Ez így van, és ez egyébként a Kerékpárosklub egyik nagy sikere. Ahogy a klub érte el, hogy legyen kerékpárút a Kiskörúton. A mérések szerint a Lánchídon mernek a legkevésbé biciklizni az emberek. Csak 32 százalék teker az úton, 68 százalék inkább a járdát választja. Érthető, mert az út szűk, a biciklis mellett nehezen férnek el az autók, ezért sokan félnek, hogy leszorítják őket. A vasszerkezet miatt lehetőség sincs lehúzódni. Csak hogy érzékelhető legyen, mennyire tartanak a hídtól: az egyik legkevésbé biciklizhetőnek tartott úton, a József körúton is 64 százalék mer az úton tekerni. A Lánchíd közben az egyik legfontosabb biciklis összeköttetés lenne Pest és Buda között. A Belvárosban már sokan közlekednek biciklivel, de a budai oldalon drasztikusan esik a számuk. Részben azért, mert nehéz átkelni a Dunán. Az Erzsébet híd egy autópálya, a belvárosi dunai hidak közül csak a Margit híd bringázható. A statisztikák azt mutatják, hogy az emberek 5 kilométeres távon szoktak biciklit használni a városban, szóval a Rákóczi híd ebből a körből már kiesik, hiába van rajta bicikliút. Ha öt kilométernél többet kell tekerni, sokan leteszik a kerékpárt. A Lánchíd kerékpározhatóvá tételével sokkal több ember ülne bringára napközben.
Oké, ez az elmélet. Mi a realitása a programnak?
A híd felújítása már létező terv, de a bicikliseket egyelőre a kiszélesített járdára terelnék, vagy bringás piktogram lenne az aszfalton. De lesz kerékpáros sáv az Alagútban, egy irányban, szóval már arra is tovább lehetne menni. Amúgy csak idő kérdése, hogy a Lánchídat teljesen átadják a bicikliseknek és a tömegközlekedésnek, mert ez a híd és ez az útvonal erre ideális, szemben például a hatsávos Erzsébet híddal.”