„Jöjjenek velem, Jef Neve koncertje hamarosan kezdődik.”
A felszolgálók elvezettek minket az asztalunkhoz. A legelsőt kaptuk meg, másfél méterre a zongorától. Gondolkoztunk rajta, hogy vacsorázzunk-e, de végül elvetettük az ötletet. Utólag kiderült, bölcsen tettük. A koncert alatt megmozdulni sem mertünk a zongorista mellett, nemhogy nagyokat falatozni. Kértünk egy kézműves málnasört, majd perceken belül megjelent a színpadon a belga zongoraművész. Tűzpiros öv, fehér ing, öltönynadrág. A mellényén vörös indák kapaszkodtak egymásba. Annak a mellénynek több köze volt a zongorista zenéjéhez, mint bármely emberi szónak.
Nem is tudjuk, mi a jobb: amikor egy dalszöveg nélküli zenéről nem tudjuk, hogy miről szól és bármit bele tudunk képzelni, vagy ha pontosan tudjuk, miről szól. Jef Neve koncertjén az utóbbi történt meg velünk. Két szám között általában elmondta, miről is fog szólni a következő szerzemény. Gondolták volna például, hogy ez a szám az élet természetes körforgásáról szól?