bizonyos hetedik koporsó, amelybe a jövőnket temetjük már egy ideje. 2012-ben írtam erről cikket az akkor még létező Népszabadságba.
»("A hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk ott fekszik.") Nemcsak a rendszerváltás, hanem saját életem egyik legmeghatározóbb pillanata volt 1989. június 16-a, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének napja. A Kádár-rendszer erkölcsi és politikai megsemmisülése ezen a napon, ott a Hősök terén vált visszavonhatatlanná, ez a gesztus adta meg a lehetőséget a teljes magyar társadalom számára, hogy fellélegezzen, új lapot, a demokratikus és szabad Magyarország megteremtésének fejezetét nyissa meg a történelemben. Bár tudom, hogy sokan nem értenek velem egyet, mégis azok közé tartozom, akik Orbán Viktor aznap elhangzott beszédét ma is nagyszerűnek tartják. A beszéd úgy tett hitet 1956 erkölcsi és politikai öröksége mellett, hogy eközben egyértelművé tette: nemcsak emlékezésre, de az állampárt elutasítására, a megszálló szovjet katonák távozására, rendszerváltásra van szükség.
Orbán Viktor élete legfontosabb beszédének fájó aktualitása van ma is. Nem azért, mert ma ő az ország miniszterelnöke, és nem is azért, mert ma is küzdenünk kellene az ország szuverenitásáért. Hanem azért, mert a koporsók száma egyre nő. Általános élménye a magyar társadalomnak, hogy közös perspektíváink nem javultak, hanem romlottak az elmúlt években, ahogyan az is, hogy hosszú-hosszú időnek kell eltelnie, mire rendbe tudjuk hozni mindazt, amit elrontottunk. Míg a rendszerváltás első évtizede egyértelműen sikeres volt, addig az ezredfordulót követő évek kudarcnak bizonyultak. A jelenlegi kormány nemhogy megállítani nem tudta, hanem fokozta Magyarország lemaradását« – írtam akkor.
A lényeg nem változott 7 év óta. A rendszerváltás ügyének viszont tartozunk annyival 30 év után, hogy igyekszünk tisztán látni a múlt eseményeit, megismerni azok jelentőségét.”
Összesen 48 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Kétségtelen, hogy Fodor Gábor akkoriban fajsúlyos politikai
szereplő volt. Kétségtelen az is, hogy mára teljesen súlytalanná
vált: az is, amit a múltban tett és az is, amit ma mond.
Talán kár érte...
Jogos. Amit itt leír, az a személyes története. Büszke arra, hogy a rendszerváltásnál ott ült az Ellenzéki Kerekasztalnál, utána az első évtizedben fontos embernek érezhette magát, viszont a második két évtizedet elkúrta. Ezen a szinten hiteles a történet.
Hogy ezt miért vetíti ki az egész országra, az pszichológiai elemzés tárgya lehetne. Talán fájdalomcsillapítás, önigazolás, kognitív disszonancia.
Voltak hátrányai is a rendszerváltásnak, és te is abba tartozol.
Már aki.
A túlnyomó többség biztos nem, nem is ő csinálta. Akik csinálták, és így, h. háborós legyen a nemzeti vagyonvesztés, azoknak meg büszkeség helyett inkább kijárna gyalog Szibériába, mezítláb.
A lényeget A hatodik koporsóról Csurka írta meg.
Te ne vedd a szádra.
Bejelentkezés