Az ország egyik legkonzervatívabb iskolája vagyunk

„A civilek irányába milyen elvárásokat, támpontokat fogalmaztál meg?

A megelőző években azt hiányoltam, hogy kialakult egy olyan réteg, amely nem érezte sajátjának ezt az iskolát. Sokan úgy érezhették magukat, mint a gyári munkások a futószalag mellett. Szeretném, ha ki-ki elő tudna állni a saját ötleteivel, és meg tudnánk valósítani azokat a célokat, amelyek az egyes emberekben formálódnak az intézmény egészére nézve. Semmilyen ötletre nem akarok nemet mondani, az a célom, hogy minél többeket bevonjak a közös munkába. Ezáltal jobban magunkénak érezhetjük az iskolát. Másik fontos szempont a kölcsönös közeledés a világi tanárok, dolgozók és a ferencesek között. Nem elég mindig a másikra várni, lépni kell egymás felé – erre külön alkalmakat is szeretnénk rendszeresíteni az évek során. Az iskola egységét abban látom, ha a civilek is jobban rálátnak a kollégiumi munkára. Tudom, hogy ez azért nagy tehertétel, de apró lépésekben már gyümölcsöző. Ezért is vezettük be azt, hogy egyre többen vegyenek részt az ebédeltetésben, vagy valamilyen délutáni foglalkozás megtartásában.

Milyennek látod az iskola jövőképét? Milyen értékeken alapuló iskolát szeretnél vezetni?

Az ország egyik legkonzervatívabb iskolája vagyunk. Keresztény alapokra és a magyarság hagyományaira támaszkodunk. E mostani változás ezeket az alapértékeket semmiben sem érinti. Szeretném, ha a hírünk el tudna jutni azokhoz az emberekhez, családokhoz, akik ugyanezt tartják fontosnak és követendőnek. A lényegen nem változtattunk. A Franka továbbra is befogadó iskola marad. A rászoruló vagy valamiben – tehát nem csak a tanulásban – tehetséges diákot szívesen látjuk körünkben. Közösségünk egyik legnagyobb értékének azt tartom, hogy együtt vannak a jó tanulók, a jó sportolók, azok, akik akár a zene, akár pedig a kézügyesség tekintetében, vagy a szervezésben valamilyen egyedit, színvonalat tudnak képviselni. Azt tartom a legnagyobb feladatunknak, hogy el tudjuk érni ezeket a gyerekeket, hogy meg tudjuk nyerni őket a ferences lelkiségnek, és nem utolsósorban el tudjuk fogadtatni velük azt a szigort, fegyelmet, amelyet ez az iskola megkövetel. A tanulás fontos, de csak az egyik szegmense az életünknek. Önállóságra is nevelünk, de mindenekelőtt azt szeretném, ha az itt végzett diákjaink az életben olyan munkát vállalnának, töltenének be, amely teremtői jelleggel bír. Szeretném, ha a mi diákjaink nem a spekulációból, a mások kárára történő haszonszerzésből élnének, hanem abból, amit ők maguk teremtenek meg. Az itteni közösségi életben is erre készítjük fel őket: ne a másikon élősködjön, hanem teremtői munkával járuljon hozzá a többiek életéhez.

Tanárként mi az ars poeticád?

Nem tudom, hogy van-e ars poeticám. Inkább azt mondanám, hogy nagyon átalakult az a látásmód, ahogy a pályám elején álltam az oktatáshoz. Testnevelő tanárként és sportolóként az volt a célom, hogy a fiúkból minél edzettebb, minél több sportághoz értő diákot neveljek ki. Amikor osztályfőnök lettem, már másra kezdtem helyezni a hangsúlyt: az együtt tanulásra, a korrepetálásra – nagyon szeretem a matematikát – vagy a közös zenélésre. Mostanában már az egész személyt tartom szem előtt, annak megannyi aspektusával. Tehát fontos a testnevelés, de éppen ilyen fontos a művészeti vagy a vallási nevelés is, ill. ami egyre jobban foglalkoztat lassan háromgyerekes apa lévén, a családi nevelés. A szerzetesi modellt nap mint nap látják, tapasztalják a gyerekek, és ugyanilyen fontos a család is, főként manapság, amikor nagyon sok a válás, a rossz házasság. Tudatosan el kell kezdeni a családi életre is felkészíteni őket.”

Kapcsolódó cikk: Viharos változások az esztergomi ferences gimnáziumban