Mit jelent a politikai vezetés európai szinten?

2019. április 06. 17:03

Formálisan a tagjai vagyunk, de valójában alig ismerjük a lényegét: mit gondoljunk és hogyan gondolkodjunk az Európai Unió vezetéséről?

2019. április 06. 17:03

A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója

 

Elolvastam a Tilo Schaberttel készült interjút a Mandineren, és ennek apropóján hadd osszam meg néhány gondolatomat az olvasóval.

Először is tisztában vagyok azzal, hogy a professzort itthon kevesen ismerik, művei nemigen vannak magyarra fordítva. Akik ismerik, jószerivel egy pár évvel ezelőtti index-cikkből ismerik, s ha ellenzéki érzelműek, ebből az összefoglalóból nyilván meg is van a véleményük róla.

A mostani interjúban meg is kérdezi tőle Szilvay Gergely, „tudja-e, hogy a magyar miniszterelnök környezetében alapvető olvasmánynak számít” fő műve, a Boston Politics. amire Schabert azt válaszolja, tudja, s azzal is tisztában van: „én vagyok a miniszterelnök mögött felbukkanó gonosz”.

Ugyanakkor leszögezi: „nem tudok túl sokat a magyar közéletről”. Nos, engem kevéssé érdekel a szerző híre, a magyar közéletről való hiányos tudása; annál inkább érdekel, hogy mit mond egy olyan témáról, amely engem is régóta foglalkoztat. Ez a téma a politikai vezetés.

Interjújának vége felé így fogalmaz: „amire szükségünk volna, az a politikai vezetők osztálya. Szükségünk van jó alkotmányokra is, de a jó alkotmányok nem fognak működni jó politikusok nélkül”.

*

A politikai vezetés kérdése mostanában a politikatudományban is egyre inkább előtérbe kerül. Például egy kiváló magyar kötet is megjelent erről, amelyről volt szerencsém recenziót írni. Az említett kötet kapcsán szóvá tettem, s ebben a mostani interjúban is feltűnik: amennyire fontosnak és vizsgálandónak tartják kutatók a nemzeti szinteken, országhatárokon belül érvényesülő politikai vezetést és vezetőket, annyira csekély figyelmet fordítanak a nemzetek feletti, például az Európai Unió szintjén érvényesülő politikai vezetésre, illetve vezetőkre. Nekem úgy tűnik: küzdünk ezzel a problematikával, s

egyelőre nem találtuk meg a módját, hogy az európai szintű politikai vezetésről valami érvényeset mondjunk.

Ami azért is meglepő, mert Európában az '50-es évek óta nem csak nemzetállami, hanem a fölötti keretek is vannak, Magyarország pedig 2004 óta tagja az EU-nak.

Talán mégsem intézhető el a dolog annyival, hogy – isiász.

De tényleg: mit is tudunk a politikai vezetésnek erről a dimenziójáról? Hogyan kell azt elképzelnünk? Voltaképp kik azok, akik az európai színtéren vezetőnek tekinthetők, és miben nyilvánul meg a vezetésük? S egyáltalán: vezetés-e az, amit az egységes Európa egyben tartása, menedzselése és fejlesztése megkövetel, vagy valami más, ami merőben eltér attól a vezetéstől, amit a nemzetállami vezetőktől (miniszterelnököktől, elnököktől, pártvezetőktől) megszoktunk?

Ezekre a kérdésekre Schabert nem ad választ, és persze én sem tudok. De fölvetni fölvetem őket. Merthogy nem tartom kielégítőnek azt a helyzetet, amikor a vezetést csupán a hagyományos módon, egy adott közösség (ország) irányításaként értelmezzük, mintha nem is létezne a másik, az európai szint. Hetven éve létezik. S bármit is gondolunk ma Magyarország és az EU, a Fidesz és az Európai Néppárt viszonyáról, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy az európai folyamatok hosszú évtizedek alatt – például akkor, amikor Kelet-Közép-Európában államszocialista rendszerek voltak – fejlődött olyanná, amilyennek ma ismerjük.

