A nyugat-európai államok többségében drasztikusan csökken a gyermekvállalási kedv, miközben Magyarországon hasonló mértékben emelkedik.
„Magyarországon a termékenységi arányszám a 2010-es 1,25-ről 2017-re 1,54-re emelkedett.
Ez 0,29 pontos növekedés, amelyet úgy sikerült elérni, hogy hazánkban nincs jelentős bevándorló közösség, amelynek a szülési hajlandósága általában magasabb, mint az őshonos lakosságé. (Ezzel a jelenséggel egy következő cikkünkben foglalkozunk majd részletesebben.)
De nézzük, mi a helyzet a „haladó Nyugat” országaiban, amelyekben ráadásul a friss és a sokadik generációs bevándorlók jelentősen hozzájárulnak a magasabb termékenységi arányszámhoz. Ennek ellenére 2010 és 2017 között:
Belgiumban 1,86-ról 1,65-re,
Írországban 2,05-ről 1,77-re,
Franciaországban 2,03-ról 1,9-re,
Olaszországban 1,46-ról 1,32-re,
Luxemburgban 1,63-ról 1,39-re,
Hollandiában 1,79-ről 1,62-re,
Finnországban 1,87-ről 1,49-re,
Svédországban pedig 1,98-ról 1,78-ra
CSÖKKENT a termékenységi arányszám.
Jól látszik tehát, hogy a nyugat-európai államok többségében drasztikusan csökken a gyermekvállalási kedv, miközben Magyarországon hasonló mértékben emelkedik.
Vagyis a kritikusoknak érdemes ezeket a számokat is megvizsgálniuk, mielőtt bírálják a kormány családpolitikáját, hiszen ennek tükrében még nagyobb eredmény az, ami 2010 óta történt. Ráadásul a számok mutatják azt az értékrendbeli különbséget is, amely kialakult a nyugat-európai államok és Magyarország között. Míg nyugaton kezd beérni az elmúlt évek hagyományos értékeket sutba dobó bevándorláspárti politika, addig Magyarországon is látszik az elmúlt évek családot előtérbe helyező programjának a gyümölcse.
És úgy tűnik, a magyar nők jelentős többsége érzi azt, hogy – néhány ellenzéki politikus és megmondóember vádjával ellentétben – a kormány nem szülőgépként, hanem családanyaként tekint rájuk. Messze nem vagyunk még az út végén. És talán még Nyugat-Európa számára is van visszaút – bár az idő vészesen fogy.”
A baloldali politikai elemző szerint hiába állt vissza az egyes ukrán mezőgazdasági termékek importtilalma, a dolog még nincs teljesen megoldva.
Még bőven van mit tanulnia, ha valóban sikeres miniszterelnök akar lenni.
Ezek a hírek mozgatták meg leginkább a Mandiner olvasóit pénteken.
A Saul fia Oscar-díjas rendezője szerint filmje ma már nem kaphatná meg a kritikai elismerés legfelsőbb kitüntetését.
Demokráciában nem bevett jogalkotás, a Sándor-palotába vágyó Magyar Péter és a visszatérő Orbán: Kiszelly Zoltán elemezte a Lex Orbánt.
„Egy demokratikus rendszerben a törvényeket nem lehet egy konkrét politikai szereplő közéletből való kiszorításának szándékával megalkotni, különösen nem visszamenőleges hatállyal.”
A baloldali politikai elemző szerint hiába állt vissza az egyes ukrán mezőgazdasági termékek importtilalma, a dolog még nincs teljesen megoldva.
Ráadásul tartalmilag sincs sok értelme.
