Kell-e félni a jobboldaltól?

„Van egy sanda gyanúm, hogy nem az évtized publicisztikai bombáját dobom be, ha leírom, hogy léteznek olyan politikai kérdések, melyekben nem értek egyet Seres Lászlóval.

Nincs ezzel baj, mint ahogy – remélem – azzal sem, ha vannak viszont olyanok, amelyekben igen.

A politikai különbözések többsége sokszor valamifajta elvi szembenállásból ered: vannak jobb- és baloldali gondolkodású emberek — már ha egyáltalán van még értelme ennek a fajta megosztásnak. Ma már ezek sokkal inkább

érdekcsoportok, mesterségesen összerakott/elválasztott politikai közösségek,
melyek elsősorban érzelmek, mintsem politikai filozófiák mentén viszonyulnak egymáshoz.

Mitől is ne lehetnének tisztességes baloldaliak, akik számára a társadalmi igazságosságba vetett hit őszinte, akik valóban fontosnak érzik a nehéz helyzetűek segítését, akik valóban igazságtalannak, helytelennek tartják a kiugró vagyoni különbségeket, különösen azt, ha már nem csak a vagyon értéke, de a két ember értéke között is különbséget teszünk?

És akiknél ezek a vélekedések nem csak kifelé, a hangzatos jóemberkedés, erényfitogtatás szintjén, szlogenekben jelennek meg, de nem is felelőtlen, pusztító mozgalmak formáját öltik, hanem a mindennapok gyakorlati valóságában, józan, realista gondolkodással járnak együtt.”