Elárulta a brit újságíró, mi Orbán legnagyobb álma
A The Times szerzője szerint véget vethet a baloldali dominanciának az EU-ban, ha Orbán terve valóra válik.
Aki a vonalas baloldali és liberális platformokon, velük szövetségben akarja megvívni a harcát az igazából keresztény, igazából konzervatív Magyarországért, az teljesen el van tévedve.
Van ugye az a mém, hogy a Fideszből kiábrándult emberek – a jászjákóhalmi Evita, a párbeszédes szintiboy meg egyebek – megmondják, milyen az igazi, tőrőlmetszett jobboldaliság, a szalonképes, modern konzervativizmus. Kifinomult, polgári hangütés, européer elkötelezettség, az „organikus” jelző rendszeres használata, rövid ujjú ingek, Magyar Hang-előfizetés, Vadai Ágnes bizsergető közelsége – a gyakorlatban valahogy így fest a kormánypárt árnyékában túlélő jobboldal.
Van aztán egy másik mém, a „mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket”, Kornis Mihály költői mondata huszonvalahány évvel ezelőttről. Igazságtalan volna azt állítani, hogy a magyar baloldal egésze úgy érez, mint Micu, a Dalí-féle paranoia-kritikai módszer jeles hazai képviselője, de azért az se mondanánk, hogy kijelentése tanulság nélkül való lenne.
Fogalmazzunk úgy:
segít megítélni, mennyire őszinte a fölvilágosult értelmiség újkeletű nyitottsága az autentikus jobboldali értékek iránt.
Bármennyire is igyekeztem, nem tudtam nem elmosolyodni, amikor tavaly a Vajnai Attila vezette Európai Baloldal bejelentette, nem megy el az október 23-i összellenzéki tüntetésre, mivel „az európai demokratikus közéletben elfogadhatatlan” a cigányellenes tanulmányokat szerző Jeszenszky Géza személye.
Nagy lecke volt azért ez is.
A baloldali pártok közül egyedül Vajnaiék voltak annyira hülyék – vagy egyenesek, ha úgy tetszik –, hogy megtagadják a politikai hasznot hajtó zsákmánykonzervatívot, de ne gondoljuk azt, hogy a többiek elfelejtették volna a volt külügyminiszternek a múltban elkövetett bűneit. Ha a történelmi determinizmus folytán létrejönne a DK-s, nyugatos nyugdíjaskommün, a NER főkolomposai után rögvest az ún. mérsékelt konzervatívokat vezetnék a Bakacsi Béla-cédékből emelt vesztőhelyre.
A liberális turbómorálnak sohasem lehet eléggé megfelelni, ezért is értelmetlen közös hangot keresni a baloldallal. A második világháború óta eltelt évtizedek arról szóltak, hogy a baloldal nem ismer kompromisszumot. Hogy nincs köztes állapot, nincs megtorpanás.
Fellinivel élve: e la nave va, a haladás hajója megy, ellenállhatatlanul hasít, és hiába a konzervatívok lelkiismeretét elzsongító ígérgetések, minden társadalmi „újítás” szükségszerűen a legvégső logikus következményébe torkollik. Négyéves drag queenek, gyerekeutanázia, a terhesség végéig elvégezhető abortusz, globális felcserélés, transzhumanista álmok, miegymás: mára mindez benne van a mainstream nyugati baloldal programjában.
A mainstream nyugati jobboldal eközben
azzal van elfoglalva, hogy minden erejével próbálja lemosni magáról a legkülönbözőbb fóbiák vádját,
illetve a populista barbárság, a közbeszéd romlása miatt dohog. Na meg persze az organikus társadalom. Arról is sokat beszélnek. A nyugati civilizáció 2019-es valóságában.
Simán lehet, hogy egy magát konzervatívnak tartó embernek nem tetszik a jelenlegi kurzus.
De aki a vonalas baloldali és liberális platformokon, velük szövetségben akarja megvívni a harcát az igazából keresztény, igazából konzervatív Magyarországért, az teljesen el van tévedve. Nincs miért kiegyezésre törekedni azokkal, akik az első, óvatos keresztény/konzervatív ihletésű politikai cselekvés láttán sikítófrászt kapnának. És kapnak is. Szellemi elődeik is nagy kedvvel pusztították avagy ásták alá mindazokat az értékeket, fogalmakat, intézményeket és rendszereket, amik a mindenkori jobboldalnak – jó esetben – fontosak voltak.
Mert az ő szempontjukból így volt logikus.
A jobboldal szempontjából pedig a saját logika megtalálása és az emellett való kitartás a fontos. Hetven év szakadatlan progresszió után ennek is itt az ideje.