Süvítve vágná ki Nyirőt a tananyagból Hiller
2013. november 25. 17:06
Nincs helye a gyűlöletbeszédnek a közéletben, s ebben egységesnek kell lennie a politikai elitnek – mondta Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője A szabadság ellenségei – bűnbakképző ideológiák, antiszemita összeesküvés-elméletek és ellennarratívák című kétnapos konferencia első napján hétfőn, Budapesten.
A Political Capital Institute (PCI) és a Szombat zsidó politikai és kulturális folyóirat rendezvényén Gulyás Gergely úgy fogalmazott, a tömeggyilkos diktatúráknak semmilyen relativizálása „nem viselhető el”, mert minden kivégzett ember élete egyformán értékes, ezért a bal- és jobboldali diktatúrákat egyaránt el kell ítélni. A fideszes politikus elmondta, a rendszerváltozás után kialakult kompromisszum szerint a büntetőjog eszközével akkor kell fellépni, ha a közösség elleni izgatás vagy uszítás alkalmas arra, hogy másokat erőszakos magatartásra indítson. Utalt arra is, hogy a polgári törvénykönyv ma már kereseti lehetőséget biztosít sérelmi díj követelésére azok számára, akik egy adott közösséghez való tartozás miatt sérelmet szenvedtek el, ez pedig szerinte „szimpatikusabb”, mint a büntetőjog alkalmazása.
Schiffer András, az LMP társelnöke példát is említve arról beszélt, hogy az elmúlt években bőven lett volna lehetőség arra, hogy a rendőrség felléphessen az erőszakra uszító felszólalások ellen. Úgy vélekedett, hogy ebből a helyzetből „elég jól megélnek” a politikai elit tagjai. Meglátása szerint a politikusoknak világosan kell beszélniük a magyar demokrácia mulasztásairól és arról a társadalompolitikai „csődtömegről”, amit felhalmozott Magyarország a rendszerváltozás óta. Hozzátette: a sikertelen kormányzás táptalaja a rasszista beszédnek, a Jobbik betiltását pedig szerinte akkor lehetne indítványozni, ha kimutatható lenne intézményes kapcsolat a párt és egyes erőszakos cselekedeteket elkövető csoportok között.
Steiner Pál, az MSZP országgyűlési képviselője arról beszélt, hogy a holokauszttagadás olyan durva megnyilvánulása az antiszemitizmusnak, amely „túl van minden határon”, és „minden normálisan gondolkodó embert mélységesen sért”. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy jelenleg „politikai jogalkotás folyik” a büntető törvénykönyv módosításakor, pedig „ez nem az a jogszabály, amit lehet rángatni pillanatnyi politikai érdekek alapján”.
L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke, a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke a rendezvény következő kerekasztal-beszélgetésén arról beszélt, hogy vannak olyan esetek, amikor a szélsőjobboldallal le kell ülni tárgyalni, de ez semmiképpen „nem lehet kokettálás”. A fideszes politikus szerint „hatalmas nagy elmozdulás” tapasztalható a baloldal politikájában a tekintetben, hogy a Székelyek nagy menetelése mellett ők is kiálltak, s ebből is az következik, hogy „van egy nemzeti minimumban való megegyezés”, mégpedig az, hogy mindannyian úgy gondoljuk: normális európai közegben a kisebbségek jogait garantálni kell. Felhívta a figyelmet arra, hogy meg kell találni azokat az „eltévedt bárányokat”, akiket a szélsőjobb eddig „maga mellé tudott láncolni”. Megjegyezte: a toleranciát nem lehet kizárólag az iskolákban tanítani, hanem a családnak kell lennie elsősorban annak a közegnek, amely az első szocializációs közegként közvetíti az alapvető értékeket a felnövekvő nemzedékeknek. Az elmúlt húsz évben nemigen születtek meg azok az irodalmi művek, amelyek hozzájárultak volna ahhoz, hogy megértsük, mi történt a közelmúltban Közép-Európában – tette hozzá.
