„– A rendszerváltás után mit gondoltál, mi lesz itt? Milyen ország? Elsodort hirtelen valami nagy optimizmus?
– Örömöt éreztem, hogy nem fenyegetnek többé, hogy jöhetek-mehetek, és szabadon kiadhatom a könyveimet. Élveztem, hogy kinyitom a televíziót, és látom, hogy a parlament Nemzeti Színház lett. Furcsa alakok ágáltak egy érdekes gyűldében. Hősök és spiclik, bolondos emberek és nagy szónokok. Személyiségekké bomlott egy arctalan massza.
– Ez úgy hangzik, mintha egy kívülálló beszélne ki a végre elnyert személyes szabadságából, pedig a kilencvenes évek elején tele voltak veled a közterek. Ha annyira örültél a fordulatnak, mi vitt az utcára, a Charta gyűléseire például?