Liget Budapest

Baán: A múzeumi negyeddel felkerül Budapest a világtérképre

2014. január 2. 13:12
Világszínvonalú fejlesztésnek tartja a Liget Budapest és a múzeumi negyed koncepcióját Baán László miniszteri biztos, a Szépművészeti főigazgatója, aki szerint egyedülálló kulturális és szabadidő-komplexum jöhet létre a Városligetben. A múzeumi vezetőt a negyed víziójáról, a részletesebb tervekről és a pénzügyi háttérről is kérdeztük, és Baán László a múzeumi negyedet ért kritikákra is reagált. Interjúnk.

Jobb holnap egy túzok, mint ma egy veréb?

Igen.
 
Tudja, mire gondolok?
 
Persze. A Szépművészeti Múzeum térszint alatti bővítése 2011 elején le lett fújva, de megszületett az ígéret a Városliget felújítására, egy új múzeumi negyed létrehozására. Ez most, a karácsony előtti napokban vált elfogadott, bizonyos részeiben kétharmados törvénnyé: a Liget nagy része állami vagyonkezelésbe kerül, hogy végre lehessen hajtani a fejlesztéseket. Biztos vagyok benne: az állam jó gazda lesz, és az eddigi jó két évtizedes leromlás (lásd például az ócskapiaccá lett PeCsát, lerobbant egykori irodaépületeket, a széttört parkbútorokat, a sok helyütt pusztuló és közvécévé vált zöldfelületet és sorolhatnám tovább ezt a szomorú listát) után felfelé ívelő szakasz következik, amit már 2014 tavaszán, nyarán látni és érzékelni fognak a Ligetbe látogatók.
 
Ezek máris a közeljövő tervei, de beszéljünk még a múzeumi negyed történetének kezdeteiről.
 
A Szépmű bővítésekor a múzeum saját igényeiből indultunk ki, az erre vonatkozó javaslat már a főigazgatói pályázatomban is benne volt 2004-ben. A Szépmű száz éves épülete igényli a fejlesztést, hiszen akkor nem olyan igényeket kellett kiszolgálnia, mint ma. Nem volt szükség például múzeumi boltra, étteremre, múzeumpedagógiai foglalkoztatókra, sőt időszaki kiállítótérre sem, hiszen ez a műfaj nem létezett akkor. Mindezekért indokoltnak láttuk a bővítést. A kormány aztán úgy döntött, ebben a formában az nem valósul meg.
 
Akkoriban sokan felvetették, hogy a belső tereket (például az évtizedek óta felújítatlan Román Csarnokot) kellene felújítani a föld alatti kibővítés helyett.
 
A leállított projekt a külső, föld alatti fogadóteret hozta volna létre, de ez természetesen nem akadályozta volna meg a Román Csarnok és más szárnyak valóban szükséges felújítását sem. A mostani Liget Budapest projekt egyébként megoldásokat ad a Szépművészeti problémáira is, megvalósítva számos, a korábban tervezettet messze meghaladó fejlesztést. a múzeumépületben, beleértve ebbe egyébként a közel hetven éve, a háború vége óta bezárt Román Csarnok teljes rekonstrukcióját is. Emellett létrejön az egykori Szabolcs utcai klinikák területén egy korszerű raktározási és restaurátori központ, amely kiszolgálja a teljes új múzeumi negyedet, beleértve a Szépművészetit is. A helyszűke okozta problémák tehát nem egy térszint alatti bővítéssel, hanem az új múzeumi negyedhez kapcsolódó fejlesztések révén fognak megoldódni a Szépmű számára. 
 
Nem volt elvesztegetett idő a Szépmű tervezett bővítésére szánt 2007-2011 közötti időszak?
 
Nem. Pontosan meg tudtuk fogalmazni, mire van szükség – akkor még csak a Szépművészeti Múzeum esetében, de ez hasznosítható volt a múzeumi negyed tervezése során is.
 
Hogyan lesz átszervezve az immár intézményileg egyesített Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria gyűjteménye?
 
Nem nemzeti határok, hanem művészettörténeti korszakok szerint osztjuk majd meg a gyűjteményt, ahogy az a múzeum saját történeti hagyományaiból, az általános európai múzeumi gyakorlatból, no meg a művészet valós történetéből is természetesen következik. Ráadásul a magyar művészetnek ez az 55 évvel ezelőtti, szovjet mintájú kiszakítása a nemzetközi kontextusből és egyfajta karanténba zárása pont egy olyan nemzetközileg kevésbé ismert és elismert nemzeti művészet esetében igazán hátrányos, mint amilyen a mienk is. Az új múzeumi negyed elkészülte után tulajdonképpen visszaáll az 1957 előtti rendje a Szépművészetinek: vagyis ismét együtt fogja őrizni és bemutatni a magyar és európai képzőművészetet, igaz a helyszűke miatt csak a 18. század végéig. Így a Szépművészeti az úgynevezett régi mesterek galériája lesz, mint például a müncheni Alte Pinakothek, vagy a berlini Gemäldegalerie Alter Meister. A Városligetbe költöző Új Nemzeti Galériában pedig az 1800-tól 1950-ig terjedő korszakot mutatjuk majd be, szintén együtt a magyar és nemzetközi anyagot, míg az Új Nemzeti Galériával összekapcsolódó Ludwig Múzeum állandó kiállításának időhorizontja az ötvenes évektől máig terjed majd. Fontos hozzátenni: a saját régi modellünkhöz térünk vissza, hiszen a Szépművészeti is így működött 1957-ig, amikor a Nemzeti Galéria létrehozásával szovjet mintára, két lépcsőben, kioperálták belőle a magyar anyagot. Az új múzeumi negyed három múzeumában az európai és magyar művészettörténet teljes íve végignézhető és végigjárható lesz: az antikvitástól kezdve a régi mestereken és a modernitáson át a kortársakig.
 