Hiller István, az MSZP országgyűlési képviselője annak a véleményének adott hangot, hogy a kirekesztéssel szemben a Fidesz részéről vannak deklarációk, de az a napi valóságban ez nem valósul meg, mert egy adott település vezetésében rendszerint együttműködés van a Jobbik és a Fidesz között. Példaként hozta fel erre, hogy Szegeden a Fidesz helyi képviselői együttműködnek a Jobbikkal annak érdekében, hogy megvétózzák az MSZP-s polgármester kezdeményezéseit. Nyírő József író műveiről azt mondta, ha valamikor döntési pozícióban lesz, „a magyar diákok kötelező tananyagából úgy vágom ki, hogy csak úgy süvít”, ugyanakkor a közkönyvtárakban meg kell ezeket is tartani, mégpedig, azért, mert bizonyos életkor felett kialakult kritikai érzékkel szerinte lehet azokat is olvasni.
Mikecz Péter, a Miniszterelnökség helyettes államtitkára, a 2014-es holokauszt emlékév emlékbizottságának titkára arról beszélt, hogy a vészkorszakkal kapcsolatban nem csupán egyéves távlatban gondolkoznak, mert az emlékbizottság hosszú távú fórumnak lehet a helye, ahol az erről szóló kérdésekkel a későbbiekben is érdemben lehet foglalkozni.
Szabó Tímea, az Együtt-PM politikusa arról szólt, hogy a Jobbik és a Magyar Gárda megerősödésének szerinte az az oka, hogy „elképesztő nagy médiatámogatottságot kapott” ahelyett, hogy a felvetődő társadalmi kérdésekre tartalmi válaszok születtek volna. Olyan kérdésekre nem kapott választ a lakosság az elmúlt 23 évben, mint például a másfél millió munkahely megszűnése – tette hozzá.
Összesen 156 komment
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászólás szerkesztése
Jobb, ha ellentéteink akár heves vita formájában zajlanak és nyernek valamikor megoldást, mintha a szőnyeg alá söpörnénk azokat. Még ha jó keresztények akarhatunk is lenni, nem tarthatjuk oda folyton-folyvást a másik orcánkat.
Magyarellenes uszítás megy a médiában - a folyton nácizókat is meg kell büntetni.Süvítve kivágni nem Nyirőt kell, hanem a Hillert.Nyírő koránt sem gyalázott senkit, mint ahogy azt Kertész Ákos tette - ha tényleg moslékfaló disznók vagyunk, minek jött vissza ide?!
Identitásodat te megtaláltad a Talmudban - csak nem e klasszikus művet akarod ajánlani Nyírő helyett?
Ha jól emlékszem, akkor Ön a liberális értelmiséghez tartozik. Ezért én Öntől ennek megfelelő színvonalú hozzászólást vártam volna.
Abban igaza van, hogy a téma felvetése borítékolhatóan elsődlegesen az indulatokat aktiválja az emberekben, oldalaktól függetlenül.
Hogy ez így van, azért elsősorban az értelmiséget terheli a felelősség. Azt az értelmiséget, amelyik huszonhárom éve - de korábban is - a haszonlesés, a koncra való ácsingózás sodrása közepette nem az igazság tisztázásában, a béke megteremtésében volt érdekelt, s ma sem ez motiválja. Ritka kivételtől eltekintve, mert például Litván Györgyöt objektívnek lehet tekinteni.
Beszélnek az antiszemitizmusról, történelmi áttekintés nélkül, elfordítva fejüket a hétköznapi valóságtól. Egyszerűen megdöbbentő, hogy a megszólalók ilyen alacsony intellektussal, felkészületlenséggel nyúlnak egy ilyen valóban kényes témához.
Alap premisszaként el kell fogadnunk,hogy megtörtént a szégyenteljes Holokauszt, miként a nácizmus előképének számító kommunista ideológia is megszedte áldozatait, jóval nagyobb számban. Csak Sztálin ukrajnai kiéheztető akciója nyomán keletkezhetett közel annyi áldozat, mint a Holokauszt során.
Mindkettő az emberiség szégyene. Steiner jogosan érzékeny, s teljesen normális a zsidó emberek igénye az emlékezésre, a fájdalom megélésére, s arra, hogy az nem ismétlődhessen meg.
