Túl van a műtéten a magyar hős, aki gyerekek mentése közben sérült meg súlyosan
Sport
Kangyal Balázs legszívesebben a Remete Ice Arena cserepadján állna most.
Ft
Ft
19°C
15°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
09. 15.
hétfő
Van, ami jó a magyar egészségügyben!
2017. december 31. 12:20
Még mindig tele vagyunk zseniális szakemberekkel, akikre valamilyen szinten átragadt a magyar egészségügy egészének negatív megítélése. Pedig igazi hősök dolgoznak itthon, csak róluk kevesebbet hallunk. A hullákra kattintanak, a hétköznapi hősökre nem.
2017. december 31. 12:20
Szerencsére ez idáig nem sok dolgom volt a magyar egészségüggyel. Ritkán fordultam meg állami kórházakban. Rokonok nem dolgoznak ezen a területen, ismerősök közül is csak kevesen. Egyedül a hírekből tudtam tájékozódni a magyar egészségügy állapotáról, így mondanom sem kell, milyen negatív kép alakult ki bennem az egész rendszerrel és a benne dolgozókkal kapcsolatban.
Amikor pár napja kiderült, hogy sürgős műtétre van szükségem, minden követ megmozgattam, hogy ne állami kórházban műtsenek. Kiugrott a térdem és letörött belőle egy darab. Rutinműtét. Mégis azt szerettem volna, hogy magánklinikán műtsenek. Megállás nélkül csak rémhíreket hallunk az államiakról! Bement a kórházba, hogy leműtsék a szemölcsét és a mellbimbóját szedték le. Rutinműtétre érkezett a kórházba, ma egy háló tartja össze a hasát. Több napig rohadt egy hulla a kórház mosdójában, közvetlenül a csecsemő- és koraszülöttrészleg mellett. Bement a sürgősségire, mert fájt a hasa, simán hazaküldték, rá egy napra meghalt. Még sorolhatnám reggelig a hírekből vagy ismerősöktől hallott horrorsztorikat, de a lényeg, hogy szinte biztos voltam benne: ha állami kórházban műtenek, láb nélkül kelek fel.
Ám a helyzet súlyosságára és a közelgő ünnepekre való tekintettel nem maradt más választásom. Eldőlt, hogy államiban fognak megműteni. A szóban forgó kórházban szerzett első benyomások enyhén szólva sem estek neki faltörő kalapáccsal a magyar egészségüggyel kapcsolatos gonosz előítéleteknek. A baleset napján a sürgősségin valaki megvizsgálta a lábamat. Az volt a központi kérdés, hogy van-e pulzus benne. Ha van, annak örülünk, ha nincs, akkor meg nem. Az ügyeletes megszakértette a lábamat és így nyilatkozott: „mintha lenne”. Ezután a következő párbeszéd zajlott le:
– Micsoda? – kérdem aggódva.
– Pulzusa.
– Mi az, hogy mintha lenne?
– Mintha lenne pulzus a lábában.
– Most van pulzus a lábamban, vagy nincs? Eléggé zsibbad a lábfejem.
– Zsibbad?
– Igen.
– Akkor lehet, hogy nincs.
– Ne szórakozzon már, kérem. Ha nem tudja megállapítani egyedül, akkor szóljon a kollégáinak és nyomozzanak együtt pulzus után a lábamban.
Erre megnézi megint a lábamat, majd kissé határozottabban kijelenti: „van benne pulzus”.
– Biztos?
– Biztos.