Sok vita folyt a Szépművészeti és a Nemzeti Galéria újraegyesüléséről: tényleg csak a Szovjetunióban volt ebben a formában szétválasztva a nemzetközi és a hazai gyűjtemény?
 
A szovjet példa volt a mértékadó azokban az esetekben, ahol nemzeti hovatartozás szerinti szétválasztás történt. Többen hivatkoznak a bécsi Kunsthistorisches Museumra, hogy lám, onnan is kikerült az osztrák nemzeti régi mester anyag a Belvedere kastélyba. De egyet elfelejtenek: hogy mikor került ki. A szovjet megszállás alatt, 1953-ban, két évvel az orosz csapatok kivonulás előtt. Nálunk ráadásul – a bécsi példával ellentétben – teljes szétválasztás történt, míg ott a Belvedere gyűjteménye a 19. századtól már együtt gyűjti és mutatja be a nemzeti és nemzetközi anyagot. Az oroszokon kívül még Ukrajnában és Bulgáriában van hasonlóan teljes, a kortársakig történő szétválasztásra épülő modell – természetesen szovjet örökség ez is. Nem hiszem, hogy a múzeumi világ ezen blokkjában kellett volna maradnunk.
 
*
 
 
Sokan meglepődtünk 2011 elején Szőcs Géza bejelentésén a múzeumi negyed nagyívű víziójáról. Hol tart pontosan ennek a víziónak a megvalósulása 2013 végén?
 
Fejlődött, gazdagodott az elgondolás, de nem változott az alapgondolat, az, hogy mely múzeumok kerüljenek ide, hogy a millenium időszaka óta itt létező intézmények 21. századi fejlesztésekkel egészüljenek ki, s hogy ezzel együtt a zöldfelület is megújuljon és bővüljön. Ez nem valamiféle erőszakos kormányzati beavatkozás a város szövetébe, hanem épp fordítva: a múzeumi negyed, a Liget Budapest projekt csak továbbvitele annak a hagyománynak, amit e területre a város jó 150 éve kitalált magának. A Városliget mindig is, különösen a millenniumi kiállítás óta, több volt a város és a nemzet számára, mint egy városi zöldfelület. Itt egy olyan, parkba ágyazott kulturális-rekreációs intézményegyüttes jött létre, amely az idelátogatóknak természeti, kulturális és szabadidős-szórakoztató élményeket egyaránt nyújt. A 19. század végétől kezdve múzeumok, kiállítóhelyek egész sora működik itt: Szépművészeti, Műcsarnok, Vajdahunyad vára, Közlekedési Múzeum és a régi Műcsarnok, a mai Olof Palme Ház). Ezeket öt új, világszínvonalú múzeumépülettel gazdagítva egy európai rangú múzeumegyüttest hozunk létre, továbbfolytatva s egyben méltón befejezve a millennium idején létrejött Liget-fejlesztést. Ahogy a projekt előkészítése haladt előre  egyre világosabbá vált: nem lehet és nem is érdemes önállóan múzeumi negyedről beszélni. A Ligetet az teheti a potenciális külföldi turisták számára különösen vonzóvá, hogy a Liget intézményeinek és zöldfelületének megújítását és fejlesztését követően egy Európában egyedülálló gazdagságú kulturális-rekreációs városi szövet jön létre, amely a városokba irányuló családi turizmus vonzerői, brandjei között a piacvezetők közé kerülhet a kontinensen. Ez alapvető feltétele annak, hogy hogy ne csak kiadjunk közpénzeket erre a fejlesztésre, de a növekvő turizmusból vissza is térülhessenek ezek a kiadások. 2013 nyara óta, a vonatkozó kormányhatározat értelmében Liget Budapest projektnek hívjuk a tervezett városligeti fejlesztések összességét, amelyek léptéke és jelentősége csak a 120 évvel ezelőtti millenniumi fejlesztésekhez hasonlítható.
 
Nézzük az egyes tervezett múzeumi intézmények koncepcióját. Mi lesz a fotográfiával?
 
Szomorú látni, hogy Magyarország mennyi kihasználatlan lehetőséggel rendelkezik, hogy számos kincsünkkel milyen rosszul gazdálkodunk. Erre példa többek között a Magyar Fotográfiai Múzeum helyzete, amely gyűjtemény a nemzetközileg legismertebb és legelismertebb magyar képzőművészeti ág alkotásait őrzi és mutatja be. A múzeum jelenleg  Kecskeméten működik, s mindössze háromezer látogatója van egy évben. Biztos vagyok benne, hogy a városligeti új múzeumi negyedben ez a szám közel százszorosára fog nőni. Vagyis ebben a témában alig egy százalékát használjuk ki a lehetőségeinknek. És hozzáteszem: ha a város igényt tart rá, Kecskeméten is meg fog maradni fotóművészeti kiállítóhelynek a mostani épület, tehát a helyi közösség és a Kecskemétre látogatók nem fogják elveszíteni az intézményt. A Fotográfiai Múzeum gyűjteménye több mint 700 ezer darabból áll. A magyar fotótörténetet bemutató állandó kiállítás nem arról szólna, hogy évekig ugyanazt a néhány fotográfiát látjuk: ezt papíralapú művek esetében nem is lehet megtenni. Azok rendszeresen cserélődni fognak, de a látogatók  mindig fognak találkozni Kertész, Capa, Brassaï, Escher és a többi kiválóságunk műveivel. Ez egy úgynevezett fél-állandó kiállítás lesz, változó fókuszokkal, a magyar fotográfia legnagyobb mestereinek állandó szereplésével.
 
A Magyar Zene Háza is a terv része.
 