Nekem az a véleményem, hogy a politikai vezetés kérdéséről ebben az európai dimenzióban is el kellene gondolkodnunk. Egy ideje keresem azokat a nemzetközi irodalmakat, amelyek tájékoztatnak erről, s bepillantást engednek az Európai Gazdasági Közösség, majd az Európai Unió kialakulásának és változásának folyamataiba. Eddigi keresgélésem eredményeképpen hadd mondjam azt, hogy a holland Luuk van Middelaar könyve az, ami ebbe a folyamatba a legátfogóbban beavat. Nem rövid olvasmány, ötszáz oldal. És az ötszáz oldalon tömény adalékok a közösség belső szerveződéséről, a tagországok közötti vitákról és az egyes politikai vezetők szerepéről. Itt most nem is térek ki arra, milyen szenzációs részletességgel avat be bennünket a szerző az Európai Egyesült Államok és a nemzetállamban hívők kezdetektől jelen lévő vitáiba. Rettentően tanulságos, ahogyan a két tábor közötti ingamozgást bemutatja. Csakis biztatni tudom az olvasót, szerezze be a könyvet és olvassa el. Egy egész tanfolyam, ami ebben a könyvben van.

De most nem is (csak) ez a lényeg, hanem az, hogy milyen kép tárul elénk a könyvből (egyáltalán elénk tárul-e valami) a politikai vezetésről. Vajon aki elolvassa a könyvet, közelebb jut-e a titokhoz, hogy ti. ki(k) és hogyan vezetik Európát?

Nos, ebben a tekintetben az olvasó nem talál egyértelmű magyarázatot. Middelaar állandó, vég nélküli alkukról, gazdasági és politikai tervezetek újra- és újra-tárgyalásáról, állandó tagállami összeütközésekről és dacolásokról beszél, de szinte semmit nem mond arról, hogy akkor most az egész fölött van-e valami összehangolt cselekvés és vezetésre irányuló koncepció.

Mindez pedig nem írható a feledékenység számlájára: ez bizony azt jelenti, hogy

az összeurópai fejlődést az elmúlt évtizedekben ezekben az interakciókban kell elképzelnünk.

Látszólag csalódást keltő végeredmény, de amondó vagyok: nagyon becsüljük meg. Mert tűpontosan tárul fel előttünk annak a társulásnak a lényege, amelyet manapság – olykor egyértelmű negatív felhanggal – „európai bürokráciának” szokás megnevezni.

A magyar közönség nagyjából semmit nem tud ennek a bürokráciának a hosszú évtizedek alatt történő kialakulásáról, szerkezetéről és belső szabályairól. Nagyon is könnyen lehet, hogy ezt a réteget találjuk a vezetés csúcsán, ami magyar szemmel nyilván meghökkentő, hiszen mi ahhoz vagyunk szokva, hogy a politikát politikusok (miniszterelnökök) vezetik. Hát itt ezerszeresen bonyolultabb a helyzet, s arra is értem, hogy becsüljük meg, hogy a szerző részletesen bevezet ebbe a világba.

Egy másik könyvet is tudok ajánlani, amit viszont már magyar szerző írt. Böröcz József az EU-ról szóló kiváló könyvében azt írja: 1945 után Nyugat-Európa államai „kóros globális vérszegénységben” szenvedtek, s

a boldogulásuk múlott azon, hogy kölcsönös, többoldalú függésbe kerüljenek egymástól.

Ő sem arra koncentrál, hogy meglelje a vezetés(hiány) titkát, hanem arra, hogy bemutassa: hogyan lesznek az egymással többoldalú függésbe kerülő államok közösségként globális játékosok. Ebben a könyvben többek között szó esik a globális tényezővé válást (azaz a sikert) előmozdító „hálózati mechanizmusok”. Ami megint csak egy rendkívül érdekes és a hazai közönség előtt nagyjából rejtett téma. A politikai vezetés kérdésére itt sem kapunk választ, de arra igen, hogy mennyi rejtett vagy kevésbé rejtett kapcsolatrendszer, szétterjedés segítette az Európai Közösséget, hogy mára azzá váljon, ami.

