Kedves Tisza, ha így folytatják, „Önök is vége lesznek”

Van egy fontos szava a német politikának: durchregieren. Csak suta tükörfordításával tudok szolgálni: ’átkormányozni’, ’keresztülkormányozni’ – mármint féken, ellensúlyon, tökön-paszulyon, izomból, a választói felhatalmazást minden egyéb alkotmányos szempont fölé helyezve,

(Avagy emelje kacsóját, aki 2026 áprilisában a parlamenti képviselői mandátum 12 éves korlátozására és a polgármesteri költségtérítés pitiáner elvételére szavazott.)

Tisztességes magyar fordítása nincs a szónak, minden bizonnyal azért, mert nincs rá szükség. Ami ugyanis a magyar demokráciában annak harminchatodik éves fennállása alatt történik, az maga a durchregieren;

A magyar demokrácia, a magyar jogállam ebből fakadóan igen furcsa szerzet. Plebiszciter jellege extrém: a magyarok alapvetően úgy választanak kormányt, hogy négy évre teljesen szabad kezet adnak neki (sőt, el is várják a durchregierent), majd visszamennek dolgukra, s a tiszta és manipulálatlan választások megszervezésén kívül semmilyen normatív jogállamisági igényt nem érvényesítenek rajta. Fenntartják maguknak a jogot, hogy négy év múltán eldöntsék: folytassák-e a fiúk a durchregierent, vagy legyen inkább új Durchregierung.

Így volt ez a szocialisták, nopláne a Fidesz alatt, s így van ez most is. A jogállamiságnak a magyar társadalom számára nincs önértéke, az csak egy a politikai bunkósbotok között, mely egy népszerű kormány fejéről visszapattan, egy népszerűtlenén meg nyomot hagy. Ezért van az, hogy ma tömegek tapsolnak a miniszterelnöknek, amikor a magyar demokrácia történetében példátlan, teljesen értelmetlen és önmagán kívül senki másnak sem használó, alkotmánygyalázó hályogkovácsolását elüti annyival, hogy „stop Örkény”. Ma fent van, holnap lent lesz; eltöltünk pár évet a maastrichti kritériumok kergetésével, és rá is bepöccennek majd a legkisebb túlkapásért. Pontosabban: annak ürügyén.

A magyar választónak kevés normatív igénye van a demokráciával és jogállamisággal kapcsolatban.

(Részletkérdés, hogy utóbbiaknak is megvannak a maguk belepofázási szempontjaik – a lengyel után a magyar példa is mutatni fogja, milyen alapon válogatják meg a belepofázás mértékét, s ez az alap szintén nem a normatív jogállamiság alapja.) Ez így van, büszke fideszesként voltam e bot egyik végén sokáig, most ott vagyok a másikon. A bot ugyanaz.

Eddig a pictura, innejst a sententia.

A helyzeten lehet keseregni. Nem javaslom – egy életünk van, az a kesergéshez orbánistáknak és Orbán-elleneseknek egyaránt túl rövid.

ha voltak is olyan határok, melyeket sosem mert a Fidesz úgy átlépni, mint ma a Tisza teszi.

Lehet a helyzetet éltetni is – végtére is pozitívum, hogy Magyarországon egyszerűen nem fordulhatnak elő olyan állapotok, amikkel Nyugat-Európa évről évre egyre inkább küzd: egyrészt, hogy az arányos választási rendszerek és a patrióta jobboldal kizárására született tűzfalak együtt olyan kormányokat eredményeznek, melyek képtelenek a társadalmi többség akarata szerint politizálni; másrészt, hogy a népszerűtlen döntéseket, például a tökéletesen fenntarthatatlan francia vagy német nyugdíjrendszer rendbetételét, egyszerűen senkinek sincs politikai tőkéje meghozni, s elhalogatódnak a végtelenségig. Ha egy magyar kormány kormányoz, akkor kormányoz, de durch ám.

Én inkább a jelenség mederbe terelését javaslom, erényei megtartása mellett. Magyarországon a kétharmadra érdemes kormányok számához képest egy kicsit túl sok a kétharmad. A Tisza Párt történelmi lehetősége, hogy a most létrehozandó új alkotmány és új intézményi berendezkedés mögött valódi társadalmi többséget teremtsen – értendő ezalatt, hogy az alkotmányt többen érezzék magukénak, mint ahányan a Tisza-kormányt támogatják, legyenek utóbbiak most bármilyen sokan –; majd ezt követően csökkentse valamelyest a választási rendszerben a folyamatos kétharmadokat eredményező többségi elem dominanciáját, ügyelve arra, hogy Közép-Európában a teljesen arányos választási rendszer is rossz, mert sorozatosan működésképtelen, instabil kormányokat eredményez Szlovákiától Románián át Bulgáriáig.

Most a Tiszának van lehetősége megtalálni a Magyarország számára megfelelő egyensúlyt az erős kormány és a hosszú távon stabil intézmények között, ha már a Fidesznek ez nem sikerült.

Vagy csinálhatják tovább: úgy, ahogy a Fidesz csinálta, de meghosszabbítva Lovasberényig.

Végigcsinálhatnak egy, akár két ciklust is így, fürdőzve a klasszikus magyar durchregierenben. Csak akkor „Önök is vége lesznek”, pont úgy, mint a Fidesz. Hogy kinek a kezétől, az teljesen mindegy – de pont olyan dicstelenül, a magyar politikai hagyományokhoz semmi pozitívat hozzá nem téve.

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner