99 éve: Horthy Miklós budapesti bevonulása 1919. november 16-án

2018. november 16. 12:26
Napra pontosan rá egy évre, hogy 1918. november 16-án, száz éve kikiáltották a köztársaságot, győzött az ellenforradalom.

„A fővezér vonata korán reggel érkezett meg a Kelenföldi pályaudvarra, ahonnan hatalmas pompával vonult be fehér lován a Bartók Béla úton a város szívébe. Budapest polgármestere, Bódy Tivadar a Duna partján, a Szent Gellért téren köszöntötte Horthyt, aki híres beszédében »tetemre hívta« a magyar fővárost, felrótta neki, hogy »vörös rongyokba öltözött«, egyúttal azonban megbocsátásáról biztosította hallgatóságát” – írja a Rubicon.

Horthy napra pontosan egy évvel azután vonult be Budapestre, s ezzel napra pontosan egy évre arra győzött az ellenforradalom, hogy Károlyiék kikiáltották a köztársaságot. Azaz a köztársaságot 100 éve kiáltották ki, Horthy pedig 99 éve vonult be a fővárosba

„Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat” – fogalmazott a fővezér.

„Horthy Miklós a bevonulás után lefoglalta a Gellért Szállót a Fővezérség számára, ahonnan a katonai vezetés a későbbiekben komoly hatást gyakorolt a politikai folyamatokra, ám sohasem törekedett arra, hogy diktátori hatalmat biztosítson az admirálisnak. Horthy befolyását a közös célok szolgálatába állította, vagyis arra törekedett, hogy egy, az antant által elismert kormány álljon Magyarország élére, mely kijuthat majd a békekonferenciára, és lezárhatja a világháborús konfliktust, másfelől pedig rendet teremthet az új határok közé szoruló államban. Ennek nyomán november 24-én megalakult a »koncentrációs« – vagyis koalíciós – Huszár-kabinet, mely 1920 januárjában delegációt küldött Párizsba, egyúttal pedig sikeresen levezényelte az első nemzetgyűlési választásokat. Horthy ebben a még formálódó rendszerben az államfői pozíciót célozta meg magának, melyet a királyság visszaállítása okán – az 1920. március 1-jei parlamenti szavazás után – kormányzóként foglalhatott el” – írja a Rubicon.

Összesen 95 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem ellenforradalom volt ez, hanem végre valaki rendet tett abban a káoszban, amit a vörös pribékek okoztak.

A magyarok viszonylag gyorsan kiábrándultak a proletár diktatúrából, pár hónap elég volt hozzá 1919-ben. 1945 után, dacára annak, hogy ismét egy vesztes háború után voltunk, és eléggé nagy volt a káosz, mégis a kisgazdák voltak a legerősebb politikai erő.

Hát lehet, de szerintem ez jól mutatja a magyar társadalom értékválasztását, ami inkább a tradíciók, hagyományokra épülő volt, mint sem forradalmi, mindent a feje tetejére állítani mentalitás. A szociáldemokraták támogatói egy része is inkább munkás volt, aki nem akart marxizmust, csak az iparban dolgozott, és jobb körülményeket akar. Az igazán keményvonalas, hithű kommunisták aránya alacsony lehetett.

Ja persze. Mégegy közgazdász zseni. Ausztria visszaesett, nem pedig a Kádár rendszer teljesített szarul. Menjél csak szépen a többiek közé játszani. X

Te nem vagy igazán otthon a történelemben, ugye?

Amikor Horthy bevonult Budapestre, már nagyjából el volt döntve a sorsunk.

Mi a forrásod a százezer cigány áldozatra,
A körülbelül ezerre nekem van:
Roma holocaust, Hungarian history
by Dr. László Karsai, Professor of History
Népszabadság, 17 Aug. 1998.

„Több mint egy évtizedes levéltári kutatás után úgy ítélem meg, hogy azoknak a cigányoknak a száma, akiket bármiféle üldöztetés ért, ötezerre tehető, ezek közül körülbelül egyezer vált a cigány holokauszt áldozatává.”

Nem kellett a második háború utánig várni. Az első után már felbukkantak:
Részlet Szamuely Tibor beszédéből Győrött, 1919. április 20-án, Húsvét vasárnap:

„A hatalom a kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába.
A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különös áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér omoljon. A vértől nem kell félni. A vér – acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommunvilághoz elvezet minket.
Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát…”

A hazai egy főre jutó GDP az osztrák százalékában:
1870-ben 58,6%
1910-ben 60,8%
1938-ban 74,6% (Horthy rendszer utolsó békeéve)
1990-ben 38,2%
2010-ben 34,7%
(Hazafi Zsolt, Hetek, 2013. július 20.)
A kapitalista, horthysta idők határozott felzárkózási trendje után a kommunisták alatt határozott leszakadás.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés