Birodalom helyett bizalmat

2013. május 28. 11:06

Farkas Gábor
Publius
Nem túl rózsás helyzetünk abból ered, hogy a gazdaság potenciális kibocsátásának növekedési üteme 0% körül mozog.

„Bár a GDP első negyedéves 0,7%-os növekedését sokan káprázatosnak, a Matolcsy-féle gazdaságpolitika igazolásának és egészséges szerkezetűnek tartják, messze vagyunk attól, hogy egy valóban, hosszú távon és fenntartható módon gyarapodó országban érezhessük magunkat. A véleményem szerint nem túl rózsás helyzetünk abból ered, hogy a gazdaság potenciális kibocsátásának növekedési üteme 0% körül mozog. Ez az alacsony érték pedig alapvetően három olyan tényezőre vezethető vissza, amelyek bár az utóbbi évtizedben szinte végig jelen voltak, csak az utóbbi években váltak mindenki számára láthatóvá, elsősorban a külső feltételek megváltozása, másodsorban a kormányváltást követő gazdaságpolitikai fordulat hatására.

  • magas és rosszul strukturált költségvetési kiadások
  • befektetés ellenes ösztönzők
  • alacsony képzettségű, nehezen alkalmazkodó és nem mobilis munkavállalók

A magas költségvetési kiadások a 2008-as hitelválság és forrásszűkülés előtt nem jelentettek akkora és azonnali problémát a kormányzatok számára, mivel ekkor még a maastrichti kritériumokat és a konvergencia programokban vállaltakat szinte teljes mértékben figyelmen kívül hagyva, magas költségvetési hiánnyal is úgy, ahogy el tudtak működni és tudtak forrásokat elfogadható áron bevonni. Amikor azonban mégis tenni próbáltak a hiány leszorításáért, nem a rosszul strukturált és allokált kiadások vágásával tették mindezt, hanem a bevételi oldal, azon belül is sokszor a munkát terhelő adók sorainak emelésével. 2008 után, a finanszírozási forrásokhoz jutás drágulása és megnehezülése miatt azonban már rákényszerültek a kormányzatok arra, hogy valóban leszorítsák a költségvetés hiányát. 2009-ben történtek is helyes lépések e tekintetben, amikor például a 13. havi nyugdíj, illetve egyéb nagy kiadásoldali összegek megvágásával törekedtek elsősorban a hiány csökkentésére, sőt, ezzel párhuzamosan a munkát terhelő adók mértékét is csökkentették. 2010 után az új kormány ezt a csökkentést folytatta például az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetésével, az így kieső bevételeket, illetve a hiány további csökkentését azonban olyan új adónemek bevezetésével kompenzálták, amelyeknek jelentős beruházás és így növekedés visszafogó hatása volt. Ilyeneknek leginkább a strukturális különadók, azon belül is főként a bankokat sújtó terhek, mint a bankadó, végtörlesztés, árfolyamgát, tranzakciós illeték számítottak, amelyek a pénzintézetek terheinek emelkedésével csökkentették azok hitelezési lehetőségeit és hajlandóságát. Ezzel párhuzamosan egy kevésbé számszerűsíthető, ugyanakkor hasonlóan beruházás ellenes politika is zajlott: a visszamenőleges hatályú törvények sorozata, a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása, a kormányzati szereplők EU- és multi ellenes megszólalásai, valamint a korábban említett szektorális különadók mind a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a bizalom ellen hatottak, amelyek pedig elengedhetetlenek lennének a vállalkozások számára, hogy belevágjanak egy hosszú évek alatt megtérülő beruházásba.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Istenem, de unalmas!

Farkasüvöltés:

„Nem túl rózsás helyzetünk abból ered, hogy a gazdaság potenciális kibocsátásának növekedési üteme 0% körül mozog. „

1. Bezzeg akkor rózsás volt a helyzetünk, amikor 2009-ben a ballib kormányzás utolsó teljes évében 6,7 %-al csökkent a GDP.

2. Bezzeg akkor rózsás volt a helyzetünk, amikor 2008-ban amikor a szoclibek kormányoztak és
a kutya se vette a magyar állampapírokat, akármilyen magas hozamokat fizettek volna.

De ezt a helyzetet nem kellene az akkori vezetés erényének tekinteni!

2009 márciusában ugyanis nemhogy magas kamatokkal, de semmilyennel sem lehetett érdemi nagyságban magyar állampapírokat eladni.

A 2008 szeptember végén befagyott állampapírpiacon 2009 első felében például mindössze 29,5 milliárdnyi 5 éves papírt ment el, abból is 20 milliárd májusban és júniusban.
Tehát 2008 szeptemberétől 2009 májusig mindössze 9,5 milliárd forintnyi 5 éves papírt sikerült csak elsózni!

3. Bezzeg akkor rózsás volt a helyzetünk, amikor 2008-ban, amikor a szoclibek kormányoztak az IMF lélegeztető gépére kerültünk, amikor Veres János és Simor András pont ilyen irgalmatlanul rövid futamidejű kölcsönszerződést hozott tető alá 2008-ban, amikor még a volt jegybankár szerint is csak két hétre (!) elegendő pénz volt az államkasszában.

Válaszok:
Felebarát | 2013. május 28. 19:01

Mi ez a visszamenőleges törvény sorozat?
Hármat szeretnék kérni!

nem, de jelenpillanatban is csak nullás...

ki nem szarik már rá mi volt 3 éve..5 éve, te még ott élsz?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés