Az SPD politikájáról

„Január 17-én csöngetett a postás, majd átadta Lars Klingbeil, az SPD főtitkárának levelét. Ahogy vártam, a pártból való kizárásomról szóló ismételten benyújtott indítványról volt szó. A főtitkár már december 20-án bejelentette a sajtónak, hogy megpróbálnak újra kizárni a pártból. A legutóbbi kizárási indítványnál, nyolc évvel ezelőtt Andrea Nahles volt a főtitkár. Ő kudarcot vallott akkor, és Lars Klingbeilnek sem fog jobban sikerülni, hiszen egy politikai párt nem igazságvizsgáló bizottság, amely egy szakkönyv tartalmáról, annak szerzőjéről ítélkezhet.

Az ismét benyújtott kizárási indítvány jól mutatja a szűkebb pártvezetés körében uralkodó kétségbeesés mértékét. A szövetségi felmérésekben az SPD hónapok óta 14-15 százalék között mozog, szinte egy szinten az AfD-vel, és az európai parlamenti választás időpontja (május 26.) egyre közeledik. Bármilyen alacsony is ez az érték, mindig egyre mélyebbre süllyed. A legfrissebb bajorországi felmérésben (Forsa Intézet) az SPD alulmúlja még a legutóbbi tartományi parlamenti választáson elért egyszámjegyű eredményét is, és jelenleg 6 százalékon áll.

Gerhard Schröder, volt kancellár néhány napja megpróbálta behúzni a vészféket és nyilvánosan kemény támadást intézett Andrea Nahles pártvezér ellen. Semmit sem ért a gazdasághoz, de még az öltözködéshez sem – kritizálta Schröder. Ez a pártvezetés azonnali tiltakozását váltotta ki. Az európai választás előtt Andrea Nahles biztosan nem fog megbukni, de kérdés: mennyi tekintélye maradt még?

(...)

A születésszámokban a hatvanas évek végén bekövetkezett törés óta ötven év telt el. Ebben az időszakban, húsz éven keresztül az SPD adta Németország kancellárját, harminc éven keresztül pedig a nyugdíjügyekért felelős minisztert. A párt ez idő alatt szinte semmit nem tett a születésszámok csökkenése ellen, most pedig jobban elfojtja a problémát, mint valaha.

Ehelyett asszisztáltak ahhoz, hogy megnyissák a határokat az alacsony képzettségűek tömeges bevándorlása előtt, ami ellen máig nincs semmilyen elképzelésük. Ezt a polgárok is észlelték, ezért is vonják meg bizalmukat attól az SPD-től, amely korábban még a kisemberek védőbástyájának számított. Ezt a bizalmat nem lehet rendszertelen, szociálisan igazságtalan, az adófizetők terhére osztogatott pénzjuttatásokkal visszaszerezni, és a jogos kritikát sem lehet úgy elhallgattatni, hogy a másképp gondolkodókat – mint engem – kizárják a pártból.”