Politikai visszapillantó

„Furcsa dolgok történtek 2009 őszén, a tavaszi választások előestéjén. Az MDF kampányvezetőjeként szokás szerint adományokat gyűjtöttem. Olyanokat, amit a törvény lehetővé tett. Akadtak is jelentkezők szép számmal. Azután egyszer csak megszólalt a telefonom: az adományozó jelöltek sorra hívtak, és kínos magyarázkodás végeztével bejelentették, még sem áll módjukban az MDF választási kampányának támogatása. Fenyegető telefonokat kaptak ugyanis, hogy ha eszükbe jut az MDF-et támogatni, akkor vállalkozásuk nem várt és elháríthatatlan akadályokkal fogja hirtelen szembe találni magát.

Források híján, kényszermegoldásként adódott az SZDSZ-szel történő választási összefogás. Ez a kényszerlépés azonban két okból is sántikált: egyrészt az előkészítetlenség miatt, másrészt sem elegendő idő, sem elegendő médiaeszköz nem állt rendelkezésünkre a megfelelő bevezetésre. De két erős érv támogatta az összefogást. Az egyik az volt, hogy Mesterházy Ernő, az SZDSZ meghatározó, igen jómódú háttérembere támogatásáról biztosította az elképzelést. A másik pedig, hogy az SZDSZ-szel korábban szimpatizáló Hit Gyülekezete is hajlandóságot mutatott az összefogás megsegítésére, országos hálózata aktivizálásával.

Végül egyikből sem lett semmi. Az MDF-SZDSZ együttműködés bejelentésének másnapján Mesterházy Ernőt letartóztatták. A választásokig előzetesben tartották, majd azt követően szabadlábra helyezték. A Hit Gyülekezete reményeink szerint a kopogtatócédulák összegyűjtésében segített volna. Utólag, talán két év múlva – egy Népszabadság-beli interjúból kiderült, a Fidesz vezetői meglengették annak a lehetőségét, hogy kormányra kerülésük esetén a gyülekezet megkaphatja a bevett, történelmi egyházi státust, ami számos előnnyel és még több pénzzel jár. Egy feltételt szabtak: minden kapcsolatot szakítsanak meg az MDF-fel és az SZDSZ-szel.

A döntések hátterében meggyőződésem szerint az MSZP és a Fidesz állt. Az MSZP akkor még abban a hitben élt, hogy Magyarországon kétosztatú politikai rendszer lesz, aminek az egyik főszerepére ő az esélyes. Ez a naivnak bizonyult elképzelés a Sláger és a Danubius rádió MSZP és Fidesz általi eltakarítása során volt tetten érhető, és a NEO FM sorsával vált bizonyossá. (A döntés ellen egyedül az MDF szavazott és tiltakozott. Ezért és ekkor mondott le Majtényi László az ORTT elnöki pozíciójáról.) Az MSZP nyilván attól is tartott, hogy Bokros Lajos az MDF listavezetőjeként számos baloldali szavazót csábíthat az MDF oldalára.

A Fidesz viszont azt nem tűrte, hogy a jobboldalon rajta kívül más párt is létezzen. A Jobbik megjelenése belezavart ebbe, ekkor állt elő Orbán a centrális erőtér ideájával. Az MDF-et minden átcsábítás ellenére – ami Balsaitól Lezsákig ugyan eredményes volt - testületileg nem sikerült a zászlaja alá terelnie.

Akkoriban kezdett éledezni az LMP, amely a 2010-es választásra készülve hihetetlen gyorsasággal szedte össze a szükséges kopogtatócédulákat. A Fidesznek pedig szüksége volt egy őfelsége ellenzéke szerepet játszó külső támogatóra. Egy szereplőre, aki közreműködik például az alkotmánybírák megválasztásában vagy az ügyészség jogkörének bővítésében. De a fő mutatvány más volt: a teljes elzárkózás a 2010 előtti pártoktól. Az LMP szerepe és küldetése az, hogy az Orbán által kitalált centrális erőteret egyben tartsa. Orbán ideája szerint ő áll a centrumban, tőle balra az MSZP és szakadványai, jobbra pedig a Jobbik. Szerinte a két oldal ideológiai és egyéb okok miatt sohasem érhet össze, ez a megosztottság pedig hatalmának legerősebb pillére. Így került a Jobbik farvizére az LMP, és így jutottak odáig, hogy a visszalépések megtagadásával beteljesítették Orbán akaratát.

Nem feltételezem, hogy az LMP általam nagyra becsült megálmodóit rossz szándék vezérelte volna. Az sem jut eszembe, hogy a tagságuk és a támogatóik tudatában volnának a történések hátterének. De az már felettébb gyanús, hogy Hadházy Ákos ellen pert akart indítani Schiffer András, mert nyilvánosságra hozta, hogy Schiffer pénzbüntetéssel fenyegette meg az esetleges visszalépőket. Ezzel a fenyegetéssel Schiffer Hadházy szavahihetőségét és egész eddigi, az LMP érdekében végzett, a korrupció ellen fellépő politikai aktivitását teszi kockára. Olyan nincs, hogy valaki a korrupciós ügyekben igazat mond, máskor meg igaztalanul vádol. Schiffer ráérő idejében a politikai élet egyik leghitelesebb szereplője ellen készült karaktergyilkosságra, és ami a Fidesznek eddig nem, neki sikerülhet. Én, sokakkal egyetemben, Hadházynak hiszek, és a pártján állok.

Az LMP vezetőinek felelőssége megkérdőjelezhetetlen. Ha nem észlelték a mögöttes politikai szándékokat, azért. Ez intellektuális deficitre vall. Ha észlelték, de nem tettek ellene, az a súlyosabb eset, mert már morális hiányosságról árulkodik. Amíg ilyen deficittel terhelt szereplők irányítják a közéletet, a modern polgári világ álom marad. A valóság pedig a XXI. századi orbáni feudalizmus, benne a XIX. századi Rokonok világa.”