Fejétől bűzlik a hal

2019. május 13. 20:02

Nagy Dóra
Magyar Hírlap

Ahol egy Junckert tartanak az év vezetőjének, ott azért ne várjunk el mértékletességet és józanságot.

„Bevett szokás, hogyha egy ismert személyiség elérkezik pályafutásának, netán életének végéhez, akkor díjakat adnak neki
Nincs ez másképpen az Európai Unió háza táján sem, ahol a napokban az Európai Bizottság leköszönő elnöke, a folyton isiásszal küzdő, még az ajtóval is összetűzésbe keveredő, más főméltóságokat majdnem felgyújtó Jean-Claude Juncker megkaphatta Az év európai vezetőjének járó díjat.

Azt persze pontosan nem lehet tudni, hogy miben merül ki ez a megnevezés, mindenesetre Juncker nagyon úgy véli, hogy ő megérdemli ezt a díjat, hiszen annyi mindent tett. Ezt ki is fejtette köszönőbeszédében, miközben szépen belekeverte Orbán Viktort is. A magyar miniszterelnök még egy ilyen beszédből sem maradhatott ki, ebből is látszik, hogy Juncker tényleg nagyon megdolgozott ezért az elismerésért. Mindig azt teszi, amit a gazdi mond neki, ezért pedig jár a keksz és az elismerő buksivakarás.

Ha meg akarjuk érteni, hogy mi is zajlik jelenleg az Európai Unió háza táján, elég csak megnéznünk ezeket a vezetőket, csúcsjelölteket és demokráciaféltőket. Ahol egy Junckert tartanak az év vezetőjének, ott azért ne várjunk el mértékletességet és józanságot. Nem történt más, mint szépen bevették magukat a felelős pozíciókba, hogy aztán kiszolgálják az őket odarepítőket. Amiért létrejött az Európai Unió, azt szépen a kukába hajították. Közös értékek, kereszténység, partnerség? Ugyan már! Az egész nem szól másról, mint az üzletről. Azért veszünk fel tagállamokat, hogy majd azok szó nélkül kiszolgálják a „nagyok” igényeit. Mint ahogyan a migránsok is azért kellenek, hogy gyorsan munkaerőt szerezzenek. Nem partnerek kellenek tehát ide, hanem a hátsó ablakban helyet foglaló bólogatókutyák. Ha pedig pár tagállam úgy véli, hogy más irányt akar képviselni, és másként látja a világot, akkor jöhet a fenyegetőzés, zsarolás, a törvények megerőszakolása, a kikényszerítés és a dehumanizálás.

Jogállamiságról beszélnek, de ezt csak a saját értelmezésük szerint fogadják el.  Nincsenek már értékalapon létrejövő pártcsaládok. Az Euró­pai Néppárt csúcsjelöltje például még a baloldallal is együtt tudna működni, ha arról van szó. Közben Weber elmegy az őt támogatókhoz, dörgölődzik egy kicsit, majd a következő pillanatban homlokegyenest mást mond, és csodálkozik, ha vannak, akik ebből nem kérnek. Magyarországon a többség a Fidesz–KDNP-t támogatja? Igen? Na, akkor a magyarok már nem kellenek. Más véleményen vannak, mint mi? Igen? Na, akkor majd jól megfenyegetjük őket, és bevetjük a „jobban teszitek, ha... mert különben…” retorikát. Szabad véleménynyilvánítás, önálló döntések, nemzeti érdek, közös Európa? Kinek kell az?!”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/148326

Ajánljuk még a témában