Ha van művészeti águnk, ami igazán elismert a világban, az a zene. Van Budapesten vagy száz muzeális intézmény, emlékszobáktól a nagy múzeumokig; de a magyar zenetörténetnek nincs egy átfogó kiállítása sehol. Ez akkor is abszurd helyzet, ha már jó ideje hozzászoktunk.
 
Hogyan mutatnák be a zenét ebben az új múzeumban? Mert porosodó vitrinekben tartott régi partitúrák bemutatására nincs szükség.
 
Nos, arra valóban nincs. Nyilvánvalóan friss megközelítésű, interaktív, izgalmas kiállítást kell majd létrehozni, ahol úgy az akár az itthon felnövekvő generációknak, akár az idelátogató külföldieknek élményszerűen mutassa be zenekultúránk értékeit. Jó példa a zene újszerű bemutatására a bécsi Haus der Musik. Ez is inspirálta azt a munkabizottságot, amelyben Rockenbauer Zoltántól Gőz Lászlón és Batta András zeneakadémiai rektoron át Kovács Gézáig, a Filharmónia igazgatójáig a legkiválóbb szakértők dolgoztak. Arra jutottak: szükség van a Zene Házára, mert a magyar zenekultúra tartozik ezzel a világnak és önmagának. A felnövő nemzedékek miatt viszont olyannak kell lennie, ami fel tudja venni a versenyt a mai internetes, közösségi médiás közegben. Be lehet rendezni egy hagyományos vitrines kiállítást, de azt a mai srácok nem fogják megnézni, vagy ha egy osztálykiránduláson mégis, az nem fogja megérinteni őket: nem fog eljutni sem a szívükig, sem az agyukig. A tervezett állandó kiállításnak lesz egy interaktív, animációkon és más izgalmas felületeken alapuló nagy zenetörténeti íve, míg egy másik része a hallás fiziológiájával foglalkozik majd, szintén a legújabb technológiákat bevonva, élményszerűen.
 
A nagy komolyzenei alkotókon túl a könnyűzene is bekerül majd a Magyar Zene Háza profiljába?
 
Igen, a népzene és a könnyűzene is biztosan bekerül majd, de hogy pontosan milyen módon, annak kigondolására még van idő. Az biztos, hogy az időszaki kiállításokon téma lehet a popzene, sőt, az időszakikon minden jöhet majd, ami zene vagy azzal határos terület. Ebbe az irányba már a nagy múzeumok is nyitnak: a londoni Victoria and Albert Museumban nemrég zárt például egy David Bowie-kiállítás, amely az intézmény utóbbi egy évtizedének legsikeresebb tárlata volt, több mint 300 ezer látogatóval. De például a New York-i Metropolitan a punk mozgalomnak szentelt kiállítást ebben az évben, Sid Vicious-szal a plakátokon. Ilyen típusú kiállításoknak minden további nélkül lehet majd helye a Zene Házában is. 
 
Költözik a Néprajzi Múzeum is a tervek szerint.
 
A Néprajzi Múzeum jelenleg a Kossuth téren, a Kúria egykori épületében van, ami alapvetően alkalmatlan múzeumi célokra. A Kúria vissza fogja kapni az épületét, és a Néprajzi a múzeumi negyedben fog végre méltó, saját épülethez jutni. A Néprajzi Múzeum története egyébként pont itt indult a Városligetben, a Millenniumi Kiállítás Néprajzi Falujában, így mondhatjuk,hogy a Néprajzi hazatér a Ligetbe. De van például egy nemzetközi viszonylatban is kiváló óceániai gyűjteménye a Néprajzinak, ami emberemlékezet óta raktárban porosodik. ezt is végre kiállíthatják. A tervezett új múzeumban lesz más újdonság is, így például egy ezer négyzetméteres, kimondottan a gyerekeknek szóló múzeum, ami az ő nyelvükön, az ő világuknak megfelelően fogja bemutatni az etnográfiát. Ezt az új intézményt is izgalmas, gazdag tárgyi anyagot bemutató, sok kommunikációs csatornán beszélő, új technológiákat használó múzeumként képzeljük el. Csak dicsérni tudom a néprajzis kollégákat: ez az egyik legjobban előkészített munkaanyag a múzeumnegyedes intézmények tervei közül.
 
Mi lesz az Építészeti Múzeumban?
 
Az Építészeti Múzeum jelenleg talán a legkisebb magyar múzeum, egy fontos dokumentumtárral, ám önálló épület és kiállítás nélkül, egy darab alkalmazottal, a kiváló Ritoók Pál igazgatóval, aki egyébként az Építészeti Múzeum megvalósítását előkészítő munkabizottság vezetője. Az Építészeti Múzeumot is a mai látogatók nyelvén beszélő formában kell majd létrehozni. Lesz egy nagy magyar építészettörténeti állandó kiállítás, és emellett időszaki kiállításokkal is közelebb hozzuk majd az építészetet a látogatókhoz. Az építészeknek az a nagy szerencséje – vagy rosszabb teljesítmény esetében szerencsétlensége –, hogy amit létrehoznak, az sok emberöltőn keresztül velünk marad, s a legszélesebb nagyközönség látja nap mint nap. Hogy az építészetet mélyebb összefüggéseiben is megértsük, azt ennek a múzeumnak kell biztosítania. Ráadásul nem véletlen a múzeum itteni elhelyezése sem: hasonlóan a fotográfiához és a zenéhez, az építészet is egy kiemelkedő nemzeti kulturális márkánk: a szecesszióban, a Bauhausban és az organikus építészetben világszínvonalú alkotásaink, mestereink vannak.
 
Mi fogja össze ezt a múzeumi komplexumot?
 
