A börtönőr és a haverok

„Vida Ildikót idéző hatékonysággal, három nap alatt vizsgálta ki és tisztázta magát a magyar Belügyminisztérium a New York Times vádja alól. Néhány nappal ezelőtt egy írásában a lap a menekülteket érő szexuális támadások között írt arról, hogy egy magyar börtönőr bosszúból ájultra vert egy menekült nőt, mivel az nem hagyta magát megerőszakolni. Szerencsére a belügy Sherlockjai egyből kiszúrták, hogy mi a hiba a sztorival: magyar börtönökben csak a férfi menekülteket vették idegenrendészeti őrizetbe, nőket nem, ez az eset tehát nem történhetett meg. (...)

Az pedig egyenesen vérforraló volna, ha a szervek egy pár soros ­e-mailt sem tudnának írni az újságírónő nyilvános e-mail címére, miközben Szijjártó Péternek bőven volt arra ideje, hogy teátrálisan és fontoskodva helyreigazítást kérjen a New York Timestól a nagy semmire, illetve sajtóperrel fenyegetőzzön. Szóval a jelek szerint a kormányzatot és a rendvédelemben dolgozókat mintha nem igazán érdekelné az az apró eshetőség, hogy esetleg egy fegyverrel rendelkező egyenruhás pszichopata masírozhat, erőszakoskodhat közöttünk szabadon.

Mondjuk éppen csak olyan, mint S. Vilmos, a szegedi Csillagbörtön volt tiszthelyettese. Csak fél éve történt, hogy a civilben kétdanos küzdősportoló smasszer több célzott ütéssel szilánkosra törte egy bevándorlónak nézett barátja védelmére kelő huszonéves magyar lány arc­csontját, majd az esetről készült video tanúsága szerint a szintén hústorony haverjaival nekiment az ájult lány körül állóknak is, végül segítségnyújtás nélkül ott hagyták a földön fekvő, mozdulatlan fiatal lányt. Amúgy ez a támadás sem a börtönben történt, hanem Újszegeden egy szórakozóhely mellett. A börtönőr és a haverjai éppen ott eresztették ki a gőzt.”