Mindannyian csak veszítünk vele, ha megoldandó problémaként kezeljük a fogyatékosságot

2026. augusztus 26. 18:22

Ki vagyok én, kik a mások, kikkel egyenlők kiknek az esélyei, mi is az a fogyatékosság, mit jelent a „másra utaltság”, és vannak-e kivételezettek, akik esetleg mentesek ezalól? hogyan gondolkodunk minderről ma, Magyarországon?

2026. augusztus 26. 18:22
null

„Fontos megállni a „fogyatékosság” szónál is. Mi a közös a fogyatékos emberekben? Egy kutatásból idézném a következő szöveget:

„A fogyatékossággal élő lányok és nők kategóriája kizárólag társadalmi konstrukcióként létezik. Mi lenne a közös egy combból amputált lábú lány, egy értelmileg akadályozott tizenéves és egy vak lány esetében? Vagy egy mellrákos műtött és egy stroke-ból felépült asszony között? Ami közös bennük, hogy egyformán bánik velük a szexista, fogyatékosfóbiás társadalom. Ezért lesz valószínű, hogy egy iskolába fogják őket beosztani, együtt állhatnak sorba a munkanélküli segélyért, ezért lesznek összezárva a szegregált rekreációs programokban, a rehabilitációs központokban és a jogrendszerben.”[1]

A fenti felvetést megdöbbentően régen, 1988-ban fogalmazták meg. 38 éve nem sikerült a magyar társadalomnak átverekednie magát a minden fogyatékosságot egy kategóriaként kezelő orvosi modelltől és az abból következő diszkriminatív, hierarchikus viszonyt létrehozó „akadálymentesítés” szótól az egyenlő esélyű hozzáférésig.

Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:

Gyere hozzánk podcastet készíteni!

Gyere hozzánk podcastet készíteni!
Tovább a cikkhezchevron

Az idézet mentén tovább gondolkodva fel kell tenni a kérdést, hogy

minden élethelyzetükben fogyatékos emberek-e a fogyatékos emberek?

De mielőtt erről beszélnénk: mit jelent egyáltalán fogyatékosnak lenni? A fogyatékosság tehát társadalmilag konstruált kategória, amely a fogyatékos emberek és a nem fogyatékos emberek közti biológiai különbségre épül. Nagyon veszélyes a fogyatékos emberek számára, ha nem vesszük tudomásul, hogy a struktúra, a funkció és a képesség társadalmilag meghatározott, viszonylagos kategóriák. Ha nem vagyunk a normaképzés pártján, akkor könnyen belátható, hogy az egymáshoz, de leginkább

egy sosem létezett „normális” (átlagos) emberhez való viszonyítás arra helyezi a hangsúlyt, hogy mire NEM vagyunk képesek. Ebből a kiinduló pozícióból pedig csak veszíteni lehet,

és nem csak a fogyatékos embereknek, hanem nekünk is. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a társadalom egyes tagjainak (csoportjainak) érdekében áll úgy meghatározni a „normális” állapotot, funkciót és képességet, hogy azzal más csoportokat hátrányos helyzetbe hozzon, vagy éppen ezzel leplezze, hogy rosszul bánik velük.”

(Nyitókép: Shutterstock)

 

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:

Gyere hozzánk podcastet készíteni!

Gyere hozzánk podcastet készíteni!
Tovább a cikkhezchevron

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Megtalálta
2026. augusztus 26. 18:34
Ócska képmutató szemét, bolsi módra. Mércés szutyok.
Válasz erre
0
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!