Ennek örültünk másnak azonban nem. Ezután következett a vérvétel, ami húsz percig tartott, mert rossz volt a tű és elakadt benne a vérem. Egy szó mint száz, remegő lábakkal, rózsafűzért szorongatva mentem be a műtét napján a traumatológiára. Meglepő módon otthonos, meleg környezet fogadott: karácsonyfa, díszek. Néhol a fal persze omladozott, de mégsem volt olyan, mint egy koncentrációs tábor. Nem volt olyan rossz, mint amilyenre számítottam. A nővérek és az orvosok kedvesen és figyelmesen viselkedtek. Még a főorvos is! Mindenki profin, odaadóan állt a betegekhez, pedig gondolatban félig már biztosan az ajándékokat csomagolták otthon a fa alatt. Az orvosok úgy tettek, mintha ez valami komoly műtét lenne. Veregették a vállam, mondták, hogy minden rendben lesz. Jókat viccelődtek velem és minden kérdésemre alaposan válaszoltak. Emberként bántak velem. Az ápolók úgy gondoskodtak rólam, mintha én lennék az egyetlen beteg a környéken.
A legmegdöbbentőbb az egészben, hogy az orvosok és az ápolók mindezt teljesen őszintén, természetesen tették. Pedig őrült tempóban érkeznek a kezük alá az emberek! Hogyan tudnak ilyen magas színvonalú munkát végezni ilyen körülmények között? Ilyen fizetésért? Miért nem mennek ki ők is külföldre, ahol kevesebbet kell dolgozniuk, jobb körülmények között, sokkal több pénzért? Nem tudom biztosra a választ. Talán azért, mert hősök. Valószínűleg tele van velük a magyar egészségügy, mégsem tud róluk senki. Róluk nem írnak minden héten. Ki kattintana egy olyan cikket, ami egy magyar egészségüggyel kapcsolatos pozitív élményről szól? A hullákra kattintanak, a hétköznapi hősökre nem.
Ez a cikk márpedig egy pozitív élményről szól. Persze nem szeretnék egy tapasztalat alapján általánosítani. Biztos vannak figyelmetlen, goromba kórházi dolgozók, akik hullákat felejtenek a mosdóban, vagy alacsonyabb színvonalon dolgozó orvosok, akik mellbimbót távolítanak el szemölcs helyett. De bizony bőven találunk olyan ápolókat és orvosokat, akik nehéz körülmények között is képesek magas emberi is szakmai színvonalon dolgozni. Külföldi munkavállalás ide vagy oda, még mindig tele vagyunk zseniális szakemberekkel, akikre valamilyen szinten átragadt a magyar egészségügy egészének negatív megítélése. Sokan azt hiszik, hogy a legjobbak már úgyis kimentek külföldre, itthon csak a kevésbé jók maradtak. Ez nincs így! Igazi hősök vannak itthon, csak róluk kevesebbet hallani. Na, majd ha ők is elmennek, akkor lesz igazán gáz a helyzet.
Persze most is az. Ettől a cikktől függetlenül még a magyar egészégügy olyan, amilyen. Sürgős fejlesztésre szorul. Nekem azonban volt egy pozitív élményem róla. Ez történt. Se több, se kevesebb. De ennek köszönhetően rájöttem, hogy az állami kórházakat sem lehet csupán fekete-fehér alapon megítélni. Van, ami jó a magyar egészségügyben: a benne dolgozó emberek.
A Kirk-gyilkosság félreérthetetlen üzenet mindenkinek: kussolsz vagy meghalsz
A baloldaliság, a marxizmus és mindaz, ami belőle kinőtt, a terror és az erőszak bölcsője.
Nincs vége a magyar–portugálnak, határozott üzenetet küldtek a szurkolók
Biztosan lesz még folytatása a történetnek.
Kirk sajnálatos halála szolgáljon elrettentő példaként, hogy hova vezet a balliberális médiumok megállás nélküli hergelése
Külföld
Ha nem lenne büntetőjogi következménye, a magyarországi elvtársak is zokszó nélkül megtennék ugyanezt.
Hamis próféták kora
Soha nem értettünk meg ennyit a teremtés csodájából, mégsem tagadtuk soha ennyien az alkotót.
Feljelentették Bayer Zsoltot: kiverte a biztosítékot az, amit Krúbiról írt
A feljelentő szerint Bayer írásának utolsó bekezdése explicit fenyegetéseket tartalmaz Krúbi ellen.
