Türk vitéz az övéi között

„Van valami végtelenül nevetséges abban, hogy az iszlámot idegenként gyűlölő Orbán magára veszi a tiszteletbeli türk vitéz köntösét. Ott áll a mi szeretett vezérünk a kazah, kirgiz, üzbég, türkmén, azeri és török demokraták között és mosolyog. A hetedik te magad légy. A tiszteletbeli türk. A keleti hadvezér. Mert ejszen megmondta, hogy itt a Nyugat alkonya. A kutya úristenit! Hiszen keletről jön a fény.

Na meg a menekültek. Kurdok, akik a török elnyomás elől jönnek, a szíriaiak, akiket Orbán orosz barátai lőnek halomra. Akiket utálni kell, mert így parancsolja a magyar (bocsánat türk) vezér.

Kazahsztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Azerbajdzsán és Törökország nyilvánvalóan a jogállamiság szilárd bástyája és a demokrácia mintaképe. Szeressük egymást gyerekek, amíg nem késő.

Elfelejtettük már, hogy a keresztény Örményország megszakította velünk diplomáciai kapcsolatait, amikor Szijjártó lemutyizta Szafarov kiengedését. Ebből is látható, hogy mennyire védjük a kereszténységet az „iszlám hordákal” szemben.

Elfelejtettük azt is, hogy Oroszország megcsonkította szomszédunkat, a keresztény Ukrajnát. Szívesen harapna a magyar kormány is egy falatkát a földre tepert ország vérző húsából.

Mindenkivel barátkozunk, akinek pénzéből hatalma, hatalmából pénze született. Utáljuk azokat, akik e két dolgot a demokrácia és a jogállamiság nevében szétválasztani iparkodnak.

A Nyugat alkonya – ezzel a címmel jelent meg Spengler híres könyvének első kötete pontosan 100 évvel ezelőtt. Az első világháború után valóban úgy tűnt, hogy a Nyugat szétmarcangolja önmagát.

Ne felejtsük el, hogy az elmúlt száz évben a Nyugat bebizonyította civilizációs fölényét minden barbársággal szemben. Hitler, Sztálin, Mao, Franco, Pinochet és Marcos a történelem szemétdombján hevernek.

Van veszélye annak, hogy minden türk vezér hamar követi őket. Igazi és tiszteletbeli türk vezér egyformán.”