Lehet nem politizálni

„Szombatról vasárnapra virradó éjjel bebizonyosodott az, amitől tartani lehetett: az LMP, amelyik az összes gyermekbetegségével és belső feszültségeivel együtt is számtalanszor (ha nem is mindig) kiállt jó ügyekért (oktatás- és szociálpolitikában például), most hátat fordít minden lehetőségnek. És egyben a szavazóiknak és az országnak is. Egyedül az együttműködés-párti szavazók és a pártvezetés Bajnait támogató triója, Karácsony Gergely, Jávor Benedek és Szabó Tímea mutatott némi politikai potenciált, felelősségvállalást és agyműködést, ironikus módon pont azzal, hogy lemondott tisztségeiről, reméljük, hogy lesz még hozzájuk szerencsénk. Szemben Schifferrel, aki remekül aknázta alá az egyetértés lehetőségét is. 

(...)

Először is, a párttagok közeli hozzátartozóin és haverjain kívül ember nem volt, aki jó szívvel, meggyőződésből szavazott volna rájuk 2010-ben: már csak azért sem, mert nem volt mire, nem tudtunk róluk az égvilágon semmit, leszámítva, hogy aranyosak, és szeretik a zöldet.

(...)

Márpedig jelen állás szerint nagyon úgy tűnik, ahhoz, hogy a választási törvénytől kezdve az alkotmányon át a nyugdíjakig mindennel gátlás nélkül játszadozó Orbán és pajtásai eltűnjenek, ahhoz a teljes demokratikus ellenzék összehangolt, közös, széthúzástól és idiotizmustól mentes munkájára lenne szükség az előttünk álló másfél évben. Ennek mutatott most fityiszt az LMP. Morfondírozhatnánk azon, hogy vajh’ mi motiválhatta a tények mélységes és totális elutasításából eredő, szavazóik számára felháborító és kijózanító, az ország számára szomorú, saját maguknak pedig végzetes döntést, de minek? Halottról jót vagy semmit.”