„Nem félemlítenek meg” – kemény üzenetet küldött Giorgia Meloni a baloldali gyűlölködőknek
Az olasz miniszterelnök kiemelte, hogy a baloldali ideológia végleges felszámolásához Európában az illegális bevándorlás elleni szünet nélküli küzdelemre van szükség.
Pozitív üzenetet küldött a miniszterelnök: „Végre együtt lehettünk” (VIDEÓ)
Belföld
Orbán Viktor a hétvégén a Harcosok Klubja edzőtáborban volt, ahol előadást is tartott.
Összesen 61 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
fogas paduc
2018. január 02. 11:52
Ha a fenti EKG a cikk írójához tartozik, akkor feltétlenül ellenőriztesse a vérnyomását mert a R-T divergencia a frontális síkban 60 fokon túl van, s ennek hátterében akár bal kamrai megterhelés is állhat.
Válasz erre
0
0
dorozmás
2018. január 01. 14:17
A magyar egészségügy kálváriája akkor kezdődött, amikor a "termelő" szférától megkülönböztetve és "szükséges rossz"-ként, akár "szolgáltatóként" a proletárdiktatúra megtűrt alkotó részének minősítették, sok mással együtt.
Az egészségügybe innentől csak csepegett a pénz. Rá kényszerítették az orvosokat, hogy a betegek pénzéből éljenek meg, már akik a betegekkel találkoztak. (mert pl. a röntgenesnek nem volt mellékese.) A legdurvább pénzkivonás az SZDSZ idején, Horváth Ágnes minisztersége alatt volt. A jelenlegi kormánynak 65 év elfecsérelt fejlesztését kell pótolni.
Ez nem lehet néhány év alatt felépíteni, de nagyon komoly eredmények vannak. (felújított kórházak, eszköz fejlesztés, stb.)
Aki felépülve hagyja el a gyógyító egészségügyet, az meg tudja ítélni, hogy milyen odaadással végzik munkájukat az orvosok és a személyzet. Azt is, hogy milyen körülmények között végzik munkájukat.
A legjobb ajánló levél az, amikor a nyugaton élő honfitársaink rendszeresen idehaza végeztetik el műtétjeiket. (svéd, holland német, stb)
Valamelyik hozzászólás említette: az mondjon véleményt a magyar egészségügyről, aki a nyugati országok gyakorlatát ismeri.
A betegbiztosítási rendszer más kérdés: ha nálunk is lesznek olyan jövedelmek, hogy a válogathat a dolgozó, hogy milyen biztosítást kössön, (lesz pénze rá) akkor itthon is más feltételek lesznek. (De a Kútvölgyi kórházat a kádár rendszer létesítette: pártunk és kormányunk vezetői részére biztosítva volt a fullextrás kiszolgálás)
Az olyan véleményeket, mint a "feliscsutmegleis" jelszóval fogalmazott meg egy primitív agy nélküli, emberre nem is hasonlító lény, nem kell foglalkozni.
Válasz erre
4
1
Agricola
2018. január 01. 13:07
Partos Bence képe alapján fiatalnak látszik, de valószínűleg sokat felejtett már középiskolás tanulmányiból ami a valószínűségszámítás és matematikai statisztika elméletét illeti.
A valószínűségszámításban a normális eloszlás sűrűségfüggvénye Gauss-görbe.
A görbének van átlaga, vagy maximumhelye, és egy szórása, ami a szélességét jellemzi.
Az átlagot nem úgy számítják normális emberek, ahogyan a fiatal Partos Bence, aki néhány szélső értékből általánosít !
Szerinte "a magyar egészégügy olyan, amilyen. Sürgős fejlesztésre szorul."
A világon mindenhol, mindenütt fejlesztésre szorul.
Válasz erre
0
2
bambuci
2017. december 31. 20:26
Az egészségügy egy rendszer és mint ilyen, bármely külső beavatkozásra összezár. Tehát kivülről nem lehet sem beavatkozni, sem módosítani.
A rendszeren belül az orvosok a status quo-ban érdekeltek, mert ha változtatni akartak volna, már megtették volna.
pont.
Válasz erre
2
2