Ahogy a fentebbiekből is látható, ez egy átfogó művészeti „múzeumsziget” lesz, erős nemzeti brandekkel. Képzőművészet, fotóművészet, építészet, zene, népi kultúránk, mindez beleszőve a Városliget megújuló parkjának és intézményeinek struktúrájába. Nem csak a mi tapasztalatunk, hanem a múzeumi negyed projektjén dolgozó nemzetközi tanácsadó partnerek is megerősítik: nincs még egy olyan városi szövet Európában, ahol ilyen komplex és magas színvonalú intézményi háló ágyazódna be egy városi parkba, széleskörű szabadidős és kulturális szolgáltatásokat nyújtva az idelátogatóknak. Hiszen ne felejtsük el: van itt egy 150 éves Állatkert, ami a Vidám Park helyén fog bővülni, többek között a kontinens legnagyobb alapterületű biodómjával, a Pannon Ősparkkal és egy Magyar Meseparkkal. A jelen állapotában is évi több mint 300 ezer látogatót vonzó Fővárosi Nagycirkusz a mostani elaggott helyett egy új épületet kap, amely mellé egy kamaraépület is kerül, a színházat, zenét és táncot is integráló új cirkuszi produkciók bemutatására. Ez a kettős megoldás világújdonság lesz, kiugró fejlődési lehetőséget biztosítva a nagy tradíciójú magyar cirkuszművészetnek. A Ligetben van továbbá a Széchenyi Fürdő, amely évi egymillió látogatójával a zászlóshajója az európai fürdőfővárosként számon tartott Budapest hasonló intézményeinek. Itt van Európa egyik legnagyobb alapterületű, századfordulós építésű, most felújított szabadtéri műjégpályája. A Vajdahunyad várának funkciója a jelenlegi tervek szerint nem változik, de a benne működő Mezőgazdasági Múzeum a mára és a jövőre sokkal nyitottabb és izgalmasabb intézmény kell, hogy legyen: ott van például a világ élelmiszerellátásának számos, világszerte és idehaza is akut problémája, aminek bemutatása és értelmezése elől nem térhet ki egy korszerű agrármúzeum; de teret kellene adnia például a gasztronómia iránti egyre növekvő társadalmi érdeklődésnek is. A Petőfi Csarnok katasztrofális minőségű és állapotú épületét elbontják, és helyén, ahol egykor egyébként az ezredéves kiállítás Nagy Iparcsarnoka állt, egy science center, egy mega-„csodák palotája” jön majd létre. És természetesen a park felújítása is a rekonstrukció része: egy évtizedek óta egyre rosszabb állapotú zöldfelületről beszélünk, amelynek nemcsak a megújítása de a bővítése is része a Liget Budapest projektnek. Megismétlem, mert e téren sok a félreértés vagy akár a szándékos félremagyarázás: a Liget zöldfelülete, amelynek aránya a parkon belül jelenleg ténylegesen csak 60 százalékos, egyértelműen nőni fog! Ráadásul a parkfelújítás terén számos gyors intézkedés is várható: az állami vagyonkezelő már a következő évben több olyan problémát meg fog e téren oldani, amivel – látva a Liget mai állapotát – úgy tűnik, eddig nem igazán törődött senki. A Liget Budapest projekt elkészültekor, 2018-ban egy felújított és megnövelt zöldfelületű parkban a fenti komplex és minőségi intézményi háló – a ligeti hagyományokat követve – egy nagy családi élményparkot fog kiadni, amely a maga nemében egyedülálló lesz Európában, új névjegyet és turisztikai vonzerőt teremtve Budapestnek és az országnak.
 
Az ide kerülő intézmények egymástól függetlenek maradnak?
 
Igen. Nem is lenne szabad összevonni őket, nincsen semmi köze a néprajznak a zeneházhoz vagy a a fotográfiához, a gyerekeknek szóló tudásközpontnak a Szépművészetihez, és sorolhatnám tovább. Persze a megújult Városligetben is lesznek közös feladatok: a park fenntartása, a közös fesztiválok és programok szervezése, a Liget Budapest márka hazai és nemzetközi promóciója.
 
Mire mehet a nemzetközi versenyben a Liget Budapest?
Ma a turisztikai piacot, csakúgy mint szinte bármelyik globális piacot a világon, a brandek irányítják. A Liget Budapest márka a családi keretben, gyermekekkel együtt tervezett néhány napos városlátogatások, a „city break” kategóriájában a piacvezetők közé tartozó vonzerővé válhat majd Európában; lehetővé téve, hogy az ennek köszönhetően Budapestre irányuló többletturizmus bevételeiből a fejlesztésre fordított pénzek megtérüljenek. 
 
*
 
Részletesen beszéltünk a koncepcióról, de mit lehet tudni az új épületek elhelyezéséről, helyszíneiről? Az egykori Felvonulási téren lesz az új múzeumi negyed nagy része?
 
Az elhelyezési és ötletpályázat októberben lezárult. A pályázatok elemzése alapján viszonylag pontos megközelítéssel láthatóvá vált, hogy hol lesznek az új múzeumok. A Néprajzi Múzeum a Hermina út és a Kós Károly sétány sarkán; az Új Nemzeti Galéria a Ludwiggal együtt pedig a Dózsa György út és az Ajtósi Dürer sor kereszteződésénél. A Szépművészetivel valamint a Közlekedési Múzeummal együtt tehát négy nagy közgyűjtemény lesz a Városliget négy sarkában. Ugyanakkor a Dózsa György út menti tengely a Hősök terét és az Ötvenhatosok terét érintve hangsúlyt fog kapni: itt lesz a Szépművészeti, a Műcsarnok, a Fotográfiai Múzeum, az Építészeti Múzeum és új Nemzeti Galéria. A Városligeti fasort folytató, a Ligetet eredetileg átszelő sétatengelyt viszont újra meg kell nyitni, egészen a PeCsáig, ami minden szempontból egy borzadály, el is fog tűnni. Helyette egyfajta nagyszabású Csodák Palotája fog létrejönni, egy Children's Science Center, egy gyermek és ifjúsági tudás- és élményközpont. Ezt az egykori sétatengelyt eltorlaszolják a Hungexpo régi, lerobbant irodaépületei, amelyek lebontásra vannak ítélve. Itt, a sétatengely mentén jöhet majd létre a Magyar Zene Háza, ami távolabb lesz az út zajától, így egy kisebb kültéri koncerthelyszín is kapcsolódhat esetleg hozzá.
 
Az elmaradt eredeti bővítés után milyen fejlesztéseket érdemel most a Szépművészeti Múzeum épülete?
 
A háború vége óta a közönség elől elzárt Román Csarnok felújítása nevesítve van a Liget Budapestről szóló 2013 júliusi kormányhatározatban. A Csarnok és környékének rendbetétele nagy előrelépést fog jelenteni a Szépművészeti immár 25 éve zajló rekonstrukciós folyamatában.
 
*
 
Eljutottunk a koncepció és a lehetséges helyszínek bemutatásáig, jöjjenek most a nyilvános viták főbb pontjai. Kemény kritikákat is kapott a múzeumnegyed projektje, az egyik legfontosabb vitapont pedig épp az volt, hogy nem volt elég vita. Hogy látja közel három év után, volt-e elég vita és párbeszéd?
 
Vita és párbeszéd volt és van is bőven, persze mindig lesznek, akik számára ez sosem elég. Számtalan felület áll ehhez rendelkezésre, a felkért munkabizottságoktól kezdve a közösségi médiáig, legutóbb pedig a szocialista főpolgármester-jelölt a közteret is igénybe vette, persze nem igazán a párbeszéd igényével, de ez egy kampányidőszakban majdhogynem természetes. Ami releváns érv és ellenérv felmerülhetett, azzal szembesültünk. Aki végigkísérte az elmúlt évek történéseit, igazán nem mondhatja, hogy a szőnyeg alá söpörtük a vitás kérdéseket.
 
Egyes kritikusok magát a városligeti helyszínt is megkérdőjelezték, mondván: a belvároson kívüli,  lepusztult, kiürült ipari negyedek valamelyikében kellene barnamezős beruházással létrehozni a múzeumi negyedet.
 
A barnamezős beruházással ez ügyben kétszeresen is baj van. Egy barnamezős beruházásnak csak akkor szabad nekilátni, ha a befektetendő állami források mellett van esély a magántőke megmozdítására is, hogy egy élhető, sokrétű városi szövet jöjjön létre azon a rozsdaterületen, amin az állam a kezdő lépést a maga – jelen esetben mondjuk múzeumi – beruházásával megteszi. Azonban mindenki tudja, hogy a 2008-ban kirobbant pénzügyi és ingatlanpiaci válság óta Budapesten a zéróhoz közelít a magánforrású ingatlanfejlesztés, így belátható időn belül teljesen irreális elképzelés bármiféle nagy léptékű barnamezős beruházásról vizionálni. Csak példaképpen: a MüPa és a Nemzeti Színház akkori áron mintegy 45 milliárd forintba került, ami végső soron közpénzből lett finanszírozva. A projekt jó egy évtizede, még jócskán a válság előtt indult. Kérdem, kialakult azon a barnamezőn, az egykori ferencvárosi rendező pályaudvar helyén egy élhető és élő, izgalmas városi szövet? Most több urbanista a rákosrendezői pályaudvart javasolja a múzeumi negyed helyszínének: papíron lehet, hogy megáll az ötlet, de a valóságban ez egy méretes és szomorú csőd lenne. A másik érv a budapesti barnamezős múzeumépítéssel szemben, hogy európai rangú brandet pusztán egy múzeumi negyeddel – tekintettel a hazai műtárgyállomány összetételére – Budapesten nem tudunk építeni: ahhoz kellenek a város ez irányú tradíciójához, vagyis a városligeti intézményrendszerhez való, az előbb részletesen kifejtett kapcsolódás szinergiái. Márpedig, ha a fejlesztés eredményének esélye sincs arra, hogy európai szintű vonzerővé váljon, a projektre kiadott közpénz tekintetében nem számíthatunk visszatérülésre, ami pedig a mai gazdasági helyzetben elengedhetetlen feltétel egy ilyen léptékű és tartalmú fejlesztés esetében.
 
Kritika az is, hogy ennyi múzeumot nem fog tudni végigjárni a látogató.
 
Aki ezt a kritikát megfogalmazza, sose gondolkodott a branding lényegéről, vagy ha mégis, akkor sajnos nem értette meg. A Ráday utcába se azért megyünk, hogy végigegyük az összes éttermet. Senki nem kéri ezt se rajtuk, se rajtunk számon. A brand és a széles választék vonz oda bennünket, és ha ott vagyunk, kiválasztjuk, hogy azon a napon éppen mi érdekel minket. 
 
Ez is egy érve abban a vitában, ami a centralizáció és a decentralizáció hívei között zajlik?
 
Ennek nincs köze a centralizáció-decentralizáció témához: ahonnan a három ténylegesen költöző múzeumi intézmény elkerül, marad bőven kulturális-turisztikai vonzerő; a Ligetbe költözésnek pedig az az oka, hogy Budapesten létrejöhessen egy erős családi turisztikai brand. Az a cél, hogy a múzeumi negyed – a régi, száz éves intézményekkel és az új, nemzetközi tervpályázat útján megvalósuló, reményeink szerint landmark erejű múzeumépületekkel – beágyazódjon a Városliget színes és unikális intézményi szövetébe, s ennek révén a Liget Budapest egy új, hatékony turisztikai vonzerővé váljon a főváros és az ország számára. Az emberek a piacon ugyanis alapvetően két dolgot vásárolnak: az olcsó árukat és a brandeket. Ez minden termékre vonatkozik: Budapestet is el kell adni a városok versenyében. Az a szomorú tény, hogy ma feleannyi, harmadannyi turista jön Budapestre, mint Bécsbe, Prágába, Amszterdamba, Barcelonába. Pedig Budapestnek ezekkel a városokkal összemérve is versenyképes adottságai vannak, hisz potenciálisan az egyik legvonzóbb európai metropolisz. Amit a romkocsmák előre nem tervezetten megvalósítottak a maguk piacán, a „melyik a jobb partiváros” versenyben, vagyis hogy általuk létrejött a város javára egy világhírű brand; nos ezt a Liget Budapest projekttel tudatosan is felépíthetjük. Az európai nagyvárosokba irányuló city breakek óriási piacán kell helyt állnia és előre kell lépnie Budapestnek. Ha – ahogy erre volt javaslat – a városban szétszórva, „decentralizálva”, foghíjtelkek beépítésével, a Rákosrendezőn, netán a Népliget szélén – s még sorolhatnám az ötleteket – húznánk fel öt új múzeumot, az nem vonzana ide többletturistát. Nagyon sok pénzt költenénk el úgy, hogy egy egyedülálló lehetőséget megint elszalasztanánk. El kell ismernem, hogy ebben azért fantasztikus praxisunk van: az elmúlt negyedszázadban, azaz a rendszerváltás óta elszalasztott lehetőségek terén Budapest vitathatatlanul a piacvezető európai fővárosok közé tartozik.
 
Sokan félnek attól, hogy csökken és sérül majd a Városliget zöld felülete.
 
Nézzük meg közelebbről, miből táplálkozik ez a félelem. Már júliusban kormányhatározat született arról, amit most a Városliget törvény is megerősített: a fejlesztések során nem csökkenhet a terület biológiai aktivitása, ami egy egzaktul mérhető érték, sőt a zöldfelület értékének, minőségének növekednie kell. Nos, ami a félelmeket illeti: vannak azok, akik a fentebbi kormányzati garanciák ellenére tényként állítják, hogy félni kell, mert igenis csökkenni fog a Liget zöldfelülete; s vannak azok, akik hitelt adnak ennek az állításnak – mert hiszen látják, hallják a médiában, akkor pedig biztos úgy van, s ennek következtében kezdik el félteni a Ligetet. Az előbbiek egy jól ismert politikai kommunikációs taktikát alkalmaznak, ezt teszi ez ügyben a szocialisták főpolgármester-jelöltje is: vázold fel valami szörnyűség fantomját a horizontra, kezdj el kivont karddal küzdeni ellene, s bizonygasd a végsőkig való elköteleződésed, s azt, hogy te mindenkit megvédesz tőle. Ezt a magatartást korántsem az amúgy nem is létező szörnyűség elleni hevület motiválja, hanem az azon felháborodókat vagy attól félőket maga mögé gyűjteni igyekvő, táborképző politikai számítás józan logikája. Hadd erősítsem meg tehát még egyszer: nem csökkenni, hanem nőni fog a Városliget jelenleg mindössze 60 százalékos zöldfelületi aránya, s közben a Liget Budapest projekt részeként egy több milliárd forintos kertrehabilitáció is meg fog valósulni – s ennek következtében a növekedés mellett még a minősége is javulni is fog a ligeti zöldfelületnek. 
 
Nem lesz tehát jobban beépítve a Városliget?
 
A Városliget beépíthetősége körül számos félreértés s olykor félremagyarázás van, például hogy közpark esetében jogszabály szerint három százalék a beépíthetőség, miközben már most is közel hat százalék a ténylegesen beépített terület. Ez tény, de a Városliget beépítettsége már a vonatkozó jogszabály hatályba lépésekor is közel duplája volt a közparkra vonatkozó 3 százalékos felső határnak. Ebből pedig pont arra következtethetünk, hogy a Liget mindig is több és más volt, mint egy szokványos városi park. Itt bizony történetileg is mindig erőteljesen jelen volt a kulturális-rekreációs intézményi komponens. A túlzott beépítettségre hivatkozó megközelítés ráadásul azt sugallja, mintha a be nem épített 94 százalék tisztán zöld volna, s bármit is építünk, az a zöldből fog elvenni. Ez nem igaz. A Liget tényleges zöldfelületi aránya pusztán 60 százalék. Ebből közel 6 százalék az épület, a többi 34 százalék le van betonozva, bódékkal és utakkal van lefedve: csak az Ötvenhatosok tere 50 ezer négyzetmétert visz el a Ligetből. Az pedig sima kommunikációs fogás, hogy a beépítettség százalékos arányának növekedésével riogatnak, hiszen úgy tudjuk a beépítettségi hányadot növelni – mert nyilván növekedni fog –, hogy közben a tényleges zöldfelületet is növeljük. Nem tetőteraszok beszámítása révén, hanem a legközönségesebb módon, a normál parkfelület bővítésével. A másik mítosz a Városliget zöldfelületének túlhasználtságával riogat, pedig a Liget mint park nemzetközi összehasonlításban és önmagában tekintve is alulhasznált. Ennek a parknak a hatszázezer négyzetméternyi zöldfelületét ma egyszerre átlagosan nem használja több, mint egy-másfélezer ember, tehát nagyjából távcsővel keresgélhetik egymást a park látogatói. Összevetésnek: az amszterdami Vondelpark hozzávetőleg a mi Ligetünkkel egyidős, de csak feleakkora. Az egy felújított és kiválóan karbantartott városi zöldterület, viszont évi 10 millió látogatója van. Ez olyan, mintha itthon évente 20 millióan látogatnák a Városliget parkfelületeit –miközben ennek csak ötöde-hatoda a parkot ma ténylegesen látogatók száma.
 
