A terror átkozott rendjéről

2017. augusztus 21. 16:28

Gágyor Péter
Mandiner
Utána vagyunk egy menetrendszerűen jött gaztettnek. Eleinte egy évben néhányszor elszórtan szorulhatott össze szívünk, aztán havi, majd heti rendszerességgel öltek és ölnek meg a káinok ártatlan embereket. A terrornak is van átkozott rendszere, rendje.

Hír: a barcelonai sétálóutcán, a La Ramblán kisteherautó embereket gázolt el. Halotta, sérültek tucatjai maradtak utána.

Késő délután van. Nem tudom melyik szó az igazabbik a késő, vagy a délután... Összezavarodtam, össze zavarodtunk. Talán valamennyien. Melyik szó mennyire jelenti azt, amit mond. Vagy úgy jártak ezek a szavak is a kerge világunkban, mint a tolerancia fogalma, hogy parancsszó lett belőle? A megtűrés, elviselés helyett az elfogadás farizeus kényszere. Felejtsd el, amit ezer évek félelmeinek emléke a génjeid közé rejtett.

Felejtsd el az ősi emberi örökségedet, oltalmazó, védő készségeidet. Ha nem tudod feledni, akkor titkold. Ez volna a píszí értelmezése. Mit lehet még elviselni ezen a nyári délutánon? A terrorból egy esemény is sok, nagyon sok. Eleinte hónapos szünetekkel követték egymást a terror tombolásai, ezek az aljas gyilkos tettek, és a káinok egyre jöttek, gyalog és hajózva érkeztek. És mi toleráltuk, segítettük a lehetetlen és értelmetlen eseményeket látástól vakulásig. A káinok eleinte tán nem is értették, hogy mi lelt minket. Gyávaság volna ez szemükben, vagy a rest lélek tohonyasága, esetleg a beteges, meg nem gondolt gondolat kerge, öngyilkos tánca? Vagy szerintük és szerintünk is új idők jönnek, elviselhetetlen következményeikkel?

„Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús lesz, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van… A szépség inzultus lesz. A tehetség provokáció. És a jellem merénylet!... Mert most ők jönnek... A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van.” (Márai Sándor)

Délutáni eső esik. Helyettünk is könnyezik az égbolt. Utána vagyunk az újabb borzalmaknak. Borús ég nehezedett fölénk, s ránk szakadt – most Barcelona fölött, Turkuban. Gyászolhatnak rettegve a katalánok, finnek. Gyászolhatunk, retteghetünk mi is. Gyászoljuk meddő sorsunkat, gyerek nélküli hitvány jövőnket. Félhetjük az elveszett paradicsomot, a gyermektelen európai élősködés luxusát és agóniáját. De a káinok népe nem gyászol, vele együtt nem gyászol őszintén az igaz gyásztól mentes együttérzés hiteltelen és hangzatos gyásznyilatkozata, mert ők a tolerancia félreértelmezett, elvakult hirdetőinek, a káinok tomboló veszélyei ködösítőinek a vazallusai.

Délután van, és mi utána vagyunk egy menetrendszerűen jött gaztettnek.

Ha igaz, mert majd megint újabb terrorakciók jönnek, a terrornak is van átkozott rendszere, rendje. Eleinte egy évben néhányszor elszórtan szorulhatott össze szívünk, aztán havi, majd heti rendszerességgel öltek és ölnek meg a káinok ártatlan embereket. Újabban már naponta. Jaj, délután van, már haragszó is alig hallatszik érettük, érettünk. Azt is lekéstük. Igen a tolerancia jegyében kevesebbet harangozunk…

Késő van, és egyre később lesz. Agyunk legősibb rétege, ha úgy tetszik a reptilis örökségünk, emberségünk kialakulásának a záloga, őrzője figyelmeztetne ugyan, ha hagynánk. De nem hagyjuk. Fecsegünk inkább áltudományokról, a földön túli jelenségekkel szerzett élményekről, sürgős rendrakásról a gender nemi kategóriák szerint, a profit növeléséről, a filantrópiáról, a különböző részleges demokráciák (és melyik demokrácia volna a teljes és kedvünkre való?) értelmezéséről, valamint elfogadásukról és elutasításukról … miközben a káinok már naponta gyilkolnak. Késő van, nagyon késő.

Összesen 49 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mi elég nehezen fogjuk az okot megszüntetni. Sajnos.

Az unokámék most mennek Nizzába őszölni.

Ez egy ilyen világ. Biztos nagyon szép lesz.

A remény hal meg utóljára. Erősen remélem, h. most nyugalom lesz, ők valószínüleg el sem tudják képzelni, h. bajuk eshet.

Az optimizmusnak feltehetőleg van valami köze a fantázia hiányához.

Válaszok:
ottapont | 2017. augusztus 21. 17:35

Rejtő Jenő mondta, hogy csak az nem fél akinek nincs fantáziája.

Pedig Junesz Abujak is széparcú, fájdalommal teli szemű kisgyerekként kezdte...

Hogyne, ha pl. a német választásokon az AfD szavazatok nagyot gyarapodnának, v. Ausztriában a Szabadság Párt. Nem fognak. Akik helyettük jönnek, azok most kicsit más húrokat pengetnek, de nem úgy néz ki, h. fordulat lesz. Túl sok már most a bevándorló.

A V4 nagy remény lehetne, de szétfeszítik a különböző fejlettségi szintek, már kialakult orientációk.

Nem vagyok abban biztos, h. akik a brüsszeli magyar ellen-oldal csapatot delegálták, legközelebb máshogy döntenek.

Egyre kevesebb a földi hatalmasságok tekintetében a reményt keltő.

Ezt viszont kár még le is írni, pozitívnak kell lenni, ahogy a napokban a 9 éves unokám megjegyezte. Mondjuk, neki könnyebb.

Japánban nincsen muszlim terrorakció. Legyen ez a kályha, ahonnan el lehet indulni.

Tehát ha elesel, és eltöröd a lábad, akkor gyomorszájon vághatlak, mert az ehhez képest már semmiség? Ne legyél már hülye.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés