Teljes káosz: tojásfestés három gyerkőccel

(...)

„Lányaimat némileg felvillanyozta, hogy a következő locsolók tényleg hoztak virágot (a kertünkből – én nyomtam a kezükbe, amikor lementem ajtót nyitni), de aztán a tűzfészek újra fellángolt, amikor délután kisfiam csillogó szemekkel pakolta ki szerzeményeit a tarisznyából és a kabátzsebeiből.

Nagylányom diadalmasan szólalt meg:

– Anya, ugye igazságosan elosztjuk, ahogy szoktuk?

– Ez most az övé, megdolgozott érte – ébredt fel férjemben a kisebbik fiú elnyomottságának gyerekkori emléke. – De biztosan megkínál a csokiból…– próbáltam latba vetni diplomáciai érzékemet.

Kisebbik lányom szeme csalódottan pásztázta végig a zsákmányt, majd a kölnis üvegtől és húsvéti tojástoktól púposodó gatyazsebekre tévedt.

– És mi van a nadrágjában?

– Azt nem adom. – lázadt föl a kis férfiember. – Az a locsolóm.

Miután a kétértelmű választ kuncogás követte, önérzetesen hozzátette:

– Meg a tojásaim.

Bár négyéves fiunk valószínűleg nem értette, miért tört ki a családi hahota, ettől kezdve nem akart lány lenni.”