A kotorékozás betiltásáról

„A kotorékozás betiltásáról (szakmabeliként, vadászként, agarászként) azt tudom mondani, hogy az utódneveléskor végzett kotorékozást én speciel nem támogatom, mert azt gondolom, hogy ami rókát az azidőn kívül nem tudunk megfogni, azt akkor már ne zargassuk - van szíve a vadásznak is. De nem ellenzem!
És ez egy fontos pont (!), mert ekkor és ezzel a módszerrel tudjuk a leghatékonyabban apasztani a létszámukat, márpedig kiemelt (természetvédelmi) jelentőségű területeken - például ott, ahol túzok él, vagy ahol súlyos gazdasági kárt okozhat - muszáj minden eszközzel "harcolni" ellenük. A legnagyobb baj a miniszter állásfoglalásával az, hogy ezzel megnyitja a kaput a "slippery slope-on". Azok ugyanis, akik a kotorékozás betiltását kezdeményezték, már az agarászatra fenik a fogukat, aztán majd jön a többi kutyázás, végül a vadászat teljes betiltása, ne legyenek illúzióink.
Persze nem csak a védett madarak, gyíkok, stb. miatt fontos a rókák gyérítése. Mióta az orosz-ukrán háború elkezdődött, az onnan nyugat felé menekülő vad súlyos egészségügyi problémák okozója. A hazai veszettség elleni immunizálás jól működő program volt, szinte teljesen eltűnt ravaszdik között a kór. Ellenben az utóbbi években a keleti országrészben már volt fertőzött egyed, nem is egy, hogy az emberre, vagy társállatunkra, az ebekre veszélyes parazitózisokat ne is említsük. Remélni tudom, hogy a törvény megengedőbb lesz a hangzatos „betiltani” lózungnál és valódi szakmai – és nem társadalmi – egyeztetés lesz a témában. Akit részletesebben érdekel ez a téma, a NIMRÓD Vadászújságban hónapokig foglalkoztak az üggyel kiváló tollú és szakmailag is kifogásolhatatlan szakírók.”

Nyitókép: MTI/Katona Tibor