A gőg marad

„Az öntudat nem veszett el, csak átalakult. Most egy-két százalékos formációk állítanak sorra miniszterelnök-jelöltet, egy hónapos párt vezérei törnek rá szerkesztőségekre, s ha már átláthatóság és korrupció, említsük meg, akad olyan, szintén kormányra készülő erő, melynek egy »titokzatos« jótevő milliárdos nagyságrendben vételez agresszív kampányplakátokat. Vagyis az ellenzék térfelén teljes a káosz és az önellentmondás, vádjaik jó része hamar visszahull rájuk. S bár jelen állás szerint továbbra is inkább egymást vegzálják, nem zárható ki, hogy a sok kicsi legóból egy nagy lesz, ráhajtva a »mindegy, csak Orbán ne« jelszavára vevő protestszavazók voksaira, erre szombaton maga Gyurcsány is utalt.

Ebben a jövendőbeli nagygömböcben, már ha lesz, ott a helye a pesti liberális szalonokban immár szívesen látott vendégnek is. A baloldallal közös szakpolitikai programot is jegyző Vona Gábor, miután a Szeretem Magyarországot Klubban kifejthette megújult jobbikos nézeteit, készülődhet, hiszen hamarosan Heller Ágnessel fog vacsorálni, de csak miután munkaebéden fogadta Konrád Györgyöt és Magyar Bálintot. Pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy az említettek azt magyarázták az ATV-ben: a Fidesz meg a Jobbik folyton »összekacsint«, hajdan ilyen volt a weimari köztársaság, aztán abból tudjuk, mi lett. Jakubinus erény a rövid memória.

Visszatérve az Agóra elnevezésű Soros-bábszínház koncepciójára: Gulyásék szerint, ha a tervezetet Orbán Viktor nem fogadja el, készülhetünk az egyébként folyton letagadott »forró őszre«. Jön a polgári engedetlenség. Persze mivel a választás előtt nem lehet új rendszert bevezetni, ez kormánytól független kikötés, az eredeti cél nyilván az utóbbi forgatókönyv megvalósulása. Nyakunkon tehát a balhés időszak, bizony szükség lesz a higgadtságra.”