*

Mindezek alapján arra a következtetésre jutok: a politikai vezetésről nagyon mást gondol a mai Európa vezető elitje, mint amit például a magyar kormány gondol.

Ettől azonban ne rettenjünk meg, hanem tekintsük kiindulópontnak. Egyszerűen szólva az európai elit a vezetést – magyar értelemben – nem ismeri; a magyar vezetésnek pedig az európai „nem-vezetés” ismeretlen.

Ha politikai pszichológiával lehetne értelmezni ezt a helyzetet, akkor azt lehetne tanácsolni, hogy

a felek vegyék komolyan a közöttük lévő különbségeket,

s azt ne eltagadni akarják, hanem minél inkább megismerni. A két fenti könyv mit sem szolgál jobban, mint annak a térségnek a megismerését, amelynek formálisan a tagjai vagyunk, de valójában a lényegét alig ismerjük. A 2004-től eltelt tizenöt év – úgy látszik – a kölcsönös megismerésre nem volt elegendő, de ne veszítsük el a kedvünket: manapság több támpontunk van, mint korábban, s aki akar, az jobban megértheti, miért gondol nagyon mást a politikai vezetésről az egyik fél és a másik.

Összesen 39 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Senye Péter
2019. április 07. 13:57
"De tényleg: mit is tudunk a politikai vezetésnek erről a dimenziójáról?" - egy bizonyos összetettség felett a hálózat saját törvényei szerint kezd működni és alulról-kívülről kezelhetetlenné válik, mint egy elszabadult hajóágyúkkal sújtott fedélzet.
jóember
2019. április 07. 08:41
Tehát az EU intézmény rendszere csak egy máz, az igazi döntések az elmúlt 50-60 évben kialakult kapcsolati rendszerben történnek. Az EP csak legitimizálja ezeket, de valódi vita itt nincs. A középkelet európai országok még nem tudtak beágyazódni ebbe a hálóba, részben csekély gazdasági súlyuk, részben mert eleve egy kvázi gyarmati státuszt szántak a nyugatian nekik és ebből adódóan folyamatossá váltak a súrlódások a két tábor között. Ez a működési módja az EU-nak mostmár feleletet arra a kérdésre is, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy külső spekuláns, Soros, szabadon jár kel az EU vezetésében és nyíltan adhat utasításokat az EB számára. A kérdés mostmár csak az, hogy hogyan lehetne ezen változtatni. Az intézményrendszert csak belülről lehet átalakítani, de ott ez a kapcsolati háló dominál, ebbe mi nem igen tudunk beleavatkozni. Na de, akkor hogyan tovább?
tolan
2019. április 06. 19:51
Igen Ervin, Nyugat-Európa mindig is így működött az EU-tól függetlenül. Mindaddig míg nem tűnt fel egy karizmatikus, a nyugat-európai viszonyrendszerekben kiigazodó, azokban rendet vágni akaró és tudó vezető politikus. Ilyenre vagy harminc éve nem láttunk példát. Talán az utolsó ilyen politikusok, akik utálták a "nem vezetést", a kompromisszumok béklyóját és vezetni akartak: Kohl, Mitterrand és Thatcher voltak...
terra
2019. április 06. 19:33
"egyelőre nem találtuk meg a módját, hogy az európai szintű politikai vezetésről valami érvényeset mondjunk" Ne is fáradozzanak Csizmadia elvtárs. Európai szintű politikai vezetés ugyanis NINCS és ne is legyen. Európa népeinek nincs szüksége egy (SZKP) Politikai Bizottságra. A közép- és kelet-európai népek közvetlenül megtapasztalták milyen az, amikor egy birodalom politikai vezetése határozza meg az léletüket. Az EU egy szuverén államok között létrejött szerződéses együttműködés, ahol a lényeges döntéseket a kormányfők konszenzussal, egyhangúan hozzák .
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!