Vallomást kell tennem: szeretem az embereket. Végtelenül érdekes felfejteni azt, hogyan működnek. Szerintem minden ember szeretni való, és mindenki a maga módján az. Ebből nem következik, hogy mindenkivel feltétel nélkül szimpatizálok. Lehet és kell is, hogy legyen véleményünk a másik emberről.
A napokban azon gondolkodtam, miért idegesítenek olyan mérhetetlenül bizonyos emberek: azok, akiknek egy percig sem kellett soha fontos kérdésekkel foglalkozniuk, ezért mesterségesen felnagyított problémák erőltetett megoldásába ölik életüket – nem törődve azzal, hányféle módon bomlasztják viselkedésükkel a felnagyított problémáik nélkül egész jól elműködő világunkat.
Két lábon járó önellentmondások, vagyis korunk tökéletes hősei ők.
Ilyen ember…
- az, aki egyéniség, mert mi mindannyian egyéniségek vagyunk;
- az, aki legalább egy szemesztert Nyugat-Európában tanult és ezt nem mulasztja el a lehető legtöbbször megemlíteni;
- az, aki szereti a vintage dolgokat, pláne, ha vadiújak;
- az, aki legalább heti egy nap vegán;
- az, aki szereti az irodalmat, ezért slam-estekre jár;
- az, akinek fontos a környezet, ezért bioházban lakik;
- az, akinek annyira fontos a környezet, hogy sosem kér szívószálat az italába;
- az, aki spirituálisan nyitott;
- az, akinek a család a legfontosabb, csak azok a ciki, kispolgári, szűkagyú rokonok ne lennének;
- az, aki rendszeresen tart léböjtkúrákat;
- az, aki szeretne gendersemleges mosdót a munkahelyére;
- az, aki szerint a szobanövényének/háziállatának/kerti virágainak lelke van;
- az, aki használja a pari, az ubi, a hambi szavakat, illetve a lehető legtöbb kicsinyítő, cukisító kifejezést;
- az, aki sosem mulasztja el feldíszíteni a házat, mert készül a Karira/ a Nyúlra;
- az, akinek még 2019-ben is a multikulti meg az idegen szép;
- az, aki minimum két-három pszichológiával foglalkoztató oldalt követ Facebookon;
- az, aki szerint káros lehet egy anyának egy évnél tovább otthon maradni a gyerekével;
- az, akinek van legalább egy tetoválása, lehetőleg a szeretetről, a békéről, esetleg az élet értelméről;
- az, aki kipróbált már valamilyen bulis hajszínt;
- az, aki szerint a boldogság ragályos;
- az, aki utazik, mert látni akarja a világot – vagyis a Nyugat nagyvárosait és a Kelet exkluzív, elkerített turistaparadicsomait;
- az, aki szerint Trump a demokrácia Antikrisztusa;
- az, aki minden tud a világról, mert legalább három nyelven olvassa a haladó médiát;
- az, aki tudja, mit gondol az ország, egészen a szomszéd kerülethatárig;
- az, aki nem érti, hogyan lett megint kétharmad;
- az, aki mindenki véleményét tiszteli, kivéve azét, aki mást gondol a világról;
- az, aki szerint a végtelen tolerancia fontos, és ezt el KELL fogadnia mindenkinek;
- az, aki szerint a sztereotípia rossz, és ezt a vidéki jobbágymentalitásúaknak is fel kellene fognia;
- az, aki szerint a legfontosabb, hogy légy önmagad;
- az, akinek bio-cotton takarója van;
- és persze az, aki minden problémára tud jó megoldást – és minél távolabbi az a probléma, annál jobbat!
A listát mindenki kedvére bővítheti, akár itt alább, a kommentekben!
Nem elfelejtve, hogy egyébként mi magunk sem vagyunk semmivel se jobbak.