Ezért kellene az okok felől közelíteni, de nem úgy, mint Szabó Tímea, aki a médiát teszi felelőssé. Azaz a a tükör a hibás...ismert reflexe.
L.Simon sem ebben az országban él, pontosabban nem az emberek között, még pontosabban, nem érintkezek olyanokkal, akik vesztesként a saját mindennapjaikban élik meg a zsidó kérdést. Azokkal, akik az egyébként részükről érthető zsidó összetartozás,klikk szellem, kiválasztottság napi gyakorlata folytán egzisztenciálisan alul maradnak. S nem azért mert buták, felkészületlenek, hanem mert nem tartoznak a klubba. Csak körül kell nézni a munkahelyeken. Simon ezeket a tapasztalati "antiszemitákat" nevezi eltévedt báránynak?
Simon butaságot beszél akkor is, amikor a kibeszélő műveket hiányolja. Elsődlegesen a történészeknek lett volna ez a feladata. Romsics kezdett valamit, de egyből antiszemita lett.
S ennek, valamint a szánalmas Hiller kapcsán jut eszembe Jászi Oszkár esete.
Az egyébként zsidó származású Jászi 1917-ben 150 közéleti szereplőt kért fel arra, hogy a Huszadik Század révén fejtse ki véleményét három kérdésről. Van-e zsidókérdés Magyarországon, mik az okai, mi a megoldás.
Már a kérdés felvetése óriási felháborodást váltott ki a zsidóság köreiben. Szabolcsi Lajos, az Egyenlőség nevű zsidó lap szerkesztője akkor úgy fogalmazott, hogy a zsidóság katasztrófája itt kezdődött el.
Jászi tett néhány megállapítást, mint például, hogy: "...a zsidó uzsora hatalom még soha sem volt az országban ilyen teljes,...a zsidó kispolgárság lelke még benne van a gettóbab,...figyelmeztettem a zsidóságot, hogy rossz úton jár, amikor a rablólovagok szolgálatába szegődött...".
De amit Hillernek különösen ajánlok az Jászi megoldási javaslata: "a keresztény társadalom adjon minél teljesebb demokráciát, jogrendet, érvényesülési lehetőséget... a zsidóság pedig egyre fokozódó műveltséggel, , egyre distciplináltabb modorral, a közös nemzeti és nemzetközi kultúránk egyre vérbelibb átélésével....ne legyen többé külön test, régi gettómaradvány..".
A rendezvény szereplőinek lenne mit tanulniuk Jászi Oszkár bölcsességéből, józanságából, a közös haza szeretetéből, az egymás iránti tiszteletre való neveléséből.
Ami ma folyik abból csöpög a hübrisz, a felsőbbrendűségi tudat, a nem zsidók lenézése, ez utóbbiak lakáj magatartásának kikövetelése. Nem egyenrangúnak tekintett partnerek párbeszédéről van szó. Egy L.Simon, egy Gulyás csak a díszlet szerepét tölti be.
Természetesen ezért, s antiszemitának nevezték az asszimilációt támogató Jászi Oszkárt.
Én elfogadom, hogy a Holokauszt után nehéz a közös nevező megtalálása, az összekötő kapcsok erősítése.
A tudatos izolációt támogatja az EMIH is, aminek vezetője egyik írásában arról elmélkedett, hogy szinte lehetetlen a sok egykori fasiszta leszármazottaival, unokáival együtt élnie a zsidóságnak.
Ma a zsidóság köreiben nincs, vagy egyszerűen nem kap fórumot egy Jászihoz, László Károlyhoz mérhető személyiség. Mindenki a gyűlöletkeltésben, a félelem fenntartásában érdekelt.
Sajnos a magyar oldalon sincs legalább egy karizmatikus vezető, akinek nem kellene egy fokkal alacsonyabb széken ülnie, amikor bizonyos körökkel tárgyal.
De bizonyára komoly célokat szolgál az állóháború ébren tartása. Pedig az emberek többsége békét kíván.
Bejelentkezés