Összetartozunk

2019. június 14. 20:33

Bencsik András
Demokrata

Nekünk magunkat kell erőssé tenni a szó minden értelmében, mert már nincs hová hátrálni.

„A román barbárság olyan, mint az árvíz: szennyes, mindenféle hulladékot is magával sodor, és mindenhová beárad, függetlenül attól, hogy van-e ott keresnivalója, vagy nincs. Következésképpen a román mentalitás csak az erőt ismeri. Ha erőt észlel, kitér, de ha gyengül az erő, menten visszaárad. Románia nem szövetséges állam, mert erősen kétséges, hogy a szó klasszikus értelmében egyáltalán államnak lehet-e nevezni. Formálisan megvannak ugyan a szükséges eszközök, de sem mentálisan, sem morálisan nem rendelkezik azokkal a nélkülözhetetlen képességekkel, amelyek az államot jellemzik.

Egyszerre röhej és vérlázító, ahogy ezek a részeg román barmok megrohamoztak és elfoglaltak egy magyar katonai temetőt. Odanyomakodtak, földbe ásták a maguk ronda betonkeresztjeit. Ám a keresztek alatt nincs más, csak az anyaföld. Oláh katona csontjai ott nincsenek, nem is voltak soha. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az úzvölgyi terrorakcióról ezt mondta: »Ha ezt a barbárságot a román politika nem akarta megakadályozni, akkor az morális botrány; ha nem tudta, az államigazgatási csőd.« Egyetértek Pilhál Tamással, naná, hogy tudta.

Ezt csinálják a románok kezdettől fogva. Azért szórják tele egész Erdélyt a panelkatedrálisaikkal, azért állítanak minden településen szobrot minél több román haramiának és hasonló díszpintyeknek, azért lobogózzák fel a maguk színeivel még a nyilvános vizeldéket is, mert amióta Párizsban a politikai rosszindulat kezükbe adta Európa Tündérkertjét, azóta fenemód rosszul érzik magukat benne.

Mint proli az úri kastély tükörtermében. Csodálják a terem szépségét, ele­ganciáját, évszázados emlékeit, de a drága velencei tükrökben látják saját rondaságukat, és ettől dühbe jönnek.

Ne vesztegessünk sok szót rájuk, nem európai nép, de nem is ázsiai, valami átmeneti jelenség, nem idevalók. Foglalkozzunk inkább magunkkal. Megtapasztaltuk, hogy sem a bölcs önmérséklet, sem a türelmes engedékenység, sem a baráti gesztusok nem érnek semmit. Egyetlen dolog számít. Az erő. Nekünk magunkat kell erőssé tenni a szó minden értelmében. És mert már nincs hová hátrálni, mert már a temetőinkből is ki akarnak űzni, akkor ideje kimondani (hiszen semmit sem veszítünk, de sokat nyerünk általa): vigyázzatok, románok! Egyszer, amikor Erdélyt visszavesszük, számonkérjük majd rajtatok az összes galádságotokat. Mert visszavesszük. Igen.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/150110

Ajánljuk még a témában