A nyugati nagyvárosok parkjainak minőségét nagyban meghatározza, hogy csak nappal vannak nyitva, éjszakára pedig bezárják őket. Körbe lesz kerítve a Városliget?
 
Felmerült, de több ok miatt nem fogjuk elkeríteni. Ez az egyik első olyan közpark Európában, ami eredetileg is közparknak épült, nem pedig királyi vagy arisztokrata magánparknak. Szimbolikus hagyomány a Városliget nyitottsága, gesztusként sem lenne szép az elzárása. De a sok itt lévő épület, intézmény miatt technikailag és optikailag is nehéz lenne ezt korrektül megoldani. Megfelelő biztonsági, kertfelügyeleti szolgálattal kell majd biztosítani a felújított Liget állapotának megőrzését.
 
*
 
 
Az interjú vége felé jöjjön a legfontosabb kérdés a múzeumnegyeddel kapcsolatban: mindezt miből?
 
Két fontos pillére van a fejlesztésnek. Az egyik a törvényi szabályozás: a vagyonkezelés rendezése és egy speciális városligeti építési szabályzat elkészítésének elrendelése – erről az Országgyűlés döntött a karácsony előtti napokban. A Városliget 99 évre ingyenesen a száz százalékban állami tulajdonú Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. vagyonkezelésébe kerül, amely ezzel nem annyira jogokat, hanem sokkal inkább kötelességeket vesz át: a Liget fenntartásának, megújításának és fejlesztésének a kötelezettségét. A másik pillér a pénzügyi feltételek megteremtése. Ennek részletei 2014-ben válnak majd világossá. Egy biztos: Budapest az uniós regionális operatív programokból nem fog részesedni, hiszen Budapest fejlettsége az uniós átlag fölött van. Azt kell majd megvizsgálni, hogy a központi hozzáférésű uniós forrásokból mennyit és hogyan lehet a Liget Budapest projektre fordítani, de ezek mellett biztos szükség lesz nemzeti költségvetési forrásokra is. Ezért is elengedhetetlen, hogy ne csak beletegyünk, hanem  nyerjünk is vissza közpénzt a projektből, mégpedig az elkészült Liget Budapest által generált turisztikai többletbevételekből. 
 
Mennyibe kerülhet a teljes projekt?
 
A Liget Budapest mintegy 150 milliárd forintba kerül majd, ennek nagyjából a fele az új múzeumi épületek költsége lesz.
 
A Szépmű lefújt bővítése előtt nem volt nyílt tervezési pályázat, ez volt a kritikák egyik fő pontja. Most mi várható?
 
Való igaz, akkor egy meghívásos pályázat volt. Most nyílt, nemzetközi, kétfordulós pályázat lesz, amit 2014 elején ki is írunk, és őszre várható az eredményhirdetés. Négy különálló, de egyidejűleg kiírt és elbírált pályázat lesz az öt múzeumi épületre. Kulturális középületre nemzetközi építészeti pályázatot nem írtak ki Magyarországon a Monarchia kora óta – sem a két háború között, sem a szocializmus idején, sem a rendszerváltás után. Biztos vagyok benne, hogy több száz pályázat fog érkezni, s köztük számos világnagyság is ott lesz. A sikeres projekt érdekében már több mint egy éve együttműködünk a kanadai alapítású Lordculture-rel, amely a világ legnagyobb múzeumfejlesztési tanácsadó cége, 1700 projekttel a háta mögött. Ők a tervpályázati kiírás előkészítésében való hatékony közreműködésen túl segíteni fognak abban is, hogy a legjobb nevű  építészirodák is bizalommal foglalkozzanak a budapesti pályázat lehetőségével. A párizsi székhelyű UIA építészeti szövetséggel is együttműködünk, hogy az ő széles körben elfogadott elveik szerint legyen kiírva a nemzetközi pályázat. Ennek érdekében a vonatkozó kormányrendeletet is módosítani kell majd.
 
Készülnek a hatástanulmányok? És ha igen, mikor fogjuk azokat megismerni?
 
A hatástanulmányok készülnek, és szemléletesen fogják igazolni, hogy egyáltalán nem túlzott néhány éven belül jelentős turisztikai többletforgalommal számolni. Belátható időn belül vissza fogja hozni a befektetett közpénzt, természetesen nem a múzeumokon, hanem a szálloda- és vendéglátóiparon és egyéb kereskedelmi többletbevételeken keresztül. De a fejlesztések várható közgazdasági hatásának elemzésén túl szakértőink és partnereink természetesen dolgoznak az urbanisztikai, környezetvédelmi, műemléki, közlekedési hatástanulmányokon is, ezeknek 2014 közepéig kell elkészülniük. 
 
Mi a múzeumi negyed jelenleg várható menetrendje?
 
A nemzetközi tervpályázat jövő évi kiírását illetve elbírálását követően – a 2014 június 30-ig a fővárosi önkormányzat által megalkotandó városligeti építési szabályzat alapján – 2014 végéig elkészül a Liget Budapest fejlesztés teljes mesterterve. Ennek alapján a szükséges engedélyezési eljárásokat követően 2015 második felében kezdődhet meg a tényleges építési tevékenység. A fejlesztések befejezését 2018-ra prognosztizáljuk.
 
A Szépművészeti Múzeum addig is zavartalanul működik tovább? Mik a tervek 2014-re?
 
