Volt egyszer egy LMP 1.

„Nézeteltéréseink a kormányváltáshoz való viszonyban öltöttek testet, de hátterében az áll, hogy a pártalapításkor meghatározott értékeknek egyre inkább eltérő súlyt adott az LMP két oldala. Az Orbán-rendszerrel szembeni relatív tolerancia nem független attól, hogy a párt szimbolikájában és retorikájában egyre több jobboldali elem jelenik meg:

1. A pártkongresszusi viták, melyeken a párt tagjainak többsége mereven elzárkózott bármilyen baloldali öndefiníciótól;
2. az LMP frakcióvezetőjének retorikájában a baloldali esélyteremtő gazdaságpolitika nyelvezetének szerepét fokozatosan átvevő nemzeti antikapitalizmus, mely a külföldi tőkét és a belföldi tőkét szembeállítja egymással, továbbá a nagytőkével szemben értelmezi magát;
3. a Jobbik ellen szervezett sikeres veszprémi demonstráció »felesleges feszültségkeltésnek« minősítése, amit egy nagymagyarországos képpel hirdetett pártrendezvény követ pár héttel később;
4. Trianont sirató fejléc egy hangos, a »schifferistákhoz ódát költő« párttag blogjában;
5. egy régiós választmányi delegált, aki levelében megfontolásra javasolja egy segítő párttag véleményét, miszerint érdemes lenne megfontolni, hogy Horthyhoz megengedőbben viszonyuljunk a jobbközép szavazók végett;
6. az Országos Választmány határozata, hogy baloldali szervezetek helyett konzervatív szervezetekkel kívánja a párt felvenni a kapcsolatot;
7. az egyik, erősen konzervatív területi szervezetből származó elzárkózáspárti országos hálózatépítő kísérlete, hogy letiltsa az egyik vidéki pártfórumomat, mondván »alkalmas vagyok a párttagok gondolkodásának megzavarására«;
8. a hajlam, hogy a párton belül kisebbségben maradtakat kívül belül az SZDSZ érdekeit kiszolgálóknak állítsa be a párt vezető embere;
9. az egyik volt képviselőtársaim, akit egyébként mélységesen tisztelek, aki nyíltan a Schmidt Mária-féle polgári közép megteremtéséről ábrándozik;
10. és akkor a belső konzervatív lobbi szalámi-taktikájáról, szervezeten belüli összezáró-kirekesztő tömblogikájáról, mely néhány alkalommal kifelé is láthatóvá vált, nem is beszéltem, és nem is fogok többet.”