„Az unokámat az anyukája bántja, nem az apukája”

Abban egyetértek, hogy fel kell lépni a férfiakat ért erőszak ellen, de nem az a megoldás, hogy a nők elleni erőszakot kisebbítik itt egyesek. Az erőszak egyébként az élet velejárója, és ki-ki maga dönti el, hogy mennyit visel el a szeretteitől, környezetétől. Nő is férfi is jelezze a hatóságoknál, ha úgy érzi, bántalmazzák, illetve a gyermekbántalmazást jelezze egy felnőtt a gyermek környezetéből. De ahhoz, hogy ez hatékonyan működjön, törvények kellenek. Meg az, hogy legyünk tisztában azzal, hogy hol kezdődik az erőszak, ami testi-lelki bajokat okoz már. Ehhez igenis ilyen egyezmények kellenek és az egyezmény alapján az emberek tájékoztatása. Egy ilyen egyezményt meg is lehet változtatni, ki lehet egészíteni. Megjegyzés: Én egyszer jeleztem egy önkormányzatnál, hogy egy fiút folyamatosan bántalmaznak a szülei szidással és veréssel, de felháborító volt a reakció. A gyermekjóléti intézmény nem is válaszolt, a szociális osztály meg azt írta nekem egy hónap!!! elteltével, hogy nem tudják miről beszélek, nincs is ilyen ügy. A hatóságok sokszor tehetetlenek, ehhez kellene az egyezmény és a megfelelő törvények.

A citizenGo oldalán egyébként alá lehet írni "Az Isztambuli Egyezmény törvénybe iktatása a gender ideológia trójai falovát jelentheti Magyarország számára" című petíciót, amivel üzenni lehet a döntéshozóknak. Szerintem érdemes.

Az asszony szo jelentése, házasságban élő nő. Valaha, mifelénk a nagyanyám korában, az asszony szo jelentése annakidején még sok mindent mást is magába foglalt. Pld. nőt, mely házasságban gyereket nevel, gyereket szül, háztartást vezet és egyéb, a család számára fontos munkát végez. Emlékszem, nagyapám sosem ugy beszélt nagyanyámrol, hogy ő az én feleségem, hanem azt mondta, az "én asszonyom", ezzel fejezve ki tiszteletét iránta. De a nagyanyámtól se hallottam soha, hogy a "férjem", hanem azt, hogy "az uram". Ugyhogy a tisztelet oda-vissza volt. Közben rájöttem, hogy ez egyben jelzés is volt a környezetüknek. Jelzés az ismerősök, barátok, rokonok, anyósok számára, hogy ők egyek és hogy a rossznyelvek kapcsolatukon nem fognak. Mivel házasságuk a kölcsönös tiszteleten alapult, az erőszaknak még a nyoma sem volt. Annak ellenére, hogy amikor összeházasodtak alig ismerték egymást, szeretet és szerelem is lehetett köztük, hisz miután nagyapám elhunyt, nagyanyám rendszeresen látogatta sírját. Mindezt gyerekként tapasztaltam, és most hatvanévesen egy kis fájdalommal írom. Mert az én házasságom nem ilyen volt. Nem volt rossz, de nem volt az igazi sem. Rögtön az elején, az emacipácio, a környezet a divat, stb. befolyása alá került.

de ha anya beteg, eluralkodik a káosz, ha meg apa akkor szegény olyan gyerekesen viselkedik.