A jelenlegi futó, az itáliai barokk művészetet bemutató, Caravaggiótól Canalettóig című retrospektív tárlatunk – amelyhez hasonló átfogó kiállítást a korszakról utoljára 90 éve rendeztek Firenzében – a nemzetközi szaksajtótól a legmagasabb elismeréseket kapja: a Neue Zürcher Zeitung vezető műkritikusa egyenesen 2013 legfontosabb kiállításaként nevezte meg. Ez a tárlatunk február közepéig lesz látható, majd tavasszal nyílik a Toulouse-Lautrec születésének 150. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás, amely elsősorban grafikai gyűjteményünk gazdag, mintegy kétszáz darabos anyagára épül majd. Ezt követően, ősszel pedig ismét egy jelentős nemzetközi együttműködésen alapuló tárlatot nyitunk, Rembrandt és a holland aranykor festészete címmel.  
 
Most egyszerre a Szépművészeti igazgatója 2004 óta, immár a második ciklus 2014-es végéhez közeledve, másrészt pedig a múzeumi negyed miniszteri biztosa. Hogyan tervezi a személyes karrierjét a következő évekre?
 
Amennyiben a miniszter úgy gondolja, hogy a biztosi munkámat folytatni kell, azt szívesen megteszem a Liget Budapest projekt remélhetőleg eredményes lezárásáig, ami 2018-ban várható. A Szépművészeti vezetésére kapott ötéves főigazgatói megbízatásom 2014-ben lejár, de látva az előttünk álló feladatokat, amelyek épp egy következő ciklus idejét töltik ki. Ezt a ciklust szeretném még megpályázni és tisztességgel végigcsinálni.
 
*
 
Fotó: Borifoto.hu.

Összesen 68 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

látvány tervek, vagy ez az, amit Szőts dobott még be..azt a Városliget meg részint eltünik?

hosszú :D annyira nem mozgat...Regnum marianum templom visszakerül...?M

Válaszok:
peninsulavaldes | 2014. január 2. 14:07

azért a Regnum Marianummal nem kéne viccelni.
No, persze, lehet, hogy te inkább a helyére épített Tanácsköztársasági emlékműt hiányolod, vagy a dísztribünt..

Válaszok:
Felebarát | 2014. január 2. 14:11

Penike drága, nem viccnek szántam...látsz ott ilyen smájli dolgot...?

Válaszok:
peninsulavaldes | 2014. január 2. 14:12

jól van na!:)

Válaszok:
Felebarát | 2014. január 2. 14:16

na azért :D

tudod éljen a hazaszeretet...

valahol :D


pl Osztrákoknak olyna szép Attila szoboregyüttesük van, nekünk mikor lesz?

Válaszok:
peninsulavaldes | 2014. január 2. 14:19

a szívünkben éljen:D

Válaszok:
Felebarát | 2014. január 2. 14:21

szép

Válaszok:
Felebarát | 2014. január 2. 14:24

nálunk a csekkadóból, minden városban lehetne egy, meg Árpád stb...

Válaszok:
peninsulavaldes | 2014. január 2. 14:26

Ond, Kond, Töhötöm stb

Válaszok:
Felebarát | 2014. január 2. 14:30

jah meg Hapci, és kuka

Válaszok:
peninsulavaldes | 2014. január 2. 14:37

kertitörpék

Válaszok:
Felebarát | 2014. január 3. 18:06

Gondolom, hogy a Közgép lesz a kivitelező.

Szerintem ez fantasztikus!
Személyesen fáj, h. Prága vonzóbb turisztikai úticéllá vált, mint Pest.
Ez a terv szuper és tényleg el tudom képzelni, h. hihetetlen vonzereje lenne.
A Baán korszak Szépművészeti kiállításai pedig új korszakot jelentenek a magyar múzeum világban.

Pest, sajnos, nagyon piszkos.
A rengeteg, ház lábazatra, járdára csinált kutyapiszok bűzös, még télen is, mikor a vizelet lassabban bomlik, de nyáron kimondottan bűz van egyes belvárosi utcákon.
A Ferencvárosban és a Madách tér és a Nagykörút között járva tapasztaltam nehezen tolerálható látványt, szagot.
Nagyon röstellen magam, h. ennyire nem rokon dolgokról írok, de a turizmus kívánatos növekedéséről sajnos, rögtön az általános kosz jut az eszembe.

Válaszok:
Laibach | 2014. január 2. 15:36

VIII.ker. Diószeghy utca és környéke, akár Mogadishu.

Érdekes, a Vaskeféről egy szó sem esett.
Hogy őszinte legyek, itt a soha sem volt alkalom annak a borzadálynak az eltűntetésére

Azon agyalok ki lehet a muki és eddig mit tett le az asztalra, hogy egy ilyen nagy formátumú projektet bíztak rá?

"Jó és népszerű időszaki kiállításokat szervezett a Szépművészetiben és mostanában már a Nemzeti Galériában is."

Ez messze nem elég indok ahhoz a hatalomhoz és befolyáshoz amivel rendelkezik, ha jól érettem mindazt amit leírtál.

"Igen, mennyivel vonzóbb lenne - akár egy világörökségi megerősítéssel - helyreállítani és bemutatni a VILÁG ELSŐ TERVEZETT KÖZPARKJÁT, mint ugyanennek megmaradt roncsait.
Az egy valódi turistaszenzáció lenne. Mert olyan másnak nincs és nem is lehet.
Egy olyan világelső közparkot bemutatni, ahová az európai kontinens első kéregvasútján lehet kilátogatni. Mert abban is mi magyarok voltunk az elsők. Ezek valódi szenzációk."

Annál is inkább mert közparkra valóban nagy szükség lenne. Előterjesztette már valahol ezt az ötletet?

meg a keletibe befutó sineket és környékét is rendbe lehetne tenni, hisz oda fut be az a hülye turista vonata...

abból van elég a